Nighthawks próbakör

Cobbett figurájáról annyit érdemes tudni, hogy 15 évig újságíróként tevékenykedett, többek között a PC Gamernél, az IGN-nél és a Eurogamernél időzött a legtöbbet, mielőtt felcsapott volna fejlesztőnek. Íróként pedig olyan játékokon munkálkodott mint a Sunless Sea és Sunless Skies, a Beyond a Steel Sky vagy a Not Tonight. Egyébiránt, neki köszönhetjük a Crapshoot cikkeket, melyekben érdekes és egyben bizarr játékokat vesézett ki, a maga furcsa világszemléletével. Megmerem azt is kockáztatni, ha nem is egy eleve halva született projekt, de egy minimum közepes alkotás lett volna a Nighthawks, ha nem ő pakolta volna alá a történetet. A fejlesztők ígérete szerint, a teljes szövegállomány elméletileg nyolcszázezer szóból fog állni a fejlesztés végére, amire már tényleg mondhatjuk: "ez bizony derék".

A Nighthawks kedvcsinálója

Az utóbbi években a World of Darkness játékok, és azon belül a Vampire: The Masquerade sorozat töltötte be az űrt a vámpíros, szöveges kalandjátékok területén - hol kisebb, hol nagyobb sikerrel -, de leginkább, csak a Coteries of New York maradt meg az emberekben (és nem véletlenül). És tagadhatatlan, de a próbakörünk alanya számtalan hasonlóságot mutat a Vampire: The Masquerade-del, méghozzá annyira sokat, hogy lehetne akár a sorozat a New York-i trilógia negyedik része is.

A sztori azzal a felütéssel kezd, miszerint a vámpírok mindig is köztünk jártak, és az árnyékban meghúzódva, éjjeli ragadozók módjára vadászták le az áldozataikat. Ám a világ nagyot fordult mikor kiderült, hogy a vámpírok nagyon is léteznek. Innentől kezdve a megtűrt kategóriába tartoznak, addig a pontig, amíg a vérszomjtól fűtve meg nem harapnak egy embert. A főhősünk úgy fél éve vedlett át az éjszaka teremtményévé, és a reményt hajszolva érkezett a városba, hogy egy új életet kezdhessen. Így elsőre elég komornak hatott a hangvétel, ezért is volt annyira meglepő számomra, hogy a prológust követően a hangulat eléggé csapongóra sikerült. Viccesnek mondható szitukat lehet generálni, hogy a szállodaszobánkban például ruháinkat és felszerelést is cserélhetünk... vagy le is vetkőzhetünk anyaszült meztelenre. Annyit elárulhatok, hogy pár szereplő kivételével a környezet nem volt igazán vevő az ádámkosztümre, a zsernyákok pedig rögtön le akartak csukni vagy megverni.

A legnagyobb tetten érhető különbség a The Masquerade-hez képest, hogy nem a klánok és az arisztokrata házak közötti ellentéteket és hatalmi harcokat láthatjuk újfent, hanem egy személyesebb, tipikusabb "a semmiből való felemelkedést", vagy ha úgy tetszik: egy gengszter-sztorit. Ahogy a The Masquerade-ben, úgy itt is jelen van a vérszívók között egy egyfajta hierarchikus rendszer - és bizonyos szituációkban a mester-szolga alapokra emlékeztető kapcsolatok is megfigyelhetőek -, amin szintén csavartak egyet: azok a vámpírok kitaszítottnak számítanak még a saját fajtájuk körében is, akiket a sors megáldott az úgynevezett ajándékkal. Ezek az ajándékok (azaz a képességek), különféle utakat nyitnak meg a történetben vagy vágnak el, attól függően, hogy mit választunk a karaktergenerálás során. A karaktergenerálás egyébként a klasszikus RPG-kre hajaz, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben maga a játék sorslapoknak nevezi a négy meghatározó alaptulajdonságot. Érdekességképpen: A játék alatt ugyanúgy megvan a háromdimenziós RPG-k logikája, leszámítva a tárgymenedzsmentet és a harcrendszert, tehát ezekre az alapokra akár egy 3D-s verziót is simán rá lehetne húzni.

Nem mellesleg a játékmechanika faék egyszerű, szöveges kaland lévén csak olvasgatni kell és a megfelelő válaszokat kiválasztani, vagy nyomozgatni, hogy előrébb jussunk a játékban. Mivelhogy modern kori vámpírok vagyunk, ezért van egy okostelefonunk is, amin olvasgathatjuk az e-mailjeinket és a legújabb híreket is. A peview buildben kizárólag az első fejezethez fértünk hozzá, ami a gyakorlatban egy demó, de már itt körvonalazódik a történet bonyodalma, mely szerint: át kell vennünk egy lepukkant klub vezetését a második fejezetre. Valószínűleg ez a klub lesz a későbbiekben a központja mindennek. Ebből a központi hub-ból szedhetjük fel a főbb karaktereket, akik társként mellénk szegődhetnek és e társak mindegyikének van valamilyen különleges adottsága, amikkel lehet növelni a karakterünk statját. És mindezeken felül, a feketepiaci fegyverek használatával is könnyíthetünk valamelyest a harcokon. A fegyverek mellett ruhákat is vehetünk, amikkel szintén a statokat lehet javítani. Akadnak még pénzkereseti lehetőségek is, mellékküldetések formájában és bizony, szükség lesz a pénzre, mert a lakdíjat is kell fizetni. Ha ez nem lenne elég, még az idővel is versenyt kell futni, ugyanis a játékbeli idő telik, ráadásul a vámpírlét miatt az esti órákban tevékenykedhetünk, mégpedig este 7 és reggel 6 között.

Magát a programot a manapság meglehetősen népszerű Godot Engine hajtja és az összes megszokott beállítást megtalálni. Egyetlen kifagyást kivéve különösebb problémákat nem tapasztaltam játék közben, viszont egyelőre nincs kontrollertámogatás. A megjelenésre minden bizonnyal változni fog a játék belső kódja, noha nem túl nagy mértékben. Egyébiránt csak a főbb szereplők kaptak szinkront, valószínűleg a kis költségvetés okán. Ha már a szinkronról szót ejtettünk, akkor érdemes a zenéről is írni pár szót. A zene egy hatalmas semmivel egyenlő, egy sejtelmes zajjal, amit az ember két percen belül tuti fixen elfelejt. A látvány már teljesen más kérdés, kellően nagyok és tiszták a digitális rajzok, így nem szenvednek csorbát az ablak kinagyítása során sem.

Összességében a közel 1,5-2 órás próbakör eddig bizakodásra ad okot, és talán még képes lesz kiütni a konkurenciát is, ha nem szúrják el. Szóval nekem egyelőre tetszik a vámpíros és egyben kalandos létforma Nighthawks belvárosában.