Inquisitor Shepherd előzetes
Eretnekvadászat egy gyanúsan tökéletes paradicsomban
Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy egyre több vizuális regénnyel játszok, és az egész zsánert is egyre jobban kedvelem. Hogy pontosan mi az oka ennek, azt nem volt időm kifilozofálni magamban, de ha tippelnem kellene, akkor az egyre unalmasabb és sokszor egymást koppintó krimi könyvekről tértem át ehhez a kicsit interaktívabb és sokszor élvezetesebb történetmesélési formához.
Ahogy a regényekben, úgy itt is különböző módokon indulhat be a történet. Vannak játékok, amelyek már az első percben jelzik, hogy itt bizony valami nagyon nem kóser, és vannak, amelyek mosolyogva vezetnek körbe egy napsütéses faluban, miközben egyre jobban azt érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben, és a háttérben egyre jobban szorul körülöttünk a hurok. Az Inquisitor Shepherd a második fajtából való. A Narrowdeep nevű, mindössze kétfős dél-koreai független stúdió vizuális regénye egy olyan teokratikus államba kalauzol, ahol nincs betegség, nincs háború, és szinte bűnözés sem fordul elő. Ahol mégis felüti a fejét a baj, ott lecsapnak az inkvizítorok, akiknek joguk van még a helyszínen ítéletet hozni a bűnösök felett. Ezek közé tartozik a játék főhőse is, Shepherd.
A játék ingyenes demója 2025. október 3. óta elérhető a Steamen, november 12-én pedig egy új, japán szinkronnal kiegészített változat került fel. A teljes játék egyelőre csak Windowsra készül, és a fejlesztők szerint valamikor 2027 első negyedévében jelenhet meg, de fontos megjegyezni azt is, amire Trish kolléga is felhívta a figyelmemet: manapság a Protonnak köszönhetően Linuxon is simán elfut majd, amit egyébként meg tudok erősíteni, ugyanis a teljes demót Linux Mint rendszeren játszottam végig. A készítők körülbelül két órára becsülték a demót, nekem viszont négy órámba telt, mire a végére értem, úgyhogy aki gyors kis ízelítőre számít, az inkább egy egész estés programra készüljön. Fontos tudni, hogy magyar felirat nincs: a játék angol, koreai, japán és egyszerűsített kínai nyelven érhető el, szinkronból pedig csak japán van.
Mielőtt belevágnék a benyomásaimba, érdemes alaposan körülnézni ebben a különös világban, mert az Inquisitor Shepherd egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy milyen részletesen építi fel a saját társadalmát.
Üdvözlünk vucriumban, a földi paradicsomban
A játék rövid, hangulatos prológussal indul. Önfeledten ünneplő, az ég felé nyúló tömeg képei fölött olvashatjuk, hogy ennek a népnek a hite megóvja a természeti csapásoktól, a háborútól és a balesetektől, ráadásul olyan védettséget kap, amely minden betegséget legyőz. A következő képkockán viszont már arról szól a szöveg, hogy még ez a kegyelem sem tudta elűzni az árnyakat: felbukkantak az eretnekek, akik szembeszállnak az istenséggel, és a nevében káoszt szítanak. Ezek felkutatására, megbüntetésére és átnevelésére hozta létre a hatalom az Eretnekítélő Hivatalt (Department of Heresy Judgment).
Játékosként Shepherd bőrébe bújunk, aki a Hivatal Nyomozati Osztályának (Investigation Division) zöldfülű tagja, és éppen első eretnekségi ügyére indul. Az eset helyszíne Hoshi, egy kis falu a főváros peremén, ahol az ott termesztett olajbogyók között eretnekség nyomára utaló tárgyat találtak. Shepherdnek eredetileg a főnökével, Brand kapitánnyal (Chief Brand) kellett volna mennie, ő azonban egy hivatali megbeszélésen ragadt, így hősünk egyedül vág neki az útnak. Az első jelenetben vezetés közben, telefonon egyeztetnek, és már ebből az egyetlen párbeszédből érezni, hogy ez a fiatal nyomozó jóval cinikusabb és fáradtabb, mint amilyennek egy lelkes újoncnak lennie kellene. Sőt, nem tart sokáig, és az is kiderül, hogy a fiatal inkvizítort a személyes bosszú is hajtja.
