Motel Nightmares teszt

Ez a kissé átírt Eagles szám ugrott be, miközben Gordonnal autókáztam a viharban úticélom felé. Nem pont egy horrorjátékhoz passzol, de a busongós időjáráshoz illett.

Vezetés közben hallhatjuk Gordon gondolatait (élvezhető szinkronnal tolmácsolva, ami jó dolog-bár sokat nem beszél emberünk). Ebből megtudhatjuk, hogy régóta olyan helyeket keres, ahol valamilyen paranormális jelenséggel találkozhat. Eddig egyet sem talált, de mi már sejthetjük, hogy ez a tátott szájjal abba a bizonyos erdőbe rohanás esete lesz. :-)

Persze jó játékos módjára rögtön az ellenkező irányba fordultam, de nemsokára néhány roncs autó (?) zárja el utunkat. Tolatás közben be is akadtam, de azért néhány perc szerencsétlenkedés után sikeresen megvolt az Y forduló. Az irány tehát adott. Autókázunk néhány eseménytelen percen keresztül a viharban, amit csak egy szarvascsorda átrohanása zavar meg.

Ez a bevezető rész a hangulatkeltés szempontjából nem rossz, de hosszúra nyúlik. A helyzeten az sem segít, hogy tudunk nézetet váltani. Szerencsére hamar elérjük célunkat, ahol persze kocsink lerobban (amit égő lámpákkal ott hagyunk az út közepén).

Belépve a motelbe senki nem fogad, de mivel van foglalásunk, irány a szobánk. Szemfülesebbek elolvashatják a portán hagyott levelet, ami tovább borzolja kedélyeinket. Felérve az emeletünkre kicsit körbenézhetünk, illetve beszélhetünk egy egyedül maradt lánykával, aki apukáját várja vissza. A hangulat tovább fokozódik, most már tényleg parázunk. Némi nézelődés és fura jelenség után szobánkba térhetünk, ahonnan kilépve egyetlen utunk marad és elkezdődik az igazi rémálmunk.

A játék a továbbiakban ezt a koncepciót követi. Folyamatosan térhetünk be az újonnan megnyíló szobákba, ahol különböző feladványokat megoldva, vagy ügyességi részeken túljutva tudunk továbbhaladni.

Azt mondhatom, hogy ezek a részek egész változatosra sikeredtek. Nem olyan nehezek (bár az utolsó, fagyos szobában azért nekem nem esett le a megoldás), némi agyalás után megoldhatóak. Különösen tetszett az a rész, ahol egy számkombinációt kellett kitalálni. A szobában az előző „versenyző” elkezdte teleírni a falakat a kombinációkkal. Látványos volt az ezzel kidekorált szoba. Vagy a tükörterem, ahol egy üvegfal mögött ugyanaz a helyiség látható, csak helyettünk egy próbababa mozog a túloldalon. De van zenei rejtvény is. Az ügyességi részek nem mindenhol működnek jól, mivel például nem igazán lehet pontosan belőni, mikor ugorjunk. Nagy gond nincs, mivel csak kicsit dob vissza ilyenkor a játék. (Véglegesen meghalni később sem fogunk.)

Már említettem, hogy a hangulatra nincsen gond. Legtöbbször nem is szokásos ijesztegetések működnek, hanem inkább a szorongáskeltés. Erre jó példa, mikor egy bazi nagy pókot látunk velünk szemben a falon, ami természetesen eliszkol és eltűnik egy kanyarban. Vagy a nagy vizes pálya, ahol megfelelően ugrálva kell haladnunk, miközben egy óriási Eddie-re hajazó entitás próbál minket utolérni lassú, néha meg-megálló mozgással.

Hogy ne unatkozzunk, akciórészekkel is találkozhatunk. Ilyen a zombik elleni küzdelem. Különböző tárgyakkal kell őket többször eltalálni, hogy végleg elpusztuljanak. Ez lehet mondjuk egy tégla, de akár egy macska méretű gumikacsa is használható erre a célra. :-) Fura, de feszültségoldásnak tökéletes.

Azt a fejlesztő, Kozári László is elmondja, hogy sok horror műből merített és leginkább Stephen King 1408 című alkotása adta a fő ötletet. Ezzel nincs is gond, működik az ideglelés, de sajnos az összkép azért nem ilyen rózsás. Vannak üresjáratok, mint amikor a labirintusban bolyongunk. Eltévedni nem lehet, csak kanyargunk a sokszor üres és szürke falak között. Itt volt talán a legidegesítőbb rész is, mikor zombikat kellett kikerülgetnünk menet közben. A történet attól függetlenül jól indul, hogy klisés, de aztán ellaposodik és a végére olyan semmilyen lesz.

A megvalósítás is felemás. Nem valami szép, illetve néhol természetellenes. Ez sokszor meglátszik a fura fényhatásokon is, pl. mikor a lámpánkat használjuk, de néha a berendezés is olyan összedobott. A már említett ügyességi részek mellett az elején lévő autókázás is a 3D hőskorát idézi inkább.

Ezen kívül én nem tartom jó ötletnek, hogy nincs mentés a játékban. Ugyan egy másfél órás játékidőről beszélhetünk, de én nem mindig tudok ennyi időre leülni egy játék elé. Ha mondjuk egy fél órát eltöltöttem vele, de valamiért meg kell szakítanom, kezdhetem elölről és az a fél óra már unalmas lesz a lineáris játékmenet miatt. Ráadásul egy bugba is beleszaladtam a vége felé. Itt egy portált tudunk nyitni egy súlyérzékeny platformmal, amihez dobozokat kell szereznünk. Ehhez szükséges a már meglévő első doboz. No én kísérletező egyén lévén ráállva a platformra megpróbáltam bedobni a dobozt a portálon, hátha így is megoldható a feladat. A művelet sikerült, aminek következtében doboz nélkül maradtam. Sakk-matt. Újrakezdeni már nem volt kedvem, így az utolsó helyszínt és a befejezést egy végigjátszásban néztem meg. Gondolom ez a hiba a tesztelés hiányából fakad.

Azt is megtudhatjuk László videóiból, hogy ez volt az első nagyobb lélegzetű munkája, ami összesen 8 hónapig tartott. Ez idő alatt sok tapasztalatot szerzett a játékkészítés és az Unreal Engine használata terén. De ez a tapasztalatlanság vissza is köszön a készterméken. Hiába értékelhető a munka, az erőfeszítés, ami egy egyszemélyes projektben még többet kíván az alkotótól. Mi most magát a játékot kell, hogy értékeljük, lehetőleg objektív módon. Ha a kinézetet, mozgást, interakciót és úgy a játékot en bloc nézzük, meglátszik a tapasztalatlanság. Így pedig maximum egy gyenge közepest lehet rá mondani.