Papetura - egy papírból készült világ

Tomasz Ostafin, azaz „Petums”, létrehozott valamit, amit személy szerint én egy kisebb csodának tartok. Jó, persze, nem ez az első teljesen kézműves kalandjáték, és biztosan lesz még hasonló a jövőben. De az ilyesmit általában csapatok készítik, és nem egyetlen egy ember. Ráadásul azt se feledjük, hogy a több mint ötezer darabnyi szétnyírt papír összerakása mellett ő volt a felelős a játék leprogramozásáért is. És valljuk be, az ilyesmi azért igencsak ritka dolog a játékiparban.

A cselekmény főhőse Pape, egy pergamenszerű figura, aki kagyló alakú börtönében tengeti sanyarú mindennapjait. Egy nap viszont rámosolyog a szerencse, és sikerül kiszabadulnia a fogságból. Azonban hamar rádöbben, hogy az elnyert szabadsága még nem jelent jólétet. A világát a sötét, gonosz karakterek úgymond tüzeskedése veszélyezteti. Hiszen mi is lenne félelmetesebb egy papírvilág számára, mint maga a lángoló tűz? Ezért főhősünk úgy dönt, hogy megpróbálja megakadályozni a tűz kialakulását.

Körülbelül ez adja a történet magvát, és őszintén szólva túl sokat azért nem kell várni tőle. A jó és a rossz tipikus egymás elleni harcáról szól ez is, mint megannyi más történet a nagyvilágban. A karakterek hozzák az Amanita Design-ból megszokott stílusukat, és a játék végére, még ez a darabka kis papírfecni, és újdonsült barátja, Tura, is képesek voltak a szívemhez nőni. És bár a játékidő csupán 2-3 óra, ennél a játéknál ezt nem lehet negatívumként felróni.

Az előbb említettem az Amanita Design-t, de azt tudni kell, hogy ez nem az ő játékuk. Az viszont tagadhatatlan, hogy az alkotás a stílusa miatt simán elférne a cseh stúdió játékpalettáján. Sugárzik belőle az a tipikus Amanita fíling, amit csak az ilyen apró, aranyos kis játékok képesek előhozni magukból. Emellé jön még a Floex (valódi nevén Tomáš Dvořák) által komponált éteri zene, és a gurgulázó hangok, amiket a karakterek adnak ki magukból beszéd helyett.

Már rögtön az első helyszín lélegzetelállítóan van össze rakva, és ez a minőség csak fokozódik, ahogy újabb és újabb térségek nyílnak meg előttünk. Nem csak az aprólékosan kidolgozott monumentális hátterek lenyűgözőek, de a legapróbb tárgyak is, melyek elkészítéséhez nem kis kézügyesség szükségeltetett.

Önmagukban persze a papírmodellek kevesek lennének, ezért a hangulat megteremtéséhez leginkább az ügyesen beállított fények járulnak hozzá. Maga a játék Unity motorban lett összerakva, és néhány apróbb hibától eltekintve a játék simán, bármiféle frusztráció nélkül végigjátszható.

A Papetura hagyományos point-and-click kalandjátékként működik. A készítő elmondása szerint, alkotását leginkább a The Neverhood inspirálta. Ezért nem meglepő, hogy a játékbeli logikai feladatok némelyike képes arra, hogy megizzasszon bennünket. Szerencsére azonban, ha esetleg elakadnánk, létezik egy súgórendszer, aminek köszönhetően könnyedén átlendíthetjük magunkat a logikai akadályokon. Azt még kiemelném, hogy ezek a feladatok, ahogy a játék is, viszonylag kreatívak lettek.

Egyes játékosoknak a karakterünk picikét álmos mozgása okozhat gondot. Futásra nem képes szegényke, de mivel a helyszínek viszonylag kis méretűek, ezért csak ritkán fordul elő olyasmi, hogy túl sokat kellene várni rá. Ami még feltűnt és talán hiányozhat egyeseknek, az a hotspotok láthatatlansága. Néhol nagyon nehéz megkülönböztetni, hogy mivel tudunk interakcióba lépni, és sajnos hotspot segítség nincs a játékban.