Induláskor kapunk egy pár mondatos bevezetőt: Talmát irányítjuk, aki egyedül él, bár hajdanán ez nem így volt. Az itt lakók lassacskán elszivárogtak a városba, ki a tengeren túlra. Ezután megkapjuk az instrukciókat az irányításhoz, ami kimerül az egér két gombjának használatában. Aztán már indul is a munka, hiszen madárcsicsergéssel, kakaskukorékolással feljött a nap! Felkelünk és mehet a napi rutin. Ami nekünk, a játékosnak még nem az, magunknak kell kitalálni mik is a teendőink. Lehet kertészkedni: ágyást kapálunk, vetünk, öntözünk, begyűjtünk. Vagy csak gyönyörködünk a kinyíló virágokban. Kecskét fejünk, sajtot készítünk, tojást gyűjtünk. Vagy fogjuk a kosarunkat és a környéken gyűjtögetünk vele. Van időnk, nem rohanunk sehová. Közben dúdolgatunk, fütyörészünk, állatot simogatunk, vagy csak gyerekkorunkat újraélve bottal rajzolunk a porba.
Azért a napnak is vége van valamikor. Nőnek az árnyékok, sötétedik, ásítozunk. Bemegyünk a házikónkba (előtte azért behajtjuk a kaput és bezárjuk a tyúkólat). Összedobunk valami vacsorát abból, amit gyűjtöttünk, készítettünk. Lefekvés előtt még olvasgathatunk, megnézhetjük leveleinket. Alvás, aztán reggel indulhat minden elölről. Persze, ahogy a valóságban lenni szokott, a tegnap szertehagyott tárgyak ugyanott hevernek, meg kell őket keresni. Lustábbak kedvéért van egy tárgy reset opció a menüben :).
Ez így nem tűnik túl izgalmasnak, pedig engem már ez a része is le tudott kötni. Én általában este szoktam játszani, amikor már nyugi van, a család nagy része alszik. Kicsit ki akarok kapcsolódni ilyenkor. Nem rohanni, pörögni. Erre tökéletesen jó hangulatot teremt a játék. Ugyan ez is a napi mókuskerékről szól, de valahogy másképp. Olyan nyugdíjasan :-). Ahogyan talán néha mi is szeretnénk élni.
De ennyivel azért nem ér véget a játékmenet. A másik fontos elem a külvilággal való kapcsolatunk és a múltunk. Szinte a semmi közepén élünk. Körülöttünk csak a homok, sziklák, a távolban hegyek magasodnak. Látunk telefonpóznákat is, de az egyik levélből megtudjuk, hogy ezt a közeli város polgármestere elhanyagolta, belepi a homok, használhatatlan. A híd is leszakadt. El vagyunk vágva a külvilágtól. Ahol mégis beszivárognak a világ történései, azok egyrészt a levelek, másrészt a postás-vándorárus, aki, mint kiderül később, gyerekkori barátunk (és Laszlo a neve). Vele beszélgethetünk, illetve kereskedhetünk is: takarmányt, vetőmagot, de csecsebecséket, vagy olvasnivalót is beszerezhetünk tőle. Mindezt csere alapon; a kecskesajtnak jó ára van :-).
A „farmmenedzselésen” kívül a levelek azok, amik sokat adnak a játékhoz és a történethez. Több olyan családtaggal levelezünk, akik már elhagyták a szülői házat, illetve olyanokkal is, akikhez közel álltunk korábban. Nem részletezem, ezt mindenki fedezze fel magának, aki belevág a játékba. Talmától is sokat tudunk meg a múltról. Szinte mindenhez van valami megjegyzése, legyen az egy barlang a sivatagban, vagy csak edények a falon. De emléktárgyakat is szedhetünk össze a ház körül. Érdemes ezért alaposan bejárni a környéket, megnézve, összeszedve mindent. A terület be van határolva, nem mehetünk a végtelenségig. A problémát maximum az okozza, hogy ilyenkor lemaradunk Laszlo érkezéséről. A leveleket bedobja a postaládába, de a kereskedésről és a beszélgetésről le kell mondanunk.
De ez a monoton élet sem tart örökké. Minden nap változik valami. Minden levélből új híreket kapunk. A városok elnéptelenednek. Az emberek sem olyanok, mint régen. Az időjárás is más. Barátunk sem tud már jönni többet. Valami történik kint. Hogy mi, azt nem tudjuk meg, a fantáziánkra van bízva. De a napi ritmus is változik. Kevesebb dolog fér bele az időbe. Az étel megromlik, a növények elszáradnak, az állatok elpusztulnak. Nem kétséges, ez után milyen sors vár ránk...
A történet után nézzük a többi összetevőt is. Grafikailag elég minimalista (bár eléggé meg tudja terhelni a gépet). A színekkel is úgy játszik, hogy a kezdetben vidám, meleg színek lassan elfakulnak, megszürkülnek. A hangok úgyszintén: eleinte vidáman szólnak, csiripelnek a madarak, később mindez eltűnik, megváltozik. A zene csak háttérként szolgál, nem zavaró, beleolvad a környezetbe.
Mentés külön nincs, minden egyes reggel történik egy automatikus mentés, később is innen folytathatjuk. Egy ilyen nap körülbelül 10-15 percig tart. Újrajátszani esetleg még egyszer érdemes, ha az összes emléktárgyat mind össze szeretnénk gyűjteni.