Az, hogy mekkorát tévedtem vele kapcsolatban persze csak most derült ki, miután végre tényleg végigjátszottam. A Prominence-nek ugyanis megvan az a bizonyos alaphangulata, amely már a menüben és az azt követő intró után úgy magába szippant, hogy az ember rögtön tudja, hogy ezt a játékot szinte biztosan végig fogja tolni.
A Prominence-ben a főhős egy teljesen ismeretlen helyen ébred. Modern és hihetetlenül fejlett orvosi berendezések veszik körül – mindenféle számítógépek, sebészeti műszerek, bioszkennerek és gyógyszereket tartalmazó szekrények. Nem tudja, hol van, és hogyan került oda, és eleinte képtelen felismerni és meghatározni az őt körülvevő számos tárgy rendeltetését. Zavarodottan és elveszetten próbálja kideríteni, hogyan és mi célból került ebbe a szupermodern komplexumba. Nem telik el sok idő és rádöbben, hogy nem lesz egyszerű dolga, és ha az összes rejtélyre választ akar kapni, akkor a titokzatos helyiségek titkait csak a helyi informatikai rendszerekben tárolt, hihetetlenül gazdag adatbázisokhoz való hozzáféréssel lehet megfejteni.
A kellő rejtély tehát adott egy jó kis sztori beindításához, és a narratíva további adagolása az egyes helyszíneken talált e-mailek, hangposta és kamerafelvételek alapján történik. Lesz ezeken kívül még egy másik is, de a kilétét ennek a spoilerezés miatt most nem fogom elárulni. Az említett szövegek és hangfelvételek minőségével nincs gond, mindegyik érdekes volt, és hozzáadott valamit a történethez, ami egyébként kétféle befejezést kínál. Szerencsére a játék külön fel is hívja a figyelmet arra, hogy mikor mentsünk, ha netán a másik szálat is végig szeretnénk majd játszani. Maga a sztori egyébként korrekt lezárást kap, egyetlen rejtély kivételével. Nem sokszor teszek ilyet, de ennek a rejtélynek a megoldatlansága annyira idegesített, hogy órákig kutattam magyarázat után a neten, sajnos nem sok sikerrel.
Körülbelül a játék első felének a végén kapunk majd egy hordozható számítógépet, amibe parancssorokat kell bepötyögnünk, és ha ügyesen vagyunk, akkor különböző adatcsomagokhoz kapunk hozzáféréseket. Ezeket érdemes mindet felkutatni, ugyanis rengeteg háttér információt tartalmaznak a Prominence univerzumáról, ráadásul néhány dologra csak ezeken keresztül derül fény.
A játék egyébként nem egy kőkemény hardcore sci-fi. A készítők igyekeztek a lehető legérthetőbb módon előadni a történetet, és bár a sztori jócskán a jövőben játszódik, minden egyes tárgy és leírás érthetően van megfogalmazva. Ha már a készítőknél tartunk, érdekességként megemlíthető az is, hogy az amerikai Digital Media Workshop nem igazán nevezhető játékstúdiónak. A Prominence ugyanis egy egyedi demófilm/portfólió hibridként látott napvilágot, és csak jóval később lett belőle díjnyertes PC-s kalandjáték. Bár a játékuk sikeres volt és rengeteg díjat bezsebelt, a stúdió azóta sem készített több videójátékot.
Térjünk rá a fejtörőkre, amik néhol nehezek, néhol egészen könnyűek lettek, viszont mindig logikusan vannak felépítve. A játékhoz mellékelt végigjátszás elolvasása után mindig az jutott eszembe, hogy a fenébe nem gondoltam erre, hisz tök egyszerűnek tűnt utólag. Legtöbbször a pixel-vadászat miatt nehéz a játék, és sokszor megesett, hogy elfelejtettem felvenni valamit, vagy észre sem vettem egy megnyomható gombot. Sajnos hotspot-jelzőt nem kapunk, és ez okozhat némi kellemetlenséget. Egyszer előfordult olyan is, hogy egy játékbeli képernyőn nem akart reagálni az egyik gomb, és tőle vagy 10 centivel kellett klikkelnem, hogy végre elfogadja a parancsot. Ilyesmiből azonban csupán ez az egy volt.
Fel kell hívnom a figyelmet a rengeteg backtrackingre is, tehát arra, hogy rengetegszer vissza kell majd térnünk a már korábban felfedezett helyiségekbe. A sztori elején ez még fel sem tűnik, de amikor a játék végén kell a komplexum egyik végéből a másikba jutnunk, ráadásul point-and-click irányítással, na az elég idegesítő tud lenni.
A szinkron egy indie kalandhoz képest teljesen profi, a játék zenéje pedig nagyon hangulatos. Olyannyira, hogy szerintem az utóbbi volt az, ami elsőként magával ragadott. Az effektek és az ambient sci-fis hangok szintén jó minőségűek, és sokat hozzátesznek ahhoz, hogy elhiggyük, tényleg egy szupermodern helyszínen mászkálunk. Ráadásul tényleg mindennek hangja van, még a lépéseinknek is, a futurisztikus ajtók nyílásáról/zárásáról nem is beszélve.
Az irányítás nem lett a legjobb, de azért nem is olyan rossz, mint azt a legtöbb helyen olvasni lehet. Ez valószínűleg azért van így, mert én már egy jócskán kipatchelt verzióval játszottam, amin még érezni, hogy nem teljesen optimális a 360 fokos kamera mozgása, de azért használható. A menüben pedig ezt manuálisan még tovább optimalizálhatjuk. Megesik majd, hogy a billentyűzetet is igénybe kell vennünk, ugyanis néhány funkciót csak azon keresztül tudunk majd bekapcsolni.
A játék grafikája meglepően jól öregedett, és még 2021-ben is teljesen szépnek mondható. Egyedül a mozgás animációt imitáló átvezetőkön látni, hogy mennyit fejlődött a technika, mert azok videó minősége egy 1440-s monitoron már eléggé pixeles lett. Más részébe a külalaknak nem igazán tudok belekötni, a feliratok és a szövegek szépen olvashatóak, a helyszínek részletesen kidolgozottak, és mindenhonnan árad az a fíling, hogy ez bizony egy jövőben játszód történet. Mivel előre renderelt hátterekről van szó, ezért túl sok mozgás és animáció nincs bennük, amitől az egész helyszín teljesen kihaltnak tűnik. Ez viszont tipikus problémája az ilyen stílusú játékoknak.