Azt kell mondanunk, a Daedalic kiadóként is remek érzékkel nyúl a point-and-click műfajhoz. Persze, nem mindegyik felkarolt kalandprojektről lehet szuperlatívuszokban beszélni, de általánosságban – talán a fejlesztői múlt sem elhanyagolható tényező – ezen játékaik alapvetően rendben vannak. A Ghost Haunting pedig egy olyan érába repíti a játékosokat, amit maga a kiadó eredetileg nem élhetett meg, hisz csak 2007-ben alakult, és valahogy később sem kívántak ebbe az irányba visszakacsintani, nevezetesen a pixeles kalandokéba! Mondjuk mit is várnánk egy Three Headed Monkey Studios névre hallgató fejlesztőtől?
És aki a LucasArtsra utaló csapatnév alapján valami hasonló mókás élményre vágyik, az tulajdonképpen jó helyen járkál, ugyanis a csapat debütje az első 45 perc alapján egy remek képi és szöveges humorú kalandnak ígérkezik, ami kicsit olyan érzetet kelt, mintha a LeChuck’s Revenge Special Editionjét tolnánk az eredeti külalakkal, de a szinkront ráeresztve. És erről részben a grafika és az animációk tehetnek, amik baromi jól festenek nagy kijelzőkön is. Ettől persze még lehetne csak egy újabb pixelpornó – hogy Trish szavajárását idézzem –, de szerencsére tartalmilag is rendben van a játék, nemcsak technikai oldalról, beleértve ebbe a szinkront és a zenéket is. Külön kiemelném a szabadon állítható nehézséget (négy opciót tudunk ki- vagy bekapcsolni), valamint a kontrolleres vezérlést, ami bár némiképp szembemegy a játék retrós hangulatával, de legalább nem az alap karokkal történő kurzormozgatásra épül, hanem direkt irányítjuk a szereplőt. Kifejezetten kényelmes, hogy a hátsó gombpárok egyikével a tárgylistát kezeljük, a másikkal pedig a Gigi közelében lévő interakciós pontok között tudunk váltani. És én még annak is örülök, hogy nincs egygombosra leegyszerűsítve az interakció (egérrel sem, nyilván), van külön megnéz/vizsgál parancs.
A belbecshez visszakanyarodva, a sztori könnyed, de izginek ígérkezik, a szövegek viccesek, a fejtörők kellemes nehézségűek, a fantasys körítés pedig ad némi kreatív szabadságot, amit az előtte felsoroltak könnyen kamatoztathatnak, ha a fejlesztő ügyesen veszi az akadályokat a teljes játékban is. A történetben egy nyolcéves kislányt, Gigit irányítjuk, akit amolyan istencsapásaként tudnánk leginkább jellemezni a viselkedése miatt. Amikor a kissé vad és sötét lelkű kisasszony (káosz és rombolás über alles) épp újabb galibát okoz, véletlenül felfedezi, hogy papája nem is gombász, hanem szellemek és szörnyek elfogására szakosodott vadász. Ekkor egy tökben fogva tartott démon közreműködésének hála azt ötli ki, hogy a mamáját visszahozza a holtak földjéről, ahová épp nyaralni ment – vagyis főhősünk gyermeki fogalmatlanságnak sincs híján –, ám a papától frissen kapott nyálkabilincs egyelőre útjában áll a terv végrehajtásának. Egyelőre. Majd ha kész lesz a program, akkor elhárul minden akadály!
A játék egyik fő erősségének a karakterek ígérkeznek: már a bevezetőben olyan kretén szereplőket ismerhetünk meg, mint a Gio papa háztartásába tartozó vegán vámpír, vagy a negyedrészt élőhalott kertész. Mondjuk a papa sem semmi, amikor felhívja a lányát, hogy nem tudnának-e véletlenül hazajönni a nyaralásból, és elvinni ezt a kur rosszcsont kölköt, mert már nem bírja idegekkel... Ha ezt a színvonalat tartani fogják a teljes játékban, valószínűleg egy igazán jó kis kalandhoz lesz szerencsénk. Személy szerint már alig várom! Addig aki teheti, próbálja ki a játék demóját és hagyjon visszajelzést a készítőknek! Csak azt sajnálom, hogy ezúttal magyar lokalizáció nincs tervben a kiadó részéről.
Feneséges henceg, önjelölt videójáték-fordító, valamint megátalkodott point-and-click- és metalrajongó. Nyomokban nyelvtannácit tartalmaz.
Minden cikke →A cikk játéka
Olvasd el ezt is
Hozzászólások
Csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni.
Írd le a véleményedet a témában!