The Perils of Man

A játék készítését egészen különleges módon, a világ második legnagyobb biztosítási cége, a svájci Swiss Re finanszírozta részben, fennállásának 150. évfordulója alkalmából. A project megvalósításához, amin több mint 60 ember dolgozott, a népszerű Unity motort választották.

A szaksajtóban sokan hasonlítják története és misztikus hangulat miatt a régi LucasArts klasszikusokhoz. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a több legendás kalandjátékot jegyző studió egyik veteránja, Bill Tiller is a fejlesztők között van. Az ő nevéhez fűződik többek között a Curse of Monkey Island és a The Dig című klasszikusok művészi kivitelezése. Így nem meglepő, hogy a Perils of Man egyik erőssége a kiválóan megteremtett atmoszféra.

Nem szabad megfeledkeznünk a fejlesztésben szintúgy résztvevő Gene Mocsy-ról sem, aki legutóbb az 1954: Alcatraz című játékon dolgozott, azelőtt pedig a Visceral Games 3D-s művészeként tengette mindennapjait.

A történet

Főhősünk Ana Eberling, egy híres svájci feltaláló család sarja. Az ő szülinapján indul a történetünk, ahol kissé holdkóros édesanyjától megkap egy, a rejtélyes körülmények között eltűnt apja által 16-ik születésnapjára címzett, lila hengert. Ana úgy dönt, hogy mindenképpen rá fog jönni, mire való ez a furcsa ajándék, és arra, hogy segíthet-e neki megtalálni évek óta nem látott apját.

Az aranyos animációk, a jól eltalált háttérzene és a szuperül kivitelezett első helyszín azonnal megadja az alaphangulatot és felkelti a játékos érdeklődését. A befejezés azonban már nem ilyen fényes. A játék nem lett túl hosszú, minden különösebb nehézség nélkül, maximum 6 óra végig lehet vinni. Ez nem lenne probléma amennyiben kerek lenne a történet, hiszen egy alapvetően mobiltelefonra készült kalandjátékról van szó. De sajnos nem az. Egyetértek azokkal a visszajelzésekkel, akik szerint a befejezés elrontja a játék nyújtotta élményt. Mondhatni a semmiből jön a végjáték, szinte alig indul be a történet, már bámulhatjuk is a credits-et. Válaszokat nem kapunk, csupán az érzés marad, hogy még tovább játszottunk volna.

Egy rövid részt kivéve, amiben Darwinnal, a robot-madár barátunkkal lehetünk, végig Ana-t irányítjuk. Vele kell megoldanunk a történelmen átívelő kalandokat, végig piros hoodie-t és cica nadrágot viselve. Abszolút szerethető karakter ő is, és Darwin is.

A történet során egészen sok kirakóssal találkozunk, azonban ezek könnyen megfejthetőek, sose válnak frusztrálóvá. (Néha kicsit talán túl könnyűek is.) Mindig logikus módon kell összekombinálni a tárgyakat és szinte azonnal látszik, hogy mit és hol kell használni. Ebben sincs semmi új, van egy szokásos inventorynk, ahol külön helyen tudjuk összepárosítani a kívánt tárgyakat. 

Mobilon volt lehetőség arra, hogy ha a képernyőn tartottuk sokáig az ujjunkat, akkor megmutatta milyen tárgyakkal lehet interakciót végezni. Ehhez hasonló már a PC-s változatban nincs, viszont megmaradt segítségül a Hint gomb, amit az inventoryba lépve tudunk használni, ha nem tudjuk hogyan tovább. Néha semmi értelmeset nem mond, néha azonban egész szépen rávezet arra, hogy mi lenne a következő lépés.

Van még egy különleges eszközünk, a Maser, amire sok feladat megoldásánál szükségünk lesz. Erről azonban nem szeretnék szót ejteni, mert szerves része a történetnek, de legyen elég annyi, hogy kicsit feldobja a játékmenetet.

A játék

Az egyik legnagyobb pozitívum a játékban a zene. Remekül hozzájárul az egyébként is kiváló atmoszférához. A grafika designja, a hangok és zenék megválasztása elviszi az alkotást a hátán. Ezek nagyon szépek, illenek az öszképhez. Viszont van egy-két tárgy aminek a textúráján látszik, hogy mobilokhoz lett méretezve, mert ami 1 centisen szép, az egy nagy képernyőn már nem olyan szemet gyönyörködtető. A szinkronban sincs semmi kivetni való, talán néha Ana kicsit idegesítő, de összességében ezzel is szép munkát végeztek.

A játék PC-en is nagyon szép, a helyszínek továbbra is rettentő hangulatosak. Azonban abba a furcsaságba ütköztem, hogy míg PC-n a legnagyobb felbontás 1680x1050, addig Mac-en mindössze 1280x800-as. Ezt főleg azért nem értem, mert a legtöbb Mac számítógép (leszámítva MacBook Air-t és a non-retina Pro-t), legalább full HD felbontással kapható, több pedig retina kijelzővel, ami 2560x1600-at jelent. Egy ilyen nagy felbontású képernyőn pedig 1280x800-as felbontás nagyon csúnyácska és kifejezetten rontja az összhatást. Először meg is ijedtem, hogy ez mégis miféle port, aztán a PC megnyugtatott.

Azért előfordult néhány bug. Többször sikerült félig belemásznom egy tereptárgyba, a mozgás animációja pedig többször befuccsolt (pl. Mikor Darwin merev lábakkal csúszott a fa padlón). Bénácska, de feltűnő hiba a sétálás hangjának zabolátlansága. Sokszor sajnos az effekt megmarad azután is, hogy odaértünk a kiválasztott pontunkhoz.

Egyetlen igazán bosszantó dolog az, ahogyan néha a tereptárgyakra kell rákattintani. Néhol egészen lehetetlen helyeket kell eltalálni, ha valamivel interakcióba akarunk lépni (pl. egy ajtótól két méterre lévő lépcsőre kell nyomni, ha be akarunk rajta menni). Szerencsére ez a hiba is inkább Mac-en volt észlelhető.

Összességében azonban sem a grafikában, sem pedig a játék mechanizmusban nem találtam kivetnivalót. Így Perils of Man személyében egy egészen kiváló kalandjátékot ismerhetünk meg és méltán nevezhetjük a LucasArts klasszikusok hangulatának örökösének . Annak ellenére, hogy nem teljesen tökéletes, nincsenek olyan óriási hibái, amik érdemben rontanának az élményen. Arról nem is beszélve, hogy ezért az árért (durván 10 euró) kiváló választás. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a stílust akár PC-n, akár telefonon (Mac-en talán kevésbé).