Torn Away - Egy hangulatos történelmi dráma
A Torn Away egy valós eseményeken alapuló, szívszorító dráma, amelyet gyermekek háborús naplói ihlettek.


A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Gyermekként talán nincs is annál rosszabb, mint amikor elszakítanak az otthonodtól és a családodtól. De a háború sajnos már csak ilyen, nem ismer kegyelmet. A Torn Away egy szívszorító dráma, amelyet gyermekek háborús naplói ihlettek.
A gyermeki létet jó esetben a boldogság, a gondtalanság, a felhőtlen móka és kacagás, a család szeretete és a sok-sok különböző játék, játszótárs tölti ki - no meg az iskola és a tanulás. De mi a helyzet akkor, ha te az 1940-es évek elején voltál gyerek a Szovjetunióban? Könnyen lehet, hogy akkor mindez múló idill csupán, és életed másról sem szól, csak a túlélésről. A perelesoq játéka a II. világháború borzalmait mutatja be nekünk a (kezdetben) tízéves Ászja szemszögéből, akinek idő előtt kell felnőnie és sok mindenen kell keresztülmennie a háború alatt. Nagy kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e életben maradnia a megpróbáltatások során. Sorsa csak rajtunk áll, az ő irányítása lesz a feladatunk.
Történetünk valójában 1941. június 22-én kezdődik Sztálingrádban, ahol Ászja békésen étkezik a szüleivel. A családi idillt nemsokára egy rádióadás szakítja meg: a németek figyelmeztetés nélkül megtámadták az országot (a Barbarossa hadművelet keretében), aminek következtében apukát már el is szólítja a haza és a kötelesség! Bár a bánat nyomja a kislány szívét, a háború igazi súlyát még nem érzi a következő hónapokban. Még nem.
Az irányítást ellenben csak 1942. augusztus 23-án vesszük át (innen dátumozza a játék a különböző eseményeket - ezt nevezi első napnak), ami egy nagyon fontos dátum Ászja életében: az édesanyja születésnapja. Próbálja összeírni, mit szeret, és ennek megfelelően megpróbál örömet szerezni neki. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint az oktatórész, ahol a játék irányítását tanulhatjuk meg. A kéthelyszínes lakásban képesek vagyunk mozogni a teljes térben, tárgyakat kell összegyűjtenünk, valamint pár minijátékot kell megcsinálnunk, többek között a kesztyűnket kell megvarrnunk, aki fontos társunk lesz utunk során. Gyermeki létünk kivetüléseként sokszor fogunk vele eszmecserét folytatni, ahogy a játék elején pár további játékkal is.
Alapvetően egy lineáris menetű interaktív novelláról beszélünk, tehát a kalandelemek kapcsán senki ne várjon túl bonyolult dolgokat! Ha valami valamivel kombinálható, azt a kislány automatikusan elvégzi. Inkább a felfedezésen van a hangsúly! Ászja képes ugrani és guggolni is, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak adott helyzetekben - bizonyos dolgokat pl. csak így érhetünk el. Emellett egyes tárgyakkal interakcióba lehet lépni, tologatni, húzni, forgatni stb. lehet őket. A minijátékok esetén is inkább az ügyességre, no meg néha a türelemre terelődik a hangsúly. Ezek amúgy nagyon hangulatos részek, segítenek átélni a hol vidám, hol sanyarú gyereklétet.
Sajnos az említett augusztusi dátum nem csak erről híres. Aki jártas a történelemben, az tudja, hogy ekkor bombázták a németek Sztálingrádot, aminek köszönhetően legalább 90.000-en életüket vesztették, és több mint 60.000 civilt deportáltak munkatáborokba. Ez a sors vár Ászjára és édesanyjára is. Gondoltam, most jön az, amikor megismerhetem, mi történt velük a fogságban, ám a játék kétszer is meglepett hirtelenjében. Először azzal, hogy egy hirtelen ugrással az időben 1944. december 23-án találjuk magunkat, valahol Németországban, a hófedte táj, a nagy semmi közepén. Másodjára pedig azzal, hogy ezúttal egy oldalnézetes platformjátékos részt kaptam, ahol kulcsfontosságú szerepet játszik a lopakodás és a jó időzítés. Persze itt sem kell vért izzasztó dolgokra számítani, de nem egyszer kellett egy-egy szakasznak újra és újra nekiugranom. Talán mondanom sem kell, az ugrás és a guggolás ez esetben is nagyon hasznos tud lenni.
És akkor most húzok egy vonalat, ennél többet ugyanis nem ildomos elárulni a konkrét cselekményről, mivel a műfaji sajátosságból fakadóan az élményt kizárólag az adja, ha te magad éled át a történetet. Viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a játékban vannak belső nézetes részek, amik talán leginkább a sétaszimulátorokra emlékeztetnek, de azoknál azért intenzívebb élményt nyújtanak. A kérdés tehát adott: mennyire működik ez a műfajkoktél?
Őszintén szólva, eleinte kicsit szkeptikus voltam a játékkal kapcsolatban. Nem éreztem benne különösebb kihívást, és kicsit ingerszegénynek is tartottam. Aztán a cselekmény egyre jobban berántott, s bár a játék nem igazán vált nehézzé, azért a platformos részek egyre több ügyességet kívántak. Kár, hogy nem igazán mentek el logikai irányba, szerintem dobott volna rajta - egyedül a vége felé van erre aprócska kísérlet, amikor már nem elég csak rohannunk egy irányba, de azért a szürkeállományt azt sem dolgoztatja meg különösebben. Ami viszont remekül sikerült, az a műfajok közötti váltás dinamikája, jó érzékkel ugrik egyikről a másikra a játék, ezzel is növelve a játékélményt.
A történet kapcsán ugyanez igaz, remekül működik a nyugodtabb és az intenzívebb részek közötti váltakozás, s mindemellett az érzéseinkkel is remekül játszik. Bár a II. világháború szörnyűségei kvázi a teljes játékra rátelepszenek, mégis vannak szívmelengető részek, amikor ezt az egész borzalmat képesek vagyunk az agyunk hátsó részébe száműzni, és inkább a szépre fókuszálunk. Megismerünk jó és rossz embereket is a történet során. Ugyanakkor a játék sosem rest a lelkünkbe rúgni egy jó nagyot, lesz pár katartikus pillanat. Ha nem is a történetmesélés csúcsát láthatjuk a Torn Awayben, de mindenképpen egy kiváló példát rá. Az egyetlen bánatom, hogy a játék nem túl hosszú - nekem nagyjából 4,5 óráig tartott végigjátszani -, cserébe viszont a történet fókuszált és végig lekötött. Másrészt talán ezt a nyomasztó hangulatot nem is lehetett volna sokkal tovább húzni, hogy ne menjen ezek kárára. Ennek ellenére azt mondom, a ’42 és ’44 közötti időszakból jó lett volna egy icipicikét több annál, mint amire Ászja visszaemlékezik.
A technikai része a játéknak szintén jól sikerült. Nyilvánvalóan nem egy valósághű, szemet gyönyörködtető csodáról beszélünk, ám a prezentáció stílusos és hangulatos, ahogy a képek is tükrözik. A 2D-s és a minimalista 3D-s stílus keveréke kiválóan átadja a hangulatot, és ez a legfontosabb. Viszont a játékon van valami vizuális hatás, ami a monitor előtt ülve számomra kissé zavaró volt. A szakkifejezések ismerete híján igyekszem egyszerűen megfogalmazni: egyes pixelek mintha pulzálnának két szín/állapot között, és ezzel egyfajta szemcsésséget és elmosódást állítanak elő képileg, ami kellemetlen volt a szememnek. Szerencsére a tévére kirakva a játékot ezt a probléma megszűnt, és amúgy is sokkal kényelmesebb volt játékvezérlővel játszani, mint a billentyűzet és egér kombinációjával.
A zene szintén csodálatosan sikerült, mindig illeszkedik az adott jelenetsorhoz, érzelmekhez, kellőképp változatos. Szinkronból kettő is van, a játék az „eredetit” ajánlja, ami nem más, mint autentikus orosz-német kettős, avagy minden szereplő az anyanyelvén szólal meg. Én hallgattam a készítőkre, szerintem sokat dobott a hangulaton, hogy nem angolul szólaltak meg a szereplők. A kesztyűt alakító szinkronszínészt külön is kiemelném, de a kislánytól kezdve a pármondatos öregemberig mindenki jól hozta a szerepét. Feliratból az angolon túl tizenkét egyéb nyelvre is futotta, sajnos a magyar nincs köztük, pedig az efféle játékokon egy jó fordítás szintén sokat tud dobni. Szerencsére a játék nyelvezete nem túl nehéz, így közepes nyelvtudással is maximálisan élvezhető.
Ami nem tetszett, hogy a játék egyes részeknél viszonylag ritkán ment - automatikus mentési rendszer van ugyanis. Az oktatórész során jártam úgy, hogy megcsináltam pár dolgot, majd hirtelen meg kellett szakítanom a játékot. Később, mikor folytatni akartam, meglepve vettem tudomásul, hogy hát ezt bizony elölről kell kezdenem, mivel a játék még nem mentett. Úgyhogy egy jótanács: tessék figyelni a kis óraikont, ami a mentést jelöli! Szerencsére az ügyességi részeknél, ahol meghalhatunk, elfoghatnak (ez kvázi annyit takar, hogy elsötétül a képernyő), sokkal megengedőbb a játék, ha hibázunk; de arra figyeljünk, hogy ott sem ment minden egyes leküzdött akadály után, tehát óvatosan a kilépéssel! Emellett egyes minijátékok voltak kicsit körülményesek, de ezeket, meg a már említett rövidséget leszámítva nem nagyon tudok mit felhozni a játék ellen.
A játékot a készítők a háborúban érintett gyermekeknek és civileknek ajánlják, továbbá egymás megsegítésére ösztökélnek. Bár a fejlesztő egy orosz csapat, a játék ízlésesen elkerüli, hogy propagandát toljon a képedbe, ki jó és ki rossz. Itt tényleg a kislányra fókuszál a történet, aki mindent megtesz a túlélésért, és ezért hihetetlen kalandokba keveredik. Tarts hát vele, ha kíváncsi vagy a történetére!
Verdikt
A Torn Away egy megható drámai történet egy kislányról, aki kénytelen szembenézni a világháború borzalmaival. Ha szereted a vizuális novellákat, érdekel kicsit a történelem, ugyanakkor nem bánod, ha egy játék nem állít különösebben nagy kihívások elé, mindazonáltal próbál változatos lenni, akkor bátran próbáld ki! Legnagyobb hibája, hogy egy picit rövidke.
Hozzászólások
Csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni.
Írd le a véleményedet a témában!