Apopia: Sugar Coated Tale előzetes
A Pumukli-hajú lány esete a rózsaszín macskesszal
A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Egy aprócska hongkongi csapat immár 8. éve készíti ezt a kézzel rajzolt kalandot, ami egyszerre lesz egy gyermetegen kedves mese és egy pszichedelikus horror, amikor március elején méltóztatik végre megjelenni. Nemrég abban a megtiszteltetésben részesülhettünk, hogy belekukkanthattunk a legelső órájába, így szépen be is tudok számolni nektek róla.
Amúgy akár a teljes változat által nyújtott élményekről is mesélhetnék nektek egy kicsit, de az eléggé rontott volna a játék jelenlegi megítélésén, ugyanis az még eléggé hemzseg a bugoktól így pár héttel a megjelenése előtt. Ezért most csak a prológusáról regélnék amolyan előzetesféleképpen.
Mia, a ránézésre úgy kistini-korban lévő lány az anyukájával mászik fel egy hegyre éppen, amikor is egy nem részletezett okból megbotlik, és a mélybe zuhan. Azonban nem a halálát leli ott, hanem egy furcsa másik világot, az emberméretű nyulakkal benépesített Yoghurtot, ami egy egészen kellemetlen disztópia. Ugyanis egy nemrégiben szintén idekerült, simán csak Bossnak nevezett valaki egyszerűen kipenderítette Molyt, a nyúlhercegnőt a palotájából, és kikiáltotta magát örökös uralkodónak.
Mia kezdetben mindezekről semmit sem tud, elvégre lefoglalja, hogy megpróbáljon rájönni, mégis miként került erre a furcsa helyre, és hogyan juthat innen haza. Ehhez először is rá kell vennie az első útjába akadó helyit, egy rózsaszín macskát, hogy ugyan ne rohangáljon el előle, hanem legyen oly kedves, hogy nemcsak szóba áll vele, hanem segédkezzen már neki a hazajutásban, amiért cserébe a lány szívesen magával is vinné. A hazafele vezető út pedig nem lesz könnyű, de legalább bővelkedik izgalmakban, új barátokban és temérdek fejtörőben.
Elvégre egy félig-meddig hagyományos kalandjátékról van szó. Amiben alapvetően a fura hajzatú leányt irányítjuk (a teljes változatban majd kezelésbe vehetjük Nicót, a kissé zakkant személyiségű macskát is), akivel az elérhető helyeket bejárva kell megoldanunk a különféle feladatokat, és elhárítanunk az utunkba akadó helyiek nyűgjeit. Mindkettőhöz lesz eleget szerencsénk, ahogyan a prológusban találkozni fogunk a szürkeállományt viszonylag megmozgató hagyományos logikai feladványokkal is.
Az egyiknél például inkább csak arra kell jól odafigyelnünk, hogy mit mondanak nekünk a magukat muskétásnak képzelő nyuszigyerekek egy bizonyos rózsával kapcsolatban, a másiknál pedig, ahol 4 kapcsolóhoz szükséges kiötölni a megfelelő színeket, már muszáj valamennyit törni a fejünket, de közel sem annyit, mint a Shadow of the Afterlands hasonló feladványa esetében.
A demóban (ami újra elérhető bárkinek a közelgő Steam Festnek hála) emellett még kétszer nagy sebességgel rohangálhatunk is (egyszer egy beomlás alatt lévő barlangban, máskor meg a Boss roppant debil fogdmegje elől), dumcsizhatunk a nyúlkirályság lakóival, és ami kissé kilóg a kalandjátékos formulából, hogy végül egy főellenséggel is összecsapunk. Az pedig pláne kilóg, hogy ezt milyen formában tesszük. Léteznek azok a tipikus Guitar Hero indie klónok, amikben megjelenik a képernyő egy részén egy kottalapszerűség, és különféle sebességgel valamilyen ikonok mozognak rajta, hogy aztán a megfelelő időben ritmusra rátenyereljünk a hozzájuk rendelt gombokra.
Na, itt valami hasonlót látunk, de különösebb ritmusérzéket kívánó muzsika nélkül simán csak le kell nyomnunk a gombokat, amolyan extra hard fokozatban, ugyanis nemcsak a szokásos jobbra-balra-fel-le irányból kell mondjuk egyre vagy kettőre rábökni, hanem sokszor háromra vagy akár négyre is. Ezt pedig egy analógkarral konkrétan lehetetlen megtenni, így vagy billentyűzettel játsszuk ezt a részt, vagy ráfanyalodunk a kontrollerünk D-padjára (egeret meg valamiért egyáltalán nem használ a játék). Kíváncsi vagyok, hogy a teljes változatban mennyire fogják az ilyen részeket erőltetni majd.
A fentiek nagyrészt kimerítik a meserészt, na de hol van az az elvont horror, amit a bevezetőben ígértem? Hát ott, hogy Mia néha álomra fogja hajtani a fejét, és ilyenkor egészen nyomasztó lidércnyomásokat lát a múltjával kapcsolatban, amire ébren amúgy egyáltalán nem emlékszik. Az addigi képeskönyvszerű látványvilág (ami totál nagyon szépen van animálva; imádtam, ahogyan az összes karakter mozog, vagy amiket grimaszol a lány beszélgetések közben) erőteljesen átalakul.
Jó egy évtizede nagyon divatosak voltak az Ázsiából gombokért rendelhető digitális fekete játék rajztáblák (nagyjából pont akkor, amikor a program fejlesztése kezdődhetett), amik igen egyszerű jószágok voltak: a hozzájuk járó stylussal lehetett zsírkréta-szerű színekkel rajzolgatni, aztán miután úgy éreztük, készen a nagy mű, gombnyomásra törölhettük azt, hogy nekilássunk a következőnek. Az Apopia rémálomjeleneteit szemmel láthatóan az ilyen rajztáblával készíthető firkák ihlették, mert totálisan úgy néznek ki. És azt kell mondanom, hogy ez nemcsak kreatív megoldás volt a készítőktől, hanem nagyon hangulatos, plusz egészen látványos is, ahogyan az ilyen részek a szemünk elé tárulnak (ha vagyunk olyan szerencsések, hogy valamilyen Oled kijelzőn nézzük a játékot, akkor meg pláne).
Az audioszekció is minőséginek ígérkezik annak ellenére, hogy mivel egy apró csapat legelső produktumáról van szó, szinkron az sajnos nincs, hanem kedvesen prüntyögnek helyette a szereplők. A muzsikák ellenben nagyon kellemesek, szép, valódi hangszerekkel előadott szerzeményekkel találkozunk, melyek közül a mókásabb jeleneteknél szóló nóta nagyon gyorsan bevette magát a fülembe, és azóta is csak nehezen tudom kiverni onnan.
A prológusa alapján az Apopia: Sugar Coated Tale egészen különleges és frissnek ható kaland lesz, ami ha a teljes kiadásban is tudni fogja hozni ugyanezt a minőséget, ami a feladványokat, a sajátos humort és a néhol nyomasztó történetmesélést illeti, akkor simán egy kilencpontos cuccot köszönthetünk majd benne.
Hozzászólások
Csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni.
Írd le a véleményedet a témában!