LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight teszt

Bár a LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight első pillantásra egy legósított Arkham játéknak tűnhet - és a felvetés természetesen jogos is -, ám nem mondanám, hogy egy ócska lehúzása lenne a sorozatnak. Fogalmazzunk inkább úgy: a TT Games megpróbálta teljesen más szemszögből kezelni a legutolsó LEGO Batman játékukat. Ráadásul végeredményben a mérleg nyelve inkább egy narratív cucc irányába billen át, és meglepő, de az átvezető jelenetektől vagy a felesleges pofázástól nem igazán csömörlik meg az ember, tehát ilyen szempontból nem mondható túlzsúfoltnak a Legacy of the Dark Knight. Valahol a fejlesztők pedig érezhették a rajongói igényeket, mert nem véletlenül nyúltak a Rocksteady által fejlesztett Arkham-játékokhoz az egyéb médiumokon kívül. Egyébként sem új keletű dolog egy felfedezhető és nyílt világú LEGO játék, hiszen annak idején pont maga a LEGO Batman 2 bontotta fel az unalmas formulát a megújulás jegyében; sőt, az első AAA kategóriás, szinkronos LEGO játék volt a sorozat életében.

Amúgy... a szokásosnak mondható, unalomig ismételt nyitánnyal kezdődik a történet: Bruce szülei meghalnak, ezért a búskomor árva felkeresi az Árnyak ligájának mesterét, hogy részesüljön általa egy kiképzésben, amivel felveheti a harcot a Gothamet szorongató maffiabandával... meg a bűnnel, meg ilyesmikkel... szóval értitek na... (A LEGO játékok színvonalas humora alapján én a mesterét itt Rizsa Gúlnak hívnám egy honosított feliratban - Trish)

Összességében, nagyon fura szájízt hagyott a sztori maga után, mivel a jórészt ismerős jelenetek hangvétele merőben más és más, attól függően, hogy éppen honnan származik. A Nolan féle Batman filmek alapvetően komorabbak és realisztikusabbak voltak az azokat megelőző Joel Schumacher és Tim Burton féle, "nemkicsitenyhén komikus" remekművektől.

Na már most, hogy egy példával éljünk: egy komorabb történetszál után rögtön következik a már híres-hírhedt mellbimbós Batman, amitől kicsit azért megbillen az a bizonyos egyensúly. És pontosan emiatt a hullámzó hangnem miatt a poénkodós hangulat nem üt akkorát, mint kellene. A hiányosságok amúgy a játék felénél kezdődnek (kb. a harmadik fejezettől), mert onnantól kezdve pörög fel igazán az addigi viszonylag lassan építkező sztori.

Azért valahol az íróknak jár a dicséret, mivel konzisztensen sikerült összekötniük, valamint fogyaszthatóvá varázsolni a legalább háromféle médiumból érkezett, közel 40 évnyi anyagot.

Arról nem is beszélve, hogy mély tisztelettel adóztak a pár éve elhalálozott Kevin Conroy és Val Kilmer felé is. Ahogy James Bondról elmondható, ugyanúgy Batman karakteréről is, hogy általában hűen tükrözték az adott korszakot, és éppen ezért azoknak lesz valóban szórakoztató a Sötét lovag öröksége, akik ezeken a filmeken nőttek fel; esetleg ismerik a hozzájuk írt zenéket.

Például Prince-n kívül még Seal is írt egy számot a 95-ös Mindörökké Batmanhez, de sajnos a játékba már nem került be. Felettébb sajnálatos, ugyanis a zene egy lagymatag valami lett, szerintem az eredeti Danny Elfman témát és Seal számát azért megtarthatták volna, de hát ez van.

Sokakat foglalkoztatott a kérdés, miszerint ki vehetné át Kevin Conroy-tól Batman szerepét a 2022-es halálát követően. Egyrészt azért, mert egyértelműen az ő személyével forrt egybe igazán a karakter, másrészről pedig senki nem tudta ilyen jól hozni azt a természetesnek érződő, tekintélyt parancsoló hangszínt. Noha James Gunn még nem döntötte el, ki lesz végül az új DCEU-ban Batman, de a Discovery a Warnerrel történt egyesülés alatt Jensen Acklesszel kötöttek szerződést a mindenkori, nagyobb Batman rajzfilmekhez. Emellett, Acklesnek amúgy is van bőven tapasztalata szinkron téren, mert korábban az ő hangján szólalt meg Red Hood is.

Ezek ellenére, furcsa módon a szinkrongárdát - egyetlen személy kivételével - noname színészekkel töltötték fel. Bruce Wayne/Batman hangját nem várt módon - Val Kilmer hangszínéhez elég közel álló - Shai Matheson kölcsönzi (legalábbis hallásra inkább Kilmerre emlékeztet). A TT Games egyébként nem feledkezett meg Kevin Conroy-ról - persze archív felvételekből összeollózva -, de az ő hangján dünnyög a játékon belüli "The voice of Gotham's Night" rádióműsor. A listát szemezgetve a brit komédiás Matt Berry nevén akadt meg a szemem, mivel Bane-nek ő kölcsönzi a hangját. Az ő neve talán az IT Crowd-ból lehet ismerős, vagy a What We do in the Shadows című sorozatokból.

