A Liberation fejlesztését már nyomon követtem egy ideje, és ez a rész azért volt érdekes számomra, mert a második világháború eseményeiről azért elég sok mindent ismerünk a rengeteg könyvből és filmből, de a közvetlenül a háború lezárása utáni események eddig valahogy csak kis mértékben jutottak el hozzám. Persze az alapokat jól ismerem, hisz Szlovákiában élő magyarként a kitelepítések még ha nem is közvetlenül, de azért engem is érintettek. Viszont nagyon jó volt megismerni a hátterét ezeknek az eseményeknek, hogy mik is vezették a csehszlovákokat odáig, hogy ezeket a lépéseket megtegyék. De, ahogy azt tudjuk, a háborúban, illetve a háborút követő káoszban nincsenek jó és mindenki számára elfogadható döntések. És pontosan erről szól a Liberation.

Ez a téma a mai napig nagyon érzékeny része nem csak a cseh, de a német és a magyar történelemnek is, ezért hatalmas plusz pont jár a készítőknek, hogy épp ezt a szegletét vették elő az akkori eseményeknek. Aki esetleg nem tudná, a játék fejlesztője a prágai Károly egyetem játékfejlesztői csapata, tehát a játékukban fellelt történelmi információk mindegyike megbízható forrásból érkezik. A csapat produktuma ezúttal egy kis cseh falucska – Svoboda – lakóit és megpróbáltatásait mutatja be nekünk, mégpedig egy kitalált történeten keresztül.

A játékos egy auditor bőrébe bújik, akit azzal a feladattal küldtek a helyre, hogy eldöntse, lebontassa-e a helyi iskola épületét, vagy emlékhellyé nyilváníttassa. A falu lakóinak egy része simán lebontatná, de azok, akiknek van némi kapcsolatuk a hellyel, mindenképp megtartanák és kipofoznák egy kicsit. Némi kutakodás után azonban meglepő dolog történik. Találunk egy fényképet egy gárdistáról, aki pontosan úgy néz ki, mint a nagyapánk. Az ügybe tehát némi személyi kötődés is kerül, de nincs mit tenni, el kell beszélgetnünk a helyiek többségével.

A Liberation egyébként egy FMV játék, és az interjúk emiatt úgy mutatnak, mintha egy interaktív dokumentum-filmet néznénk. 

A szereplők többségét mindig valamilyen munkavégzés közben zavarjuk meg, tehát az egész valósághűen hat, mintha valóban egy létező történetbe csöppentünk volna bele.

A beszélgetések során sokszor régi felvételek peregnek le előttünk, mindig épp az aktuális témához igazodva. Ha pedig valamilyen izgalmasabb rész következik, akkor általában a beszélgetés egy mini-játékba vált át. Itt ismét hangsúlyoznom kell, hogy még mindig egy tanító jellegű produktummal van dolgunk, ezért ezek a mini-játékok mindegyike okkal került bele, mégpedig szerény véleményem szerint azért, hogy a játékos még jobban át tudja élni az akkori emberi viszontagságokat.

Egyet különösen ki kell emelnem közülük, mégpedig azt, amikor egy farmot kellett rövid ideig irányítanom, azzal a céllal, hogy megismerjem a kommunizmusból ismert kollektivizálást és a termés beszolgáltatását. Természetesen eddig is tudtam ezekről a dolgokról, de játékban átélni, ahogy eleinte próbálom felvirágoztatni a farmot, hogy aztán pár virtuális év elteltével már a teljes megsemmisüléstől próbálom megmenteni, na ez valóban frusztráló volt. Ezek azok a részei a játéknak, amik nagyon jól sikerült. Hogy játékosan, de elmagyarázza az embereknek az akkori megpróbáltatásokat.

Egyébként le merem fogadni, hogy egy nyugati országban felnőtt játékosban teljesen más, talán még inkább megdöbbentő érzéseket kelt a játék. Sokan ugye úgy hiszik, hogy miután aláírták a békeszerződéseket, a lakosság nagy része örömkönnyekbe borult, és megkezdődött a szétrombolt Európa újjáépítése. Nos, a játékban fellelhető dokumentumok alapján, nagyon sok helyen a háború utáni évek még a valódi háborús időszaknál is nehezebbek voltak. Főleg a német lakosság szenvedett az erőszakos kitelepítéseknek, és a cseh lakosság a német lakossággal szembeni gyűlöletének köszönhetően.

A játék egyébként olyan kérdéseket sem fél feltenni, hogy jelen pillanatban, öregemberként, mire szavazna az az ember, aki az akkori fejleményeket átélte?

Például, hogy kitelepítsék-e az addig ott élő német lakosságot vagy sem? Nem fogom lelőni a poént, de a kapott válasszal nagyon nehéz vitába szállni.

Az interjúkon, mini-játékokon és a képregényes átvezetőkön kívül a játék tartalmaz egy vaskos enciklopédiát is, amelyet kedvünkre lapozgathatunk és olvasgathatunk. Nagy mennyiségű információ van benne az akkori korról, és az eseményekkel kapcsolatos dolgokról.

A játékban fellelhető karaktereket valódi színészek játsszák, és azt kell, hogy mondjam, teljesen hihetően. A szereposztás is egész jól sikerült, egyből érezhető, hogy melyik a szimpatikusabb karakter a másiknál. Amit viszont nagyon gyengének érzek, az a fiktív történet, ami köré ez az egész építve van. Véleményem szerint bele lehetett volna vinni legalább egy-két csavart, vagy esetleg pár órával kitolni a játékidőt. De ahogy említettem, ebben a játékban nem ezen van a hangsúly.