A Kódex: minden, amit egy jó hívőnek tudnia kell
A játék világát a Shepherd telefonjában található Eseménynapló (Case Log) és Kódex (Codex) füleken ismerhetjük meg részletesen. Ez három nagy részre oszlik: a Kánon (Canon) szakaszba a nyomozható helyszíneken elrejtett szentírásrészleteket gyűjthetjük össze, a Világ (World) a helyeket és intézményeket mutatja be, a Fogalmak (Terms) pedig a legfontosabb kifejezéseket magyarázza el. Minden bejegyzéshez saját illusztráció, egysoros összefoglaló és hosszabb leírás tartozik. Dicséretet érdemel a leírások stílusa és minősége, ugyanis ezek nem pusztán háttérinformációk: ha figyelmesen olvasunk, sok mindent megérthetünk abból, ami később a nyomozás során történik.
A leírásokból kiderül, hogy crium (a játék direkt kisbetűvel írja) vucrium (a teokratikus állam) egyetlen istensége és a Kánon forrása. Az emberiség egyetlen vallásának középpontja, amelyet egyetlen próféta, Crown alapított. A legérdekesebb benne az, hogy crium kegyelmét itt nem hitbéli jelképként kezelik, hanem a társadalom egészében megfigyelhető, fizikai védelemként. vucrium hosszú ideje hivatalosan 100 százalékos gyógyulási arányt jelent a megbetegedések után, a balesetek, természeti katasztrófák és nagyobb bűncselekmények pedig jóval ritkábbak, mint más nemzeteknél. Háborúk és összetűzések persze előfordulnak a külvilággal, ám ezeket kereskedelmi jogokból, diplomáciai félreértésekből vagy a vallási elnevezések és tanok különbségeiből fakadó, korlátozott összecsapásoknak tekintik.
Az ország adminisztrációját és hitéletét az Egyesült Rend (Unified Order) fogja össze. Ez a teokratikus intézmény a Kánont tekinti az államigazgatás legfőbb mércéjének, és egy kézben tartja az adminisztrációt, a jóléti rendszert, az oktatást, az egészségügyet, a közbiztonságot és a vallási életet.
A régi rendőrség egykor önálló hatóság volt, de a hosszú béke miatt a hagyományos rendfenntartás jelentősége nagyon lecsökkent, ezért átszervezték, és ma Szent Rendőrség (Saint Police) néven működik a Rend alatt. Feladata a helyi járőrözés, a lakossági panaszok, az eltűnt személyek ügyei, a vadgazdálkodás és a mindennapi közbiztonság. Mivel az eretnekség és az eszmei szennyeződés ügyeiben az Eretnekítélő Hivatalnak van elsőbbsége, a Szent Rendőrség hatásköre szűkebb, mint az inkvizítoroké.
És hogy kik is azok az inkvizítorok? Az Eretnekítélő Hivatal különleges végrehajtói, akik az eretnekség felderítésétől a nyomozáson, a kihallgatáson és az átnevelésen át egészen az ítéletig minden lépést felügyelnek. A Hivatal több osztályból áll, mindegyiknek megvan a saját módszere a Bűnpor (Sin Powder) alkalmazására.
