Mothmen 1966 – Az X-Aktás ponyvaregény

A Mothmen 1966 egy tök egyszerű vizuális-novella is lehetett volna, ha a készítők nem úgy alakítják a dizájnját, hogy az az 1980-as évek CGA-korszakában is könnyű szívvel megállná a helyét. Minden 8-bites lett benne, a betűkészlettől kezdődően a színskálán át a zenéig, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt.

Annak ellenére, hogy 2-3 órás játékról van szó, elég sokat lehetne írni a cselekményről. Ez azt jelenti, hogy relatíve érdekesre sikeredett, ahogy a benne szereplő karakterek is. A narratíva egyik jó húzása, hogy összesen három ember szemszögéből követjük végig az eseményeket. Mindhárom karakter más és más személyes problémával küszködik, és a személyiségüknek köszönhetően teljesen másképp is állnak hozzá a történesekhez. Közülük a leginkább földhöz ragadtabbik karakter, Victoria tetszett a legjobban, de mivel az egész egy tipikus ponyvaregényre hajaz, valami extra mélységet sem a sztoriban, sem a karakterekben nem kell keresni.

A Mothmen 1966 tartalmaz néhány fejtörőt is, amikkel egyébként nincs baj, viszont az irányítás teljesen tönkreteszi az élményt. Nincs egértámogatás, ezért mindig a szövegek szerint kell kiválasztani még azt is, hogy egy „kirakós” fejtörőnek éppen melyik részét kell jobbra vagy balra elfordítani. Ez számomra teljesen megölte az élményt. A másik „élményölő” dolog a hirtelen elhalálozások voltak, amik egy-egy rossz döntésünkkor jöttek elő. Először azt hittem, hogy ez egy amolyan „fontos döntéses” játék, amelyben hatással lesz a döntésünk a cselekmény alakulására, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez koránt sincs így. Ugyanis egy rossz döntés ahelyett, hogy egy másik mederbe terelné a sztorit, egyszerűen kivégez bennünket, és mi meg tölthetjük be újra a játékot. Itt megjegyezném, hogy amúgy nincs a játékban automatikus mentés, szóval érdemes manuálisan is menteni, mielőtt kilépnénk az asztalra.

A grafika annak ellenére, hogy valódi 8-bites színskálát használ, szerintem az egyik legjobban sikerült része a játéknak. Nagyon hangulatosak és rejtélyesek lettek a hátterek, és az árnyékok ábrázolása is tök jó lett, ami már csak azért is fontos, mert az egész sztori éjszaka játszódik. Ezt a részét tényleg csak dicsérni lehet, és itt jön elő az a dolog, hogy a pixelart grafikák közötti is mekkora különbségek vannak. Viszont a hangeffektek rohadt idegesítőek 8-bitben, ezért azokat érdemes egy kicsit halkabbra venni a menüben.