Life is Strange 2: Hullámok képregény-ismertető

De mielőtt kivesézném, hogy Max miként bírkózik meg annak az alternatív valóságnak a problémáival, ahol ügyesen sikerült kikötnie, gyorsan ismételjünk át néhány alap dolgot: a hat füzetből álló (közülük ötben a fő sztori hömpölyög, az utolsó meg amolyan illusztrált novelláskötet), összesen 23 fejezetből összetevődő történet eredetileg 2019 és 2022 között jelent meg Emma Vieceli tollából, Claudia Leonardi rajzaival, amiket Andrea Izzo színezett. Ők vállalták magukra azt a nem egyszerű feladatot, hogy tovább álmodják mindenki kedvenc Max Caulfieldjének és Chloe Price-jának az életét.

És Rachel Amberét is. Az első kötet ugyebár arról szólt, hogy Max és Chloe Arcadia Bay pusztulása után Seattle-be költözve megpróbál új életet kezdeni, míg az időmanipulálás okozta (fekália) vihar utol nem éri őket. Ez leginkább abban valósult meg, hogy Max látni kezdett jeleneteket olyan valóságokból, ahol a legjobb barátnője nem élte túl az eredeti játékban történteket, amihez aztán később még zakkantabb alternatív világokbéli események is csatlakoztak. Hogy elkerülje a teljes megőrülést, a lány kénytelen elhagyni ezt a valóságot, és a végtelen másik közül azt választania, ami a legjobban szólongatja.

Ez pedig, ahogyan az első rész végén az arcunkba tolt cliffhangerből kiderül, olyan hely, ahol Rachel nem csak, hogy nem lett gyilkosság áldozata, hanem együtt maradt Chloéval. A folytatás itt veszi fel a történet fonalát, és rögvest ugrik is vagy két évet benne. Ebben a világban az eredeti Maxnek hirtelen nyoma veszett (ez amúgy az egyike a nyitott kérdéseknek, hogy vele mi lett; ő esett áldozatul a gyilkosságsorozatnak? Vagy elrontott valamit az ereje használata közben, és annak itta meg a levét? - Nem derül ki), így a „miénk” játszva átveszi a helyét. Chloe örül persze, hogy visszatért az életébe a régi legkedvesebb barátja, és örömmel befogadja lakótársként a Rachellel közösen bérelt Los Angeles-i otthonukba.

A képregény elején így azt nézhetjük egy darabig, miként élik ezt az új, közös életüket. Chloe továbbra is autókat bütyköl, miközben titokban különféle fémalkatrészekből egy Viharnak elkeresztelt szobrot fabrikál. Rachel vloggerként ügyködve készít videókat roppant izgis sminkes témákban, miközben meghallgatásokra jár, hátha felfedezik, és meghódíthatja a világot jelentő deszkákat. Max pedig? Hát, ő visszatért a feltörekvő színészek és zenészek fotózásához, miközben örül persze a barátai boldogságának, miközben rágja magát azon, hogy mennyire rossz ember, amiért féltékeny az itteni Chloe és Rachel kapcsolatára.

Erről a sehova se vezető holtpontról az rángatja ki, amikor megismerkedik egy fura sráccal, Tristannal (hmm), akit valamiért rajta kívül senki sem lát. Hamar kiderül persze, hogy a fiú hozzá hasonlóan mutáns, akarom mondani egy sajátos képességgel rendelkező fiatal, akiről nem mondok semmi többet, mert a képregény egyik legérdekesebb alakja, akit kár, hogy később nem szerepeltetnek a játékokban (ahogy semmi más se számít sajnos kánonnak, ami ezekben a füzetekben történik). A történet innentől kezdve nemcsak felpörög, hanem ezerrel száguld a végén található újabb cliffhangerig. Olyannyira peregnek az események, hogy egy szempillantásnyira se tudja kifújni magát az olvasó, ahogy Maxnek se lesz most ideje depressziózgatni.

Angolul már végigrágtam magam a teljes sorozaton, így azt kell mondanom, hogy pont ennek a szokatlanul sebesen diktált tempónak köszönhetően szerintem ez a második kötet a legszórakoztatóbb és a legjobb mind közül. Ráadásul míg az első rész amolyan csak bemelegítés volt, ebben jönnek elő azok a konfliktusok, problémák és drámai helyzetek, melyek feloldása lesz majd sok kötettel arrébb a sztori feladata. Ha valaki kicsit lassú tempójúnak érezte az első képregényt, megnyugodhat, hogy most egy percre sem fog unatkozni, ha kézbe veszi a kiadványt.

Azt pedig érdemes magyarul is megtenni, mert minőségi lett az itthoni változat is. Ami rögtön feltűnik, hogy mi nem csak egy kicsit nagyobb, de jóval vastagabb papírra nyomott füzetet kaptunk, mint amilyen az angol eredeti, emiatt közel kétszer olyan vastagabbat is. A jó sok grammú papír pedig szép kontrasztos színeket is eredményez, ami miatt pláne jó érzés forgatni ezt a változatot is. A Botos Kitti keze munkáját dicsérő fordítás ugyanolyan kellemes szinten mozog, mint az első részben, sőt, itt kijavításra kerültek a leíró részek esetében használt betűtípusban az össze-vissza kilógó ékezetek, amik azért tudtak mókás látványt nyújtani. Immár semmi nem akadályozza meg az olvasót, hogy végigmenjen egy órácska alatt a művön anélkül, hogy kizökkenne belőle.

Life is Strange: Double Exposure-ben lévő kávétóban szóló hangulatos zenék

A második Life is Strange képregény, avagy a Hullámok szórakoztató, magával ragadó olvasmány, ami immár teljesen bátran nemcsak a nosztalgiafaktort próbálja meglovagolni, hanem a saját jogán is minőségi alkotás, ami néhol kreatívabb és élvezetesebb, mint bármi, ami a Don’t Nod távozása után a szériával történt. Kifejezetten ajánlott cucc.