Dínókkal kergetőztünk, és még egy horror-űrállomáson is keringtünk a Steam Next Festen

Trishtan:

Theropods: Ki ne szeretne egy vörös hajú ősleánnyal vérengző dinoszauruszukra vadászni egy látványos, leginkább az Another World és Genndy Tartakovsky Primaljének szerelemgyerekének felfogható mókában? A 10(!) éve készülő dinókaland pont ezt nyújtja, miközben szemet gyönyörködtető pixeldzsungelekben és ős-lakokban járkálva mindenféle agytörő feladványokat oldunk meg úgy, hogy a velünk szembejövő NPC-k csak mutogatva tudnak kommunikálni hősnőnkkel (meg ő is velük). Mindenképpen érdemes ránézni, mert ha a júliusban érkező teljes változat is képes lesz ugyanezt a színvonalat nyújtani, amit a kipróbálható verzióban átélhetünk, akkor talán az idei év Drifterjét köszönthetjük majd benne.

Enoch: Néhány éve már jelentkezett demóval a leginkább a Wadjet játékaira hasonlító pixelgrafikájú sci-fi noir, ami azóta szépen megemberesedett. Mármint maga a projekt is és a demó is. Az egyszemélyes „fejlesztőcsapatnak” ugyanis sikerült behúznia a fejlesztésbe 2D grafikusnak Ivan Ulyanovot, aki olyan csodákon dolgozott, mint az Old Skies, vagy az Unavowed. A kipróbálható verzió (és majd valószínűleg a teljes is) minőségi szinkront kapott, olyan ismerős nevekkel, mint Sally Beaumont vagy Edwyn Tiong, akik szintén több Wadjet játékban is bizonyítottak már (mint például a már említett Old Skies főbb szerepeiben).

Maga a játék továbbra is a távoli jövőben játszódik egy óriási űrállomáson, ahová az emberiség egy része költözött egy jobb sors reményében, hogy aztán egy nem túl vidám, némileg Blade Runner-es és egyéb klasszikus cyberpunk alkotások ihlette, lepukkadt mesterséges nagyvárosban találják magukat, ahol a folyton hulló esőnél csak a vérgőzös bandaháborúk és egyéb módon elkövetett gyilkosságok fordulnak elő sűrűbben. Mivel hősnőnk szerencsére nem egy időjós, így ez utóbbiak kinyomozása lesz vele a feladatunk.

Woodo: A fura nevű program némileg kilóg a sorból, ugyanis nem hagyományos kalandjátékot köszönthetünk benne, hanem egy chillezős, történetközpontú logikai játékot, amiben háromdés dioráma-szerűségeket kell kirakosgatunk úgy, hogy apró kis összetevőket helyezünk el az adott helyszínen. Kifejezetten érdekes koncepció, ami elsőre nem is tűnik annyira nehéznek, de a későbbi pályákon azért meg tud izzasztani szerintem bárkit (szóval ne a mellékhelyiségen csücsülve nyomkodjuk időtöltésként…), de szerencsére bármikor kérhetünk segítséget, hogy hova tegyük le az aktuális mütyürt, ha nagyon elakadnánk. A háttérben megbúvó mese pedig érdekesnek ígérkezik, egy rókalány (aki az Ádám által készített hivatalos magyar szövegben a Boróka nevet kapta a keresztségben) meséli el gyermekkora kedvenc nyarán történteket.

RetroSpace: Varga Bálint Bánkkal olyan két éve beszélgettünk egy jót a Wild Gentlemen múltjáról, jelenéről, és jövőjéről, ami utóbbi most el is jött, és nem csak mindenféle földi jót jelent a Csirkekopók világában, hanem egy, System Shock/Bioshock ihlette álretró űrhorrort is. Mármint egy disco-punk űrhorrort, hogy pontosak legyünk. A túlélő-kalandban egy űrállomás rejtélyét kell megfejtenünk, miközben túléljük annak nem éppen barátságos élő és már nem annyira élő lakóival való összetűzéseket. A szemnek kedves pixeles 3D-s grafikára, erőteljes atmoszférára, meg meglepően sok anyázás kicsusszanására számíthat a minden második sarkon bekövetkező elhalálozásoknak köszönhetően, aki tesz egy próbát a kipróbálható változattal.

Silver Pines: A leginkább egy oldalnézetes Silent Hill és egy metroidvania (kivéve platformrészek, ugrálni szerencsére nem kell benne) fura keverékének mondható játék egy igazi gyöngyszem lesz: ritkán fordul, hogy egy friss csapat bemutatkozó alkotása ennyire egyben legyen. A Twin Peaks-ből is erősen merítő alkotás a demója alapján pedig ilyen lesz.

Red Walker magánnyomozót irányítva a címadó városkába ellátogatva egy világgá ment zenész után nyomozva hamar rájövünk, hogy valami nagyon nincsen rendben a településsel, és semmi sem az, aminek látszik (szerintem, ha máskor nem is, akkor fogunk így érezni először, amikor a hentesüzlet fagyasztójában a nyakunkba ugrik egy addig holtnak tűnő hulla). A jó másfél órás demonstrációban a felfedezésen, a tárgyak gyűjtögetésén (még menteni is csak akkor lehet, ha találunk a bedobós telefonokhoz való pénzérmét), a fura helyiekkel való kommunikáción és persze a túlélésen lesz a hangsúly, így mindenkinek ajánlott, aki szereti a nem annyira szokványos kalandjátékokat.

