Kill The Shadow teszt

Elsőre nem igazán tűnik fel, de a Kill The Shadow-ban a rejtélyek kibogozása sokkal többet nyom a latban, mint azt elsőre gondolná az ember. Ezáltal az ügyekhez való hozzáállásunk fogja meghatározni a végkimenetel tónusát, tehát érdemes több aspektusból is megvizsgálni az egyes ügyekben rejlő lehetőségeket. Ráadásul ebben még a mentési rendszer is segítségünkre lesz, amivel bármikor visszatölthetjük a korábbi mentéseinket.

A játékmenet velős részét az igazi nyomozómunka adja, szinte csak a párbeszédeken, a bizonyítékok begyűjtésén és a dedukción van a hangsúly. A nyomozati rendszerben pedig nem elég csupán összegyűjteni az infókat, magunknak kell összekötni a cselekményszálakat és levonni a következtetéseket. Azt talán mondanom sem kell, hogy kifejezetten kielégítő élmény tud lenni, ha egy ügyben sikerül önállóan kibogozni a megoldást, ahelyett, hogy a játék vezessen rá. Viszont, ha mégsem boldogulnánk, akkor egy nem mindennapi partnerrel is együtt dolgozhatunk: a misztikus lélekkel, az Árnyékkal. E lény képes „beleolvasni” a halottak által hátrahagyott emlékekbe, és rekonstruálni a gyilkosságok utolsó pillanatait. A furcsa páros célja, hogy közösen feltárják a tíz évvel ezelőtti összeomlás titkát, mialatt megoldanak egy sor abszurd és sötét bűnügyet. A sztori előrehaladtával a cselekmény egyre érdekesebbé válik, valamint a készítők nem félnek a komolyabb és a morálisan szürke témákhoz sem nyúlni.

Lucas adottságai/statjai – mint a testi erő, a lélek és a karizma –, egyébként együttesen határozzák meg, hogyan kell egy-egy gyanúsítotthoz viszonyulni az ügy megoldása érdekében. Megpróbálhatunk manipulatív játékokat játszani velük, esetleg megvesztegetni őket, de ha a helyzet úgy kívánja, akár ki is verhetjük belőlük a vallomást. A döntéseink amúgy nemcsak a végkifejletre lesznek hatással, hanem többé-kevésbé a szereplők sorsára is. És akadnak majd olyan szituációk vagy pontok a sztoriban, amiket nem lehet megváltoztatni még akkor sem, ha az ember megfeszül. Egyébiránt a főszereplő szóban forgó adottságai RPG-szerűen fejleszthetőek.

A játék látványvilága egyszerűen mesés, a 3D-s környezet – ami bevilágítási rendszert használ – egy körülírhatatlan atmoszférát kölcsönöz a cuccnak, vagy fogalmazzunk úgy: ez a fajta 2D/3D hibrid megoldás piszok jól működik. A cölöpházak, a gyártelepek és az elhagyatott sikátorok mindegyike megjelenik ezekben a tipikus nyomozós kalandokban, de ennél a címnél valahogy sokkal természetesebben áll össze a környezet a történettel együtt. Annak is nagyon örültem, hogy a játékot egyedibbé akarták tenni a fiktív időszámítással. Az aláfestő zenék és az effektek ezek mellé remekül fokozzák a klasszikus noir detektívfilmek feszültségét. Egyébként a fejlesztők (akik nem mellesleg kínaiak) a kínai szinkront ajánlják az autentikus élmény érdekében, de nem éreztem, hogy többet nyújtana a többi idegen nyelvű audiosávtól. Az irányításhoz igazából annyit tudnék hozzáfűzni, hogy kontrollerrel a legjobb, a billentyűzet-egér kombót nem erőltetném mások helyében.

Egyetlen dologért tudnám (inkább) kritizálni a programot: a lassúságáért. Nyögvenyelősen indul, túl vontatottan, és túl sok infót zúdít a játékos nyakába; ráadásul nem derül ki egyértelműen – pontosabban nem tudjuk megítélni –, hogy egy-egy választásunknak mekkora kihatása lesz a folytatásra. Illetve azt is nehéz eldönteni, melyik eseményláncolat/kimenetel lenne számunkra a legjobb választás. Noha azt sem szabad elfelejteni, hogy egy detektívjátékban a nyomozáson és a párbeszédeken van a hangsúly, azért egy idő után mégiscsak megcsömörlöttem a 10 órányi végigjátszás alatt az ide-oda ingázástól és a túlzott pofázástól.