Eriksholm: The Stolen Dream – Az első benyomások

A beharangozott látványvilág pedig csak hab volt a tortán! És tényleg, ebben semmi hiba nincs, a demóban látott videók egyszerűen elképesztőek; természetesen előre elkészítettek, de ez nem baj, igazi filmszerű hangulatot árasztanak. A játék közbeni grafika is teljesen rendben van, bár a távoli kameranézet miatt ott azért nem dominálnak a videókban jól látható részletek, a környezet mindenesetre nagyon szépen össze van rakva. Öröm a szemnek.

A mű középpontjában a tizenéves Hanna áll, a történet alapfelütése pedig tulajdonképpen annyi, hogy testvérünk dolgozni megy, ám a munkából nem tér haza; vele ellentétben azonban felbukkannak a rendőrök, akik nagyban keresik az eltűnt fiút, és hát be is akarnak vinni minket kihallgatni. Mi azonban jobbnak látjuk megszökni és felkutatni testvérünket, hogy mi is ez az egész. Az 1900-as évek elején játszódó cselekmény helyszíne a kitalált Eriksholm, és számomra volt egy erős Twist Olivérre emlékeztető hangulata a gyerekek miatt, akik valamit ügyködnek suttyomban a háttérben, ám egyelőre csak sejteni lehet, milyen szervezet részei, de hát a demó mindössze két fejezetet tartalmaz – amit így is másfél órámba került végigjátszani, tehát ezt semmiképp sem panasznak szántam. Viszont olyan hirtelen lett vége, hogy az azért hagyott némi keserű utóízt a számban. Nem tagadom, alig várom, hogy folytathassam!

Hangulatilag és játékmenetileg ellenben nem egészen azt kaptam, amire számítottam. Mint a cikk elején már említettem, nagyon szeretem a valós idejű taktikai játékokat, az Eriksholm: The Stolen Dream viszont sokkal inkább emlékeztetett mondjuk a Beyond Good & Evil lopakodós részeire, semmint a Mimimi mesterműveire. Hangulatilag, hangsúlyozom még egyszer! Ennek talán legfőbb oka szerintem a narratíván túl, hogy szólóban kellett haladni a pályákon és totálisan el kellett kerülni mindennemű figyelemfelkeltést, nincs B-terv, mert azonnal vége a játéknak, ha kiszúrnak a rendőrök. Itt jegyezném meg, mennyire szimpatikus húzás, hogy mentéssel nem kell manuálisan foglalkozni, elég sűrűn teszi meg a program helyettünk, így ha egy szituációt elszúrunk, azonnal újrapróbálkozhatunk.

Tetszett továbbá, hogy elég sok közjáték van a pályákon: az egyes szereplők beszélgetnek egymással, de mi magunk is megszólítjuk a helyieket, vagy teszünk megjegyzéseket az egyes helyszínek kapcsán; néha pont ezért türelemmel kell lenni. Volt egy kis ügyességi rész is (egy darut kellett mozgatni), illetve nagyon hatásos volt, amikor egy „labirintusban” kellett kerülgetni az ott köröző rendőröket. Tehát a játékmenet kifejezetten kalandosnak ígérkezik. A második pályára amúgy kaptunk egy fúvócsövet kábítónyilakkal, így már nem voltunk teljesen védtelenek, de persze Rambóba sem megyünk át. Az izometrikus nézet és nyilván némi játékmeneti hasonlóság ellenére azonban az eddig látottak alapján ez a játék nem a Commandos szerelmeseinek készült, sokkal inkább a kalandjátékosoknak. Ami azért is remek, mert így abszolúte van létjogosultsága, hogy az AG-n is beszéljünk róla. Persze, semmi sem zárja ki, hogy a teljes játék más képet fog mutatni.

Az Eriksholm: The Stolen Dream július 15-én érkezik PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X|S-re, a demót a Steamen tudjátok addig is kipróbálni.