Princze:

Order of the Sinking Star: Talán ez az a játék, amit a legjobban várok 2026-ban. Fura, nem? Nos, ha rád is akkora hatással volt a The Witness, mint rám, akkor talán elnézed nekem. Mert hát mit is ígér a játék? Különböző alapötletű fejtörőjátékokat licenceltek, hogy aztán érdekes mód fúzionálják őket a történet előrehaladtával. Ez még persze a demóban nem élesedik (legalábbis másfél óra kevésnek bizonyult – ebből viszont kiválóan kitűnik, mennyire tartalmas), de az már most kézen fogható, hogy az egyes szereplők különleges képességei mennyire másmilyenné teszik a hasonló fejtörőket. Például az egyik figura csak tolni tudja a tárgyakat, a másik húzni, a harmadik pedig helyet cserél velük, ha elindul feléjük.

A felülnézetes játék amúgy kellemes rajzfilmes grafikával rendelkezik, és Jonathan Blow ezúttal arra is figyelt, hogy legyen egy kicsit megfoghatóbb cselekvény, ne legyen teljesen elvont. A világ felfedezése tényleg szabad, és az alapkoncepciók közül több felé is el lehet indulni. Mindeközben a pályák között is akadnak kisebb fejtörők, ugyanis a terepet sem árt néha manipulálni, ha haladni szeretnénk. Bevallom, féltem egy kicsit a pofára eséstől, de amit eddig láttam, több mint ígéretes.

Amsterdam: 1666: Igazából ez a demó már egy héttel korábban élesedett egy másik rendezvényen, de bánja kánya, szerintem ide is elfér. A játék érdekes koncepciójú akció-kaland keveréknek ígérkezik, amit a holland mondavilág ihletett. A fekete mágiával átszőtt sztoriban rögtön két idősíkba kóstolhatunk bele – 1665 végébe, valamint a jelenkorba –, majd megtudjuk, ezek miképp fonódnak össze. Az atmoszféra és a képi világ baromi jó, még ha technikailag nincs is tökéletesre csiszolva a mű.

A demó talán legnagyobb hibája mégis az, hogy a prológus igazából csak felhelyezi a bábukat a táblára, avagy megismerjük a sztori konfliktusát, de a játékmenetből valójában nem sokat látunk, ennyiből akár egy modern 3d-s kalandjáték is lehetne. A végeredmény persze várhatóan olyasmi lesz, mint a Banishers: Ghosts of New Eden, avagy bár alapvetően az akcióra és karakterfejlesztésre épít a játék, mégis erős narratíva kíséri. A potenciál megvan benne.

A Lighthouse Tale: Gondoltam, az előző izgalom után belenézek egy amolyan meditatív kalandba (avagy sétaszimulátor némi interakcióval), de az a fajta vánszorgás, ami a játék elején fogadott, majdnem kiverte a biztosítékot nálam. Embert ilyen lassan mozogni játékban még nem láttam. Érdekes mód ez csak a szabad ég alatt zavaró, valami miatt zárt térben gyorsabban mozgunk. A sztori amúgy annyi, hogy egy fiatalember visszatér egy világítótoronnyal tarkított szigetre, ahol anno rengeteg időt töltött a nagyapjával, és amit a papa halála után megörökölt. A körítés nagyon szép, ha figyelembe vesszük, hogy egy ember dolgozik a játékon, de a demó minőségét az is rontotta, hogy a felénél egyszer csak nem töltődött be a következő jelenet. Valószínűleg az önmegismerés lesz a téma, de a demó 15 perce alatt kvázi semmi nem történt, ami berántott volna. És akkor az a fránya technikai mizéria is ott van…

The Telwynium - Book One: Bár ez sem egészen a Jövő Feszt alkalmából debütált a Steamen, sőt, alapjaiban nem is egy friss játék (minden lényeges infót megtalálsz róla itt), de fontosnak tartottam, hogy megemlítsem, ugyanis baromi jó! Kicsit visszarepít külsőre a King’s Questek korába, csak persze modernebb és kezelhetőbb. Sajnos az irányítás nem a The Drifter alapjait használja, de pár perc morgás után ezt elengedtem és teljesen magával ragadott az első felvonás. Ezúttal fantasyban mozgunk, de a sztori ugyanúgy csavarosnak és könyörtelennek ígérkezik, mint a tavalyi év talán legjobb hagyományos kalandjátékában! Egy szinkront még amúgy elviselnék hozzá, de más bajom nem volt...

„És persze nem maradhat ki a Hidden Raccoons in Summer sem! Egy sima hidden-object játék, amiben mosómedvéket kell keresgélnünk, ráadásul nem is túl sokára fog megjelenni, mivel június 23-án fogják fellőni a Steam tartalomkezelő rendszerébe. A grafikája szépnek mondható, a zene nagyon chilles és ilyesmik.

Milyen sajnálatos, hogy a demóban csak 2 percnyi móka jutott számomra, a Mosómedve Föderáció magyarországi nagykövetének...” – mondotta vala István helyettes-regionális (legfőbb) szerkesztőtársunk.

Futottak még:

A végére gyorsan ömlesztve behajítunk még néhány címet, amire érdemes lehet ránézni. Ilyen például az Antique Restorer (magyar fejlesztésű, szinte már fotóreál grafikájú 3D-s puzzle, amiben mindenféle antik műtárgyakat restaurálhatunk), a Fragmented City (ami szintén magyar játék, és egy igen groteszk, textúrázatlan városban járkálhatunk és oldhatjuk meg mindenféle emberállatok problémáit benne), és a Smokey Mike (amiben egy feltörekvő stand-upossal hódíthatjuk meg nemcsak a világot jelentő deszkákat, hanem a fellépéseknek otthont adó lepukkadt kaszinó hölgyvendégeinek szívét is).