The Occultist teszt

A korai bemutatók alapján többet vártam ettől a címtől, de a végeredményt látva sajnos bebizonyosodott, hogy egy jó marketingkampánnyal nem lehet helyettesíteni a nem létező tartalmakat. Félreértés ne essék: nem egy fertelmesen rossz játék a The Occultist, hanem egyszerűen csak semmilyen. A története sablonos és felejthető, a szinkron pedig elég sok kívánnivalót hagy maga után, - ami különösen szomorú annak fényében, hogy a főszereplőt maga Doug Cockle (azaz a Witcher-széria Geraltja) szólaltatja meg. És hát úgy fest a dolog, hogy a DALOAR Studios - leánykori nevén Pentakill Studios - két szék közül végül a pad alá esett.

Szóval, a történetről dióhéjban...

A történet középpontjában egy Alan Rebels nevű paranormális nyomozó áll, aki a rejtélyes Godstone-szigetre utazik, hogy felgöngyölítse az apja eltűnésének körülményeit. Alan pedig magával hoz egy misztikus ingát is, amely a korábbi nyomozásai során hű társának bizonyult. Godstone múltjáról azt kell tudni, hogy az ötvenes évekig egy hírhedt szekta sanyargatta, amely felkavaróbbnál felkavaróbb kísérleteket és végtelenül kegyetlen rituálékat hajtott végre. De azóta senki sem tette be a lábát a szigetre – egészen a mai napig. Természetesen Alannek a paranormális képességeit is be kell vetnie, hogy kapcsolatba léphessen a Godstone-ban ragadt lelkekkel... vagy éppenséggel kerