A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Silent Hill 4 - The Room
Team Silent · 2004. jún. 17. · PlayStation 2, Xbox, Windows
Miről szól?
A sorozat negyedik részében Henry Townshendet irányítjuk, aki egy kis lakásban él South Ashfieldben, nem messze Silent Hill városától. Egy furcsa éjszakán Henry-t egy rettenetes rémálom keríti hatalmába, ismétlődő eseményekkel: telefonja meghalt, ablakai le vannak zárva, szomszédai nem hallják őt. Amikor az ajtójára néz, sok vastag fém láncot lát rajta, ami meggátolja abban, hogy kilépjen a folyosóra. Az ajtóra egy üzenetet ragasztanak: "Ne menj ki!" - amit egy Walter nevű ember írta alá. A fürdőszobájában egy hatalmas lyukat talál. Henry átmegy a lyukon, amiről kiderül, hogy egy másik dimenzióba vezető portál. Henry-nek rá kell jönnie, hogy mi folyik a háttérben és hogy ki lakott azelőtt a 302-es szobában.
A negyedik az utolsó rész, amit még az eredeti Team Silent csapat készített. A játékban már sokkal több az akciósabb rész, de azért elvétve még található benne néhány fejtörő.
A sorozat 13 részéből ez a 4.
Amit mi írtunk róla
Képek
Videók
Te mit gondolsz róla?
Olvasói vélemények
Ismeretlen felhasználó
Pontot adott, szöveget nem írt.
10-ből 8
Tyucsev
Újítások vegyes eredménnyel
Ebben a részben találhatjuk a legtöbb változtatást a sorozat korábbi játékaihoz képest, amik elég vegyes eredményt hoztak. Valószínűleg ezért osztotta meg a rajongótábort a The Room.
Van egy “bázisunk”, a lakásunk, ahol fps nézetben tudunk mozogni. Itt eléggé be vagyunk korlátozva. Az különböző helyszínekre az említett lyukon átmászva juthatunk el. Itt már a hagyományosabbnak mondható játékmenettel találkozhatunk.
Az egyik radikális változás, hogy szinte mindenhol világos van. Az ellenfelek továbbra is groteszkek, de sokszor inkább viccesek. A hangjaik dettó. Pl. az NDK úszónőkre hajazó teremtmények ha bekaptak egy találatot, böfögésszerű hangot hallattak. Emlékezetes pillanat volt, hogy amikor az egyiket egy lépcső tetején megfektettem (na nem úgy), elkezdett lecsúszni és minden egyes lépcsőfokon elengedett egy “boá” hangot :-D
Vannak még szellemek, akik nevesített alakok és végig a nyomunkban tudnak maradni, ráadásul csak időlegesen vonhatóak ki a forgalomból, vagy egy speckó tőrrel odaszögezhetőek.
A történetre hozza a várt szintet, nem mondhatok róla rosszat. Igazi Silent Hillesen szomorú, nyomasztó, rémületes és misztikus.
A zenét itt is Akira Yamaoka szerezte, tehát ez is egy plusz pont.
Rajongóknak mindenképp ajánlott, de aki most ismerkedik a sorozattal, ne ezzel kezdje.
10-ből 7.5