The 7th Guest Remake teszt

Sajnos az ipar még nem hagyta a háta mögött az újrakiadásokból fakadó korszellemiséget. Sőt... mondhatni, talán most éli igazán reneszánszát a felesleges újrakiadások korszaka. Azonban mindig üdvözlöm az olyan cuccokat, mint a The 7th Guest Remake, mert egyrészt valóban dolgoztak rajta, másrészről pedig tiszteletben tartották az eredeti szoftver szellemét, azt az örökséget, amit ránk hagyott. Túlzás nélkül állíthatom, a Vertigo Games felnőtt az örökséghez, és a már meglévő esszenciából egy értékelhető dolgot tett le az asztalra.

Az eredetileg 1993-ban megjelent program mérföldkőnek számított a horror-kalandjátékok történelmében, mégis valamilyen érthetetlen oknál fogva elsüllyedt a feledés mocsarában. Ezért álmomban sem gondoltam volna, hogy a VR-verzió mellett még egy „klasszikusabb kiadást” is megélhet a The 7th Guest, mert úgyszólván a szűk rajongói tábor és a VR-exkluzivitás miatt mintegy bezárult a kör. Ráadásul az alapjáték akkora törődést sem kapott soha, mint a hozzá hasonló játékok, azonban a 25. évfordulóra kapott egy „felmelegített” verziót.

A történet szerint Ego, az amnéziás hetedik vendég felett vesszük át az irányítást a kihalt Stauf-kúriában. A másik hat vendégnek már évtizedekkel korábban nyoma veszett, csak a róluk megmaradt emlékeken át láthatjuk őket, valamint ők szimbolizálják a keresztény teológiából ismert hét főbűnt. Ám a hetedik, címadó vendég a játék igazi rejtélye. A bonyodalmat az adja igazából, hogy a tolvajból lett játékgyáros, Henry Stauf (a neve egyébként a Faust anagrammája) egy sötét egyezség miatt hívta össze a vendégeket. A vendégek pedig abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy meg kell keresniük a hetedik – és egyben hívatlan – vendéget, aki nem más, mint egy Tad nevű kisfiú, aki fogadásból surrant be a házba.

Valahol unfairnek érzem a régi és az új változatok összehasonlítását, mert hát a fejtörőket elég alaposan átdolgozták, és mellé még a környezetet is. Valójában csak a története és a címe ugyanaz a két játéknak, de akiket hajt a kíváncsiság, azoknak itt hagyom ezt:

Ahogy a régi 7th Guest, úgy az új is egy lineáris játéknak mondható, annyi különbséggel, hogy nem kell feltétlenül minden szobát sorban teljesíteni. Ugyanis a kúria öt részre osztható, és az egyes épületrészek feloldása után választhatunk a teljesíthető szobák közül. Igazából a játék annyiból áll, hogy végig kell járnunk a szobákat, majd végül teljesíteni a fejtörőket.

A kúria részei a teljesség igénye nélkül:

- A földszint,
- az alagsor,
- az emelet keleti része,
- az emelet nyugati része,
- valamint a padlás.

A bejárható szobák mindegyike egy-egy vendéghez tartozik, és mesterien kidolgozottnak mondhatók. A helyiségekben pedig olyan gyűjthető tárgyakat találni, mint például hangdobozkákat vagy bakelitlemezeket és Stauf-érméket. Ezek közül az érméknek van a legtöbb haszna, ugyanis ha az ember elakadna a játékban, akkor ezekkel az érmékkel automatikusan teljesíthetjük a szobákat, bár a fejtörők szerintem nem túl megerőltetőek; ráadásul a fel-felbukkanó tündérpillangó magától nyújt segítő jobbot, ha nagyon elakadna az ember. Egyébiránt a bakelitek és a hangdobozok jóformán azt a célt szolgálják, hogy kicsit mélyítsenek a sztorin azáltal, hogy jobban megismerhetjük Stauf szándékait. A gyűjtögetéssel karöltve úgy 4–5 órányi szórakozást képes nyújtani a 7th Guest Remake.

A legnagyobb változás nyilván a grafikán érhető tetten; míg az eredeti program inkább egy FMV-játéknak volt mondható, amiben helyszínről helyszínre kellett vándorolni (pontosabban képkockáról képkockára), addig az új játék egy teljesen háromdimenziós és szabadon bejárható dolognak készült. Ugyanakkor nem csupán kénye-kedve szerint lófrálhat az ember a kúria területén, hanem közelebbről is szemügyre veheti a jelentéktelennek tűnő tárgyakat is. Valamint segítségünkre lesz a lámpásunk is, amivel nyomokat lehet felfedni, és a puzzle-részeket lehet vele később megoldani.

Eklatáns, hogy egy modern (vagy egy „modernizált”) játékot egy modern grafikus motornak kell meghajtania. A grafikus motort momentán illethetjük azzal a jelzővel, miszerint modern, mivel az Unreal Engine 5 adja ehhez az alapokat, de a látvány már csak egy erős közepes szintet képvisel - az indítás után azt hittem, hogy egy Unity variáns hajtja... -, ámbár találóbb lenne mégis azt mondanom: hullámzó a grafika minősége. Ebből kifolyólag annyit tanácsolnék, hogy fenntartásokkal kezelje mindenki a store-ba fellökött képernyőmentéseket, mert szinte mindegyik átesett egy utólagos átmaszkírozáson a jobb eladhatóság érdekében. Ahogy mondottam volt, a 2026-os variáns szinte teljesen a VR-verzió kódjára épül, baromi kevés változtatással. Fura módon a gyűjthető tárgyak egy részét érinti ez a változás, ezért máshol találjuk meg ezeket a remake-ben. A geometria és a textúrák 1:1-ben ugyanazok mind a két verzióban, amit sajnálatosnak vélek, hiszen egy játék asztali verzióját általában grafikára szokás kihegyezni.

A kissé elnagyolt textúrák miatt pedig jópárszor futottam olvashatatlan textúra-feliratokba, de az igazi szenvedős-vakaródzós frusztrációt a környezet kidolgozatlansága okozta (legalábbis nálam). A gömb alakú, körkörös és ívelt felületek még hagyján is lennének, hogy a kevés poligonszám miatt szögletesek, de ha kinézünk a kúria bármelyik ablakán, akkor maximum a parallax leképzett 2D-s képek fogadnak minket az adott ablaktól úgy 1–2 méterre, amolyan olcsó hatást keltve, mintha a távolba néznénk. És ha már szóba kerültek az FMV-videók... Az FMV-átvezetőket volumetrikus videókra cserélték, és maga a volumetrikus technológia még inkább feldobhatná az egészet összképileg... már ha nem volnának tele tömörítési artefactokkal. A zenékről és a hangokról hát mit ne mondjak, nem túl kiemelkedőek, hiába van FMOD rendszer.

Az irányítással különösebb gond nem volt, de csak a xinput szabványú kontrollerek támogatottak, a Sony által gyártottakat Steam-inputon keresztül lehet csak használni.

A 7th Guest Remake 2026 június 4-ikén jelent meg a Steam és az XBOX Store (Play Anywhere támogatással) kínálatában, továbbá az év második felében befut az Epic Store-ba és a GOG.com-ra is. Az alap 20 eurós árcédula nem vészes, ráadásul ingyen jár mindazoknak a Remake verzió, akik rendelkeznek az eredeti VR változattal.