A játékmechanika sem tartogat meglepő dolgokat; egy leegyszerűsített Arkham Knightot kell elképzelni, aminek a free-flow harcrendszerét és a lopakodós részeit kissé lebutították - feltehetőleg a gyerekek miatt -, de ugyanúgy megtalálhatók a ruhafejlesztések, és a kütyük között pedig ott van a csáklya valamint az Arkham Asylum detektívmódja is. Sőt, még az a lehetőség is megmaradt, hogy a lendületvétel után átrepülhessünk Gotham fölött a szárnnyá merevedő köpennyel, vagy a kocsikázás a Batmobillal és a motorozás. Az Arkham Knight és az Arkham City kihalt utcáihoz képest - amik inkább egy háború sújtotta övezetek voltak - egyfolytában hallani a városi élet neszeit és zajait, azaz teli van élettel.

És ha már a város szóba került: az itt látható Gotham városa nagyon hasonlít az Arkham Knightban megismert verzióra, valamint a geometriája is nagyon hasonló. Az utcákat és a sikátorokat azonban itt is kiszélesítették a járművek zökkenőmentes irányítása érdekében. A szokványos gyűjtögetni valók mint a vörös kockák vagy a módosítók újfent helyet kaptak, annyi különbséggel, hogy a Riddler és a Cluemaster-fejtörők is bekerültek ezek mellé. Valamint akadnak még Waynetech ládák is, amiknek a tartalmát eszközfejlesztésekre lehet ellőni.

A LEGO játékok szerves részét képező fejtörők kicsit nehezebbre sikerültek, de nyilván csak annyit nehezítettek rajtuk, hogy azért ne egyetlen gombnyomással rendezzük le a megfejtésüket - és azt sem szabad elfelejteni, hogy a célközönség a gyerekek tábora. A felhasználható figurák száma drasztikusan lecsökkent mindössze 7 figurára - aminek én személy szerint örültem. Ugyanis, hiába tetszelgett úgy a korábbi címek esetében, hogy több száz figura állt rendelkezésre, ezekből csak 7-8 használható típus van, típusonként pedig 5-6 átszínezett karakter. A lokális kooperatív mód magától értetődően megmaradt, a történetet pedig hozzáigazították, hogy mindig legyen egy társunk aki felett átvehetjük az irányítást a drop-in/drop-out coop módban. Az irányításhoz a billentyűzetet semmiképp nem ajánlom, mivel túl kényelmetlen a használata; egy Xinput szabványú kontroller bőségesen elég, viszont a játék támogatja Playstation típusú kontrollereket és az adaptív ravasz funkciókat is vezetékes módban.

Ugyanakkor a fejlesztőcsapat nem állt meg itt, közel húsz év használatot követően megszabadult a házon belül fejlesztett Nu2 és Ntt grafikus motorjuktól, és Unreal Engine 5-re cserélték. Bár amondó vagyok, hogy a technológiai fejlődésnek mindig örülni kell, ez esetben mégsem tudom jó szívvel ezt mondani, mert hát az 5-ös verzió mind a mai napig szenved a teljesítménybeli problémáktól.

Annak ellenére, hogy a gépigény nem mondható vészesnek és a fejlesztőnek megvan a tapasztalata a Mortal Kombat 1 társfejlesztéséből fakadóan, mégsem tetszik az az odabiggyesztett mondatocska, miszerint "DLSS, FSR or XeSS required for 30fps experience"... (jó, de azt elfelejtették közölni, hogy mobilon - Trololo Trish). A tapasztalat is azt mutatja, hogy az Unreal motoros programok alatt, ilyen-olyan indokkal, de valahogy mindig elmarad a tisztességes optimalizálás. Félreértés ne essék, eddig egyetlen LEGO játék sem nézett ki ilyen jól, de nem árt egy Nvidia RTX3060-as modell a sima élményhez.

A grafika rendkívül részletgazdag, a figurákon még az öntési nyomokat és az apró karcolásokat is látni; arról nem is beszélve, hogy az anyagon belüli fényszóródástól és a felületi tükröződésektől olyannyira életszerűnek hat az egész, mintha egy hatalmas asztal előtt állnánk, ahová felépítettek egy makettot, és ott játszanának a gyerekek az apjuk LEGO gyűjteményével.

Azt a fajta törődést, melyet a Sötét lovag kapott ezen a játékon keresztül, talán nevezhetjük úgyis: rajongóktól a rajongóknak.

A LEGO Batman: Legacy of the Dark Knight 2026 május 22-ikén jelent meg a Steam rendszerében és az Epic Games Store-ban, valamint PS5, XBOX SS/SX és Switch 2-re. Az alapjáték ára 69.99 euró, a Deluxe Edition verzióké pedig 89.99 euró.

Az alapjáték a későbbiekben még bővülni fog történetközpontú DLC-kel a Deluxe Edition tulajok számára.