The Star Named EOS – Csillaga hívja

A játék főhőse Dei, egy lelkes fotós, aki édesanyja nyomdokain haladva próbálja felderíteni a múltat, miközben rejtélyes levelek és polaroidok segítségével rekonstruálja annak kalandjait. Eleinte úgy tűnik, hogy az édesanyja mindenféle vidám pillanatokat kapott lencsevégre, a játék közepétől azonban változik a kép, és kiderül, hogy a valódi emlékek valószínűleg sokkal szomorúbbak. A történet végére aztán Dei megtanulja, hogy egy kép nem csak egy pillanatfelvétel, hanem egy történet, egy emlék, ami örökre megmarad.

A játék legnagyobb erőssége a kézzel rajzolt grafika és a lenyűgöző, panorámás belső nézet, amely valóban életre kelti a játék világát. A játék során használhatjuk a fényképezőgépünket, hogy élesítsük és elhomályosítsuk a képeket, amire végül is ráfoghatjuk, hogy „különleges” élményt nyújt. Én őszintén reméltem, hogy sokkal több lesz benne a fényképezős rész, illetve hogy a játékmenet sokkal jobban fog magára a fényképezésre fókuszálni. De ehelyett totálisan meglepett a The Star Named EOS, ugyanis a játékmenet lényegi része nem a fotózás, hanem a fejtörők. És nem csak maguk a „puzzle-k” leptek meg, de a nehézségük is. Egy „cozy”, azaz nyugis és narratív játéktól ugyanis abszolút nem ezt vártam. Ez mondjuk az én hibám is, mert alaposabban is utána nézhettem volna a programnak, mielőtt leülök elé, de hé, néha ki kell mozdulnunk a komfortzónánkból.

A történet fokozatosan bontakozik ki előttünk, mindig csak egy-egy aprócska darabkát kapva a teljes összképből. És minden darabkáért alaposan meg kell izzadni. Oké, nem kell Myst/Riven nehézségekre gondolni, de ha nem vagyunk elég alaposak a helyszínek és tárgyak megvizsgálásakor (mint én voltam), akkor bizony lesz egy két homlokráncolós pillanatunk közben. Én egy kicsit inkonzisztensnek érzem a nehézséget, mert valamelyik tényleg egyből megoldható, valamelyik viszont, ahogy említettem, eléggé nem egyértelmű is tud lenni.

Fontos kérdés, hogy egy narratív játéknál mennyire illik bele ez a sok puzzle a történetvezetésbe. Jelen esetben a The Star Named EOS ezt csak félig-meddig tudja helyesen kezelni, és a végeredmény eléggé vegyes összképet mutat. A játék során ugyanis különböző helyszíneken kell végigkalauzolnunk Deit, miközben anyja fotóit próbáljuk újraalkotni. Minden helyszínen különféle tárgyakat kell megtalálnunk és felhasználnunk a rejtvények megoldásához. A puzzle-k klasszikus point-and-click mechanizmusra épülnek, ahol zárt ládákat nyithatunk ki, mechanizmusokat állíthatunk be, és persze fontos részleteket kell megfigyelnünk a környezetünkben.

Azonban a játék végére érve továbbra sem értettem, vagy legalábbis nem jöttem rá, hogy ki alkotta ezeket a fejtörőket, és miért? Miért kell ennyi puzzle-n Deinek átrágnia magát? Az az érzésem, hogy igazából az alapsztori kevés lett volna egy játékhoz, és a fejlesztők, hogy mégiscsak „játékosabbá” tegyék az alkotásukat, telepakolták mindenféle fejtörővel. Másrészről viszont ez hivatalosan is egy narratív puzzle játék (azóta utánajártam), tehát műfajához hűen megvan benne minden, ami kell.

A játék utolsó harmadára szánták a fejlesztők az aduászt, amikor gyönyörű, japán animékből ismert, kézzel rajzolt stílusban jelennek meg a karakterek, akik nem csak úgy statikusan állnak, hanem nagyon szép, igaz limitált, de animált mozgással járulnak hozzá a sztori csúcspontjának kiteljesedéséhez. A katarzis azonban bennem nem érte el teljesen a várva várt hatást, és igazából a sztorit egy átlagos történetnek mondanám. Nincs ezzel semmi baj, de mi, az idősebb játékos generáció, már láthattunk, olvashattunk ilyet.

Ami a zenét és a hanghatásokat illeti, a játékot Suzie Yeung narrálja, akit a Genshin Impact, az FF7 és a Honkai Star Rail című játékokból lehet ismerős. A háttérben kellemes zongoramuzsika szól, amely tökéletesen illik a játék hangulatához. A zene és a hanghatások hozzájárulnak a játék mély érzelmi töltetéhez, és tovább fokozzák az élményt.

Belefutottam egy durva bugba is, amikor az egyik új helyszínre váltott a játék, akkor már a kész, megoldott puzzle-s asseteket mutatta, miközben semmit sem tudtam kezdeni a környezettel. Szerencsére egy újraindítás megoldotta ezt a problémát.