A The Eternal Cylinderben egy csapatnyi, Trebhumnak nevezett lényt irányítunk, akiknek egy különös, néha szépséges, de egyben ellenséges és halálos környezetben kell túlélniük. A világukon ugyanis egy örökkön örökké mozgó henger pusztít, és amelynek ideiglenes, szakaszokból álló megfékezését csak ők tudják biztosítani. Látszólag a Trebhumok vesztésre állnak, hisz gyengék és nagyon könnyen meghalnak. De a lényeknek van egy óriási előnyük, méghozzá, hogy nagyon gyorsan és precízen képesek fejlődni – vagy inkább mutálódni –, ami lehetővé teszi számukra, hogy új képességekre és tulajdonságokra tegyenek szert, mint például, hogy sokkal nagyobbat tudnak ugrani, úszóhártyákat növeszteni a lábujjaik közé, kiszűrni a tüdejükből a mérgező gázokat, stb. De hogy minderre erre képesek legyenek, ahhoz különböző nyersanyagokat kell gyűjteniük, amelyek katalizátorként szolgálnak az átalakulásukhoz. Ezeket a nyersanyagokat az ormányukon keresztül szippantják fel a lények, és természetesen a testük csak egy bizonyos mennyiséget képes elraktározni belőlük. Emiatt mindig érdemes átgondolni, hogy mit és mit nem fogunk magunkkal vinni. Néhány óra eltelte után ugyanis a kis lényeknél a szomjúságmérő mellett megjelenik az éhség-, illetve az energiamérő is, amikre mindegyikre külön oda kell figyelnünk.
Bár egyetlen egy Trebhummal kezdjük a játékot, idővel tojásokat szerezve, vagy megmentve őket többre is szert tehetünk. Minél többen lesznek körülöttünk annál több lehetőségünk lesz túlélni is. Ugyanis némelyik mutációt, mint például a mérgező gáz kiszűrését elég egyetlen lénynek megkapnia, és a többiek eltanulják tőle a „mesterséget”.
A játék egyik lényegi része a felfedezés. Nem árulja el egyből, hogy mit kell tennie a játékosnak, és a legjobb tanácsom az, hogy lehetőleg minden csücskét járjátok be a területnek, főleg akkor, amikor még a térkép sem áll a rendelkezésetekre. A térképet az egyik Trebhum templomból tudjátok megszerezni, amikből minden egyes szakaszon lesz legalább egy. Egyes ilyen templomszerűségekben aztán fejleszteni is tudjuk a csapatot. Tudjuk növelni a gyomruk nagyságát, a felvett vízmennyiséget, az állóképességüket, az életerőt, stb. Ezeket ásványi anyagokkal tudjuk növelni, amiket különböző kövekből tudunk kinyerni, de persze csak akkor, ha a lényeink közül valamelyik képes erre. Később lehetőségünk lesz olyan képességet is megszerezni, amivel vizet tudunk kinyerni a felvett gombákból és növényekből. Valóban érdemes tehát több lényt is a csapatunkban tudni, mert így az egyikük kezelheti az ásványokat, míg a másik a vízellátásunkért felel.
A The Eternal Cylinderre leginkább a környezethez kötődő rejtvények jellemzők, amelyeket különböző mutációk segítségével oldhatunk meg.
A legtöbb mutáció nem tűnik el, ha egy másikat a lényre pakolunk, de ez nem mindig igaz. Vannak olyanok, amelyektől elveszítjük az előző képességeinket, szóval érdemes sokat kísérletezgetni, hogy mindezt kitapasztaljuk. Ha már mindent felfedeztünk az adott területen, akkor itt az idő a főpróbának. A hengert ugyanis csak úgy tudjuk megállítani, ha egy Szauron torony féleség lábánál aktiváljuk magát a tornyot és a mögötte lévő energiamezőt. Ez a legtöbb esetben megállítja a hengert, és a kitolt energiamező előtt megnyílt területeket biztonságban felfedezhetjük. A biztonság persze csak a hengerre értendő, a kegyetlen környezet és az ellenséges lények mindig mellettünk lesznek. És csak azért a legtöbb esetben, mert megtörténhet, hogy a torony nem képes megtartani a hengert és ilyenkor, bár lassabban, mint előtte, de tovább gördül majd. Nekünk pedig igyekeznünk kell, hogy megtaláljuk a következő tornyot, amit aktiválva megállíthassuk a hengert. Egyébként, addig nem is leszünk veszélyben a henger miatt, amíg át nem lépjük a kitolt energiamezőt. Na és itt van az az említett főpróba, mert ilyenkor aztán csúcssebességre kapcsolva kell száguldanunk a következő toronyig, amit egyáltalán nem könnyű elérni, főleg, ha előtte nem lakmároztunk és ittunk eleget, hogy végig kitartson az energiánk.
