Windosill teszt

Már legalább 10 éve annak, hogy kipróbáltam a játék demóját. Akkor is és még most is azt érzem, hogy amikor elkezdek játszani, lemegyek arra a gyerekkori szintemre, amikor még örömet okozott a tárgyak manipulálása. (Ez amúgy a kisgyermekkor első néhány évére jellemző.) Az első képernyőn ezzel leszünk elfoglalva: húzunk, tolunk, nyomkodunk, ki-be kapcsolgatunk, kipróbálunk mindent, amivel csak interakcióba léphetünk. Értelme nincs, csak magáért a játékért tesszük. Ekkor kapjuk a „feladatot” is: a játék kisvonatot kell kijuttatnunk a jobb oldalon lévő ajtón, amit egy fehér kocka megszerzésével nyithatunk. Ez az elején ott lesz előttünk, viszont a későbbiekben már meg kell dolgoznunk a kijutásért. Ehhez mindig valami cselekvéssorozatot kell elvégeznünk. Ehhez pedig ugyanazt a módszert kell használnunk, mint a legelején: mindennel, ami a képernyőn van, csinálunk kell valamit.

A feladat néhol bonyolódik, ekkor a sorrend és az időzítés a fontos, de egyik sem egy megoldhatatlan rejtély, a maga módján mindegyik teljesen logikus. Egyáltalán nem frusztráló, ha elsőre nem találjuk ki. Ha szeretünk ilyennel bíbelődni, előbb-utóbb úgy is rájövünk, mi a teendő.

Fél-egy óra alatt végigpörgethető, ha valakinek ez az igénye. De igazából nem is ez a cél. Ha olyan a hangulata az embernek, leül és játszik. Ennyi, semmi több.

Kifejezetten ajánlható a fiatal korosztálynak is. Egy 6 év körüli gyerkőcöt simán le lehet mellé ültetni. (Lehet, boldogulna vele egy fiatalabb is, de nekik még nem ajánlott a „kütyüzés”, vagy csak nagyon rövid ideig, felügyelet mellett.) Hamar rájönnek a dolgok nyitjára. Ha mégsem, akkor pedig ott vagyunk mi-máris kész a közös program. Emlékszem, a két nagyobbik gyerekünknek mutattam meg, az iskolás kor kezdete körül. Ők láthatóan élvezték. Persze azt is hozzátenném, nálunk elég nagy szigor van ilyen téren, nem volt okostelefonjuk, így más volt az ingerküszöb is.

Ugyan én hajdanán egérrel játszottam, de ez stílus tökéletesen jó érintőképernyőre. Kinézetére az egyszerűség jellemző, színekben a kék és a zöld különböző árnyalatai dominálnak, néhol megdobva némi színnel. De ettől nem lesz hideg, nyomasztó, nekem legalábbis nem volt ilyen érzésem.

Gépigényről ne is beszéljünk, értelmetlen. A korai változat még Flash-ben készült, de ugye az 2020 végén gyakorlatilag megszűnt. Azóta viszont a legtöbb rendszerre portolták, még Switchen is elérhető.

Készítője Patrick Smith grafikus, aki korábban már készített hasonló alkotásokat (ezeket az itch.io oldalán ki is próbálhatjuk), de igazából a Windosill az első, amit játéknak nevezhetünk.