Eretneknek számít mindenki, akinek gondolatai, érzelmei, tettei, eszméi vagy hitrendszere szembemegy a Kánonnal és a Rend elvárásaival. Vucriumban különös figyelmet kapnak azok, akiknek megmagyarázhatatlan betegsége vagy fájdalma nem gyógyul, akiknek gyásza vagy haragja hosszan elhúzódik, illetve akiknek tettei nem követik a Kánont. A Rend hivatalos közlése szerint az ilyen emberek közül sokan eretnek gondolkodásúnak bizonyultak. Vagyis ebben a paradicsomban az is gyanús, aki túl sokáig szomorú.
A Bűnpor az Egyesült Rend szent eszköze, amelyet az inkvizítorok kapnak meg. Crium nyomait hordozó szent kincsnek tartják, amely olyan isteni képességet ad, amellyel viselője egyébként nem rendelkezik. Az előírt eljárás szerint belélegezve vagy aktiválva megváltoztatja az érzékelést és a gondolkodást, így olyan nyomokat is követhetünk vele, amelyeket a hagyományos nyomozás nem talál meg, illetve a kihallgatások során is besegíthet. Két változatát ismerjük meg: a Magenta a szaglást és az ízlelést élesíti ki, a látás és a hallás rovására, a Cyan pedig a kemény kihallgatások eszköze.
Hoshi, a mosolygós turistafalu
Ahogy már említettem, fiatal inkvizítorunkat egy Hoshi nevű falucskába küldik nyomozni. A hely legnagyobb látványossága egy 8000 éves óriás olajfa és a köré telepített olajbogyó-ültetvények körül alakult ki, és mivel szimbolikája a Kánonban leírt szent fára emlékeztet, ezért kedvelt turistacélpontként tekintenek rá.
A demó során bejárjuk a szökőkutas főteret, a színes üvegablakokkal teli Imaházat, a drónok által gondozott, végtelen olajfasorokat és persze a hatalmas olajfát, amely a főtér szélén teljes pompájában tárul elénk. Közben egy sor emlékezetes figurával találkozunk. Ott van a gigantikus hátizsákot cipelő, örökmozgó és pénzéhes Linari, aki azonnal a kávézóba rángat minket, amint kiderül, hogy szeretjük a kávét. Ott van a kávézó joviális, szakállas tulajdonosa, Cruise, az olajbogyó-ültetvény elegáns úrnője, Merryberry Hoshi, az Imaház félénk, szemüveges apácája, és Iamol Phobi, Hoshi képviselője, aki a fesztiválterület óriáskivetítőjéről, vibráló képekkel köszönti a vendégeket. A humor sem hiányzik: az egyenruhás Jun Simon például teljes komolysággal fejti ki, hogy a macskák az ókor óta együtt élnek az emberrel, mégis megőrizték ősi ösztöneiket, ők maguk az élő történelem, sőt maga a kozmosz. De igazából minden egyes karakter egészen vicces is tud lenni, és szerencsére mindegyik kellően jól megvan írva ahhoz, hogy ne felejtsük el őket rögtön azután, hogy kikapcsoltuk a gépünket. A Spike Chunsoft játékaiban megismert karakterekhez tudnám hasonlítani őket, akik szintén nagyon furák és egyediek, de csak idő kérdése, mikor tör elő belőlük a gonoszabb, sötét énjük.
Az Imaházban egy gyerekeknek szóló, zsírkrétás rajzokkal illusztrált hittankönyvet is fellapozhatunk, és ez volt a demó egyik leghátborzongatóbb pillanata számomra. Az első oldalak még kedvesek: crium vigyáz ránk, ezért minden nap imádkoznunk kell hozzá, a jó gyerekek mindig boldogok, és sosem éreznek fájdalmat. Aztán jönnek a rossz gyerekek, akik nem imádkoznak, ezért örökké szenvednek, és végül egy beteg kisgyereket ábrázoló rajz mellett ez áll: ha olyan gyereket látsz, aki beteg, vagy furcsa tárgyakat hord magánál, azonnal szólj egy Felnőttnek, mert a jó gyerekek nem betegek, és nem beszélnek tárgyakhoz.
Így néz ki az Inquisitor Shepherd
Az első, ami rögtön szembetűnik, az a látvány. A szereplők részletesen kidolgozott, kézzel rajzolt, a koreai webképregények és az animék világához közel álló figurák, akik a beszélgetések során mimikát és testtartást is váltogatnak. Főszereplőnk, Shepherd is karakteres jelenség: kerek, túlméretezett szemüveg, karikás szemek, fülhallgató, és egy magas gallérú, fehér-lila kabát, amelynek hajtókáján a napot idéző hitjelkép látható. A hátterek ezzel szemben gyakran fotószerű, festett hatású képek, amelyek hol napfényes, hol nyomasztóan sötét tónusúak. A kódexillusztrációk megint másmilyenek: szemcsés, kollázst idéző, korlátozott színvilágú képek, amelyek inkább régi propagandaplakátokra emlékeztetnek.
A játék előszeretettel nyúl vizuális effektekhez. A képek el-elcsúsznak, színeik szétválnak, a hangsúlyos jelenetekben a háttér vörösbe vagy ibolyakékbe borul, Shepherdet egyszer körös-körül vádló, vörös ujjak veszik körbe, máskor kosfejű, vörös vénákkal körbevett alak mered ránk egy rémálomszerű képen. A legnyomasztóbb pillanatokban maga a kezelőfelület is megbolondul: a gyorsmenü feliratai tükörírásba fordulnak, a szereplők nevét pedig kézírásos betűk váltják fel. Ebből is látni, hogy bár szorult némi humor a játékba, egyértelműen felnőtteknek szóló, pszichológiai horrorról van szó.
Párbeszéd, felfedezés, nyomozás, kihallgatás
A játékmenet alapja a klasszikus vizuális regényekből ismerős beszélgetés, amelyet időnként döntések szakítanak meg. Ezek nem mindig drámaiak: az egyik jelenetben például az egész kép rózsaszínbe borul, szívecskés gombok jelennek meg, és azt kell eldöntenünk, hogy ravaszul vágunk vissza, vagy elpirulunk zavarunkban. Máskor Shepherd megáll, és összegzi, amit eddig megtudott.
A beszélgetések során bizonyítékokat is bemutathatunk. A felugró ablak bal oldalán a tárgyaink (Inventory) és a nyomaink (Clues) sorakoznak, jobbra a kiválasztott elem képe és leírása látható. Ez nem csak fejtörőként funkcionál: amikor először elővennénk a Hivatal által kiállított névjegykártyánkat, a játék figyelmeztet, hogy ezzel felfedjük, hogy inkvizítorok vagyunk. Hogy mikor és kinek mutatkozunk be, az már a mi döntésünk, legalábbis ezt sugallja a játék, de én nem igazán emlékszem, hogy bármilyen nagy döntést is meg kellett volna hoznom a demóban. Hogy ezeknek mekkora hatása lesz majd a teljes játékban, az már csak jövőre derül ki.
A felfedezés szakaszaiban a point-and-click kalandjátékokhoz hasonlóan vizsgálhatjuk meg a helyszíneket. Közelről szemügyre vehetünk tárgyakat, fiókokat nyithatunk ki, régi fényképeket és naplóbejegyzéseket nézegethetünk, és egyszerűbb logikai feladványokat is meg kell oldanunk, például egy számkódos zárat vagy egy kazettás magnót, amelyet egy kerek, iránygombos vezérlővel kell életre kelteni.
A nyomozás során jön képbe a Bűnpor. A Magenta használatakor a kép pszichedelikus színfoltokká olvad szét, Shepherd ugyanis ilyenkor a szaglására támaszkodik, és a látottakat egy szagtérképpel összevetve próbálja megfejteni egy helyiség titkát. Ötletes megoldás, amely jól mutatja, hogy a készítők a látványt nem csak díszítésnek, hanem a játékmenet részének is szánják.
A demó csúcspontja a kihallgatás, amely leginkább a Danganronpa és az Ace Attorney tárgyalásaira emlékeztet, de saját, egészen különös szabályokkal. A kihallgatás alatt megfigyelők (Observers) szólalnak fel, akik véleményükkel próbálják segíteni az inkvizítort. Nekünk kell eldöntenünk, hogy igazuk van-e vagy tévednek, és ha egyetértünk velük, a megfelelő bizonyítékot is be kell mutatnunk. A témák körről körre változnak, és négy hiba után jön a bukás (Ruin). A megfigyelők megjelenése önmagában is hátborzongató: kísérteties, csontsovány alakok – mint például az Útkereső (Pathfinder) nevű, szakállas, ibolyaszínben derengő figura –, akik kézírásos szövegbuborékokban kiabálják be a tippjeiket.
Ha a gyanúsított hallgat, előkerül a Cyan is. Ilyenkor a kihallgatott szavai lebegő szövegként jelennek meg körülötte, és ha az egérrel föléjük húzzuk a kurzort, meghallhatjuk az érzelmeit tükröző zörejt (Static). Az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a kiugró zörejt (Distinct Static), amelyben az izgatottság megmutatkozik, majd ezeket a szavakat a mélységbe (Abyss) húzzuk, és addig ismételjük ezt, amíg a gyanúsított gyenge pontjai napvilágra nem kerülnek. Ilyenkor a játék kikapcsolja az automatikus lejátszást és a szövegátugrást, vagyis tényleg figyelnünk kell. Különös, nyugtalanító, ám egész friss ötlet, hogy egy kihallgatás során szó szerint fülelnünk kell, hol remeg meg a másik hangja.
Érdemes várni az inkvizítorunkra?
Az alapján, amit ebben a bő 4 órában láttam belőle, egyértelműen igen. Ha észrevettétek, szándékosan nem írtam szinte semmi konkrétat magáról a történetről, mert semmilyen poént nem akarok lelőni belőle. Annyit persze elárulhatok, hogy az említett jól megírt karaktereken kívül a az események is izgalmasan alakultak és egy viszonylag nagy cliffhangerrel végződött az egész. Ritkán fordul elő velem ilyesmi egy demóban, de rendesen sajnáltam, hogy nem játszhatok tovább vele. A zene és a szinkron szintén dicséretet érdemelnek, és ha belegondolok, hogy ezt az egész alkotást egy független és mindössze kétfős stúdió hozta össze, még a negatívumokon sincs nagy kedvem rágódni.
Vannak persze hiányosságai, vagyis inkább idegesítő apróságai. Rögtön a játék elején különböző idézetek ugranak elénk a crium Kánonjából, amik nagyon olvashatatlan módon vannak kirajzolva: a betűk izegnek-mozognak, a háttér és a betűk színei kissé összemosódnak. A történet eleje (kb. az első félóra/óra) nem túl izgalmas, viszont később alaposan felpörögnek az események. A zörejes (Static) szakaszokat szerintem optimalizálni kellene, ugyanis nem egyértelmű, hogy mit kell csinálnunk, valamint nekem az sem volt világos, hogy a különböző zörejekből melyiket kellene kiválasztanom.
Viszont a fejlesztők azt ígérik, hogy rengeteget dolgoznak a játékmenet még jobb optimalizálásán, amibe beletartoznak az ítélkezős, beszélgetős és nyomozós részek is, valamint az írást és a megjelenítési módokat is foltozgatják még. Ez pedig nagyon jó hír, mert nem sok hibája volt már a demónak sem, de ha pont azoknak a pontoknak a javításán dolgoznak, amiket én is felsoroltam, akkor végeredményként jövőre egy nagyon kellemes, rejtélyes krimit kapunk majd kézhez.
A cikk játéka
Olvasd el ezt is
Hozzászólások
Csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni.
Írd le a véleményedet a témában!