Rengeteget fogunk futni, gurulni, ugorni, úszni, és különböző akadályokkal megbirkózni, amelyekkel útközben összefutunk. A platformer részek kicsit idegesítőek lettek. Volt úgy, hogy 2 percig tartott, mire ki tudtam ugrálni egy barlangból. Itt még érdemes megjegyezni, hogy a produktum véletlenszerűen generált pályákat használ, így a játék minden egyes alkalommal egy kicsit másképp néz ki. Az általunk irányított lény rendelkezhet néhány olyan eszközzel is, amelyek segítségével képes elbánni az ellenfeleivel. Ez leginkább a játék felétől lesz érdekes, amikor már szinte minden lépésünkkor alaposan szét kell néznünk, nehogy egy vérszomjas bestiába fussunk. Nem kell egyébként gyilkolnunk, hisz a kis lények nem akarnak olyan gonosszá válni, mint a henger, ezért csak tőlünk függ, hogy miképp reagálunk a támadásokra. Ennek egyébként nincs befolyása a történet alakulására.
Mivel ezek a kis teremtmények képtelenek emberi módon kommunikálni, ezért az egész sztorit egy narrátor meséli el a háttérből, és teszi mindezt olyan formában, mintha csak egy könyvet olvasna fel nekünk. A metaforákkal teli történetre, valamint az eseményekre érdemes odafigyelni, ugyanis a játékot készítő chilei ACE Team csapat nem éppen egy szájbarágós sztorit kanyarított elénk. Az alapokat biztosan megértjük majd, de a mögöttes mondanivalóért már nyitva kell tartanunk a szemünket és fülünket. A játék szerintem meglepően hosszú lett, és bár ez jót tesz a narratívának, a játékélmény szempontjából viszont egyeseknek már túl sok lehet. Mert egészében véve 12-15 órán keresztül mást sem kell csinálnunk, mint menekülnünk, gyűjtögetnünk és tornyokat aktiválnunk. Másrészről viszont minden egyes szakasz hoz valami új feladatot, esetleg mutációt, vagy lehetőséget, hogy fejlődjön a csapat. Nem beszélve az érdekes történetről, ami engem legalábbis képes volt magába szippantani annyira, hogy ne adjam fel, és a végére érjek e kegyetlen világ sorsa alakulásának.
Az Anniversary frissítés két új lényt, egy új mutációt és RayTracing grafikát varázsolt a The Ethernal Cylinderbe. Az új mutációnak köszönhetően immáron a tüzet is a fegyverkészletünk között tudhatjuk, a két új lény pedig a kihívást jött növelni. Ami a RT technológiát illeti, ezt csak akkor ajánlom bekapcsolni, ha minimum egy 3080-as, vagy annál magasabb grafikus kártyával rendelkeztek. Az én 3070-esem 1440p felbontásban majdnem elfüstölt közben, ezért inkább ki is kapcsoltam, és RT nélkül játszottam végig a játékot. Véleményem szerint az alkotás RT nélkül is gyönyörűen néz ki, de ami miatt igazán emlékezetes marad számomra a The Eternal Cylinder, azok a groteszk, teljesen viccesen kinéző ellenfelek, amik nagyon jó dizájnt kaptak. De bármennyire is megmosolyogtató a külalakjuk, ritkán menekültem ennyiszer egy játékban mint ebben. Itt ugyanis nincs irgalom. Vannak lények, amelyek egy csapással kinyiffantják a kis családunk egyik vagy akár egyszerre több tagját is, és ezzel nem csak tagot, de fontos mutációkat és nyersanyagokat is vesztünk. De lesznek lények, amelyek nem bántanak a szó szoros értelmében, hanem a sárga fényükkel ellopják tőlünk a mutációkat, vagyis visszafejlesztenek bennünket az eredeti szintünkre.
Sajnos mivel csak egyetlen lényt tudunk irányítani, ezért a többiek csak követnek bennünket. Azonban annyira buták ilyenkor, hogy simán belegázolnak mérgező levegőbe, vagy a sárga fénybe, és hirtelen azt vesszük észre, hogy vagy megfogyatkoztunk, vagy egyszerűen csak eltűntek a képességeink. Ez baromira idegesítő tud lenni, főleg annak tudatában, hogy egy-egy mutáció vagy nyersanyag megszerzéséért mennyit kellett szenvednünk. Ezt a játék vége felé kompenzálják nekünk egy mutációs fa bemutatásával, amelyben anélkül tudunk mutálódni, hogy nyersanyagokat keresgélnénk. De addig bizony kemény út vár ránk.
Ami a zenét és a hangeffekteket illeti, ezekre semmi negatívumot nem tudok mondani. Utóbbiaknak köszönhetően mindig tudtam, hogy melyik oldalról fenyeget veszély, és a meginduló és fokozatosan közeledő henger hangja még most is a fülemben dübörög. A narrátor hangját egyébként Peter Hayden biztosítja, és teszi ezt nagyon magas és kellemes szinten.