Az első élmények a Woodo világában

A dolgunk mindössze annyi, hogy az alapból natúr színű 3D-s fadiorámában (vagyis a környezetben) megtaláljuk a program által felkínált formákat, majd azokat a megfelelő helyre húzva kiszínezzük azt, helyenként némi animációt kapva jutalomként. Mi sem egyszerűbb! – gondolhatnánk, de azért nem lesz mindig minden kézenfekvő.

Mielőtt némileg részletesebb betekintést nyújtanék a játékmenetbe, fontos megemlíteni, hogy a Woodoban történetmesélés is akad – méghozzá egy igen kellemes hangú hölgy tolmácsolásában –, amely középpontjában a fiatalkor felidézése kerül, amikor is főhősünk, Foxy, a városi róka lány, elszakadva a közösségi médiától és egyéb modern technikai vívmányoktól látogatóba érkezik a tanyára. Bár a történet mélységeit egyelőre csak tippelni lehet, valószínűleg azzal fog rezonálni, hogy nem a modern technikában kell keresni a boldogságot olyan barátok között, akikkel életedben nem találkoztál, hanem megélni és átélni kell az életet, kalandokat. Mindez azonban cuki fa állatfigurák társaságában, amitől az egész hihetetlenül bájos lett.

Aranyos, hogy már a menübe is csak úgy enged be a játék, hogy megoldunk két rejtvényt: egyrészt ki kell rakni a játék logóját, másrészt azt a ládát, ami segítségével Foxy visszaemlékezik a múltbeli eseményekre. Már a bemelegítő feladatok alatt megtanuljuk, hogy a nézőpont forgatása kulcsfontosságú, amit aztán a második fejezetben kiegészül a közelítés/távolodás funkcióval, hisz bizonyos formákat csak megfelelő szögből lehet észrevenni. A játék olyan szempontból felhasználóbarát, hogy a beillesztendő formák a környezettel együtt forognak, amikor a kamerával pepecselünk, ezért mindig pontosan azt a felületet látjuk, amit keresnünk kell. Ez néha egy egész tárgy vagy állat, máskor azonban csak töredék, pl. egy lábgyűrű, szemüveg, esetleg egy részleges ablakkeret. Hogy a teljes játék során ez izgalmas tud-e maradni, az kérdéses, de a demó közel egy órájában azért volt egy szép íve a játék nehezítésének és a lehetőségek bővülésének, itt-ott egy-egy forma megtalálása már-már kezdett komolyabb kihívássá válni - szerencsére a háttérben szóló muzsika volt annyira pihentető, hogy képes volt nyugalmi állapotban tartani. Persze, lehet kérni a játékot, hogy súgjon, de magam akartam megtalálni mindent.

A második fejezet (vagyis rendes fejtörő) kifejezetten hangulatosra sikeredett, hogy több részből állt, mindig csak egy-egy jelenetre fókuszálva, amik aztán elmesélték az egész cselekményt, ugyanakkor egyben látva kicsit olyan volt, mintha egy képregény kockáit néztem volna, csak 3D-s figurákkal és keretek nélkül. Apropó, minden mérföldkőnél, vagyis ha sikerült behelyeznünk a diorámába pár formát, kapunk egy kis narrációt Foxytól a múltról. Pont ezért sajnálatos, hogy nincs a játékban magyar nyelv, mert maga a játékmenet akár kisebbeknek is érdekes lehet, egyrészt készségfejlesztési szempontból, másrészt meg mégis állatos fafigurákat „festünk” ki, amik megelevenednek, ha sikerrel vesszük fel a kesztyűt a formák útvesztőjében. Sebaj, legfeljebb tolmácsolja az elhangzottakat a szülő :-)

Nem hagyományos kaland, csak egy könnyed narratív puzzle-játék, de aki szereti az efféle nyugis dolgokat, vagy a csoda szép dizájnt, az állatokat, esetleg a fajátékokat, annak kellemes kikapcsolódás lehet a demó, amit a Steamen tudtok kipróbálni. A teljes játék megjelenésre valamikor 2026-ban várható.