A játék minimalisztikus grafikája egyből a retinánkba ég, és az embernek olyan érzése van mellette, mintha a 90-es évekből, egy floppy-ról kaparta volna elő a produktumot. Persze ez nem teljesen igaz, mert bár a grafika a múltat idézi, maga a kezelőfelület, a színek, az egyes adatok elrendezése a képernyőn, jóval túlmutat az előző évtizedek letűnt koránál. De játékmechanikailag is hasonló a helyzet, mert ebben a játékban is megfigyelhető, a manapság leginkább indie körökben bevett stílus, a point and click, a narratív történetmesélés és a vizuális novellák keveredése. Nem beszélve a hipnotikus, atmoszferikus zenéről, amit szinte észre sem veszünk, hogy ott van, de mégis egyből hiányozni kezd, ha épp elhalkul a háttérben.
Az In Other Waters-szban Dr. Ellery Vas xeno-biológus történetét követhetjük végig, aki életének nagyobbik részét idegen bolygók és idegen fajok utáni kutatásával töltötte. Élete azonban alapos fordulatot vesz, miután rejtélyes rádióadást fog Minae Nomurától, a volt kolléganőjétől és ex-szerelmétől. Az üzenetben Minae arra kéri Ellery-t, hogy térjen vissza egy bolygóra, amiről már tisztázva lett, hogy nem élnek rajta idegen lények. Ellery, kíváncsiságtól és régi érzelmeitől hajtva, a bolygóra utazik, ahol egy korallzátonyban gazdag, burjánzó ökoszisztémát talál.
Bazalttornyok, árkok és egyéb vízalatti geológiai képződmények között utazgatva, Ellery egy gombák családjába tartozó, áttetsző fátyolra emlékeztető, „indás” létformákra bukkan, amik a spóráikon keresztül kommunikálnak egymással. Tudása szerint, ezek az első életformák, amiket valaha a Földön kívül felfedeztek.
De ez csak az eleje a kalandunknak. Nekünk, játékosoknak egy mesterséges intelligencia „bőrébe” bújva kell Ellery-t az óceán fenekén irányítanunk, aki speciális búvárruhában próbálja megtalálni Minae-t. Ehhez azonban előbb a környezetét kell kiismernie, és ha már itt van, megpróbálja rendszerezni a talált állatokat és növényeket. A mi feladatunk egy topográfiai térkép és szonda segítségével rábukkanni azokra a pontokra, ahová Ellery képes eljutni és vizsgálatokat végezni. Nem vagyok térképész, ezért azt, hogy mennyire élethűen működik mindez a játékban, nem tudom megmondani. Mindenesetre, egyszerű laikusként tetszett a dolog, és pár percnyi klikkelgetés után kiismertem a kezelőfelületet. Az irányítás egérrel történik, de szerencsére a fejlesztők billentyűzet-támogatást is beépítettek, ami azért jóval leegyszerűsíti a dolgunkat.
A gyorsaság fontos tényező, ugyanis a búvárruha energiát és oxigént használ fel, amik persze nem tartanak ki örökké. Ezért a játékosnak arra is figyelnie kell, hogy mennyi energiája maradt mondjuk egy távolabbi pont elérésére, és nem érdemesebb-e inkább visszatérni az egyik bázisra, ahol feltölthetné a kiapadt energiakészleteit. Az utazások során ezt a menedzsmentet azzal tudjuk megkönnyíteni, ha a talált anyagokat a főbázisunkon alaposabban megvizsgálunk. E vizsgálatoknak hála, az óceánjáró túráink során képesek leszünk felhasználni ezeket az anyagokat a búvárruhánk energiájának és oxigénkészletének feltöltésére.
Bár a játék teljesen erőszakmentes, ügyelnünk kell a minket körülvevő vízalatti környezetre, mert megtörténhet, hogy némelyik életforma mérgező anyagot bocsát ki magából, ami jelentős kihatással van a búvárruha oxigénkészletére. Ha elfogy az energiánk, vagy az oxigénünk, akkor sem történik nagy baj, mindössze jön egy drón, ami visszavisz bennünket a főbázisra, tehát meghalni nem fogunk. Viszont az oxigén- és energiajelző mutatók képesek voltak egy kis adrenalint pumpálni belém, és rá tudtak venni, hogy mindig szemmel tartsam őket.
90%-ban vízszintben fogunk haladni a térképen, de lesznek mélyedések, vagy inkább barlangok, melyeken keresztül új területekre juthatunk, sőt akár új életformákat is találhatunk bennük. Minden egyes pontot, ahová Ellery képes eljutni, és minden egyes új létformát, a nő hajszálpontosan részletez és néha valóban úgy éreztem magam, mint valamilyen dokumentumfilmben. Óriási energia van ebbe a játékba ölve, szinte hihetetlen mennyire részletgazdag egy-egy leírás. Ráadásul, minél több vizsgálatot végzünk az adott életformán, annál több olvasnivaló nyílik meg előttünk, nem beszélve a skiccelt rajzokról, amiknek hála nincs szükség a fantáziánkra, magunk is láthatjuk, hogy milyen állatok és növények között járjuk az óceánt.
Ahogy egyre több helyet fedezünk fel, Ellery úgy adagolja nekünk narratív módon a cselekményt. A főbázisunkon naplót is vezet, amiből érdekes háttér információkhoz juthatunk. A történet, ahogy egy szöveges, illetve vizuális novellánál lenni szokott, lassan indul be, de van annyira érdekes, hogy magával ragadjon és fenntartsa az érdeklődést a játék végéig. Külön öröm, hogy a játék a PC mellett Nintendo Switch-re is megjelent, tehát akár utazgatás közben is belemerülhetsz a játékba/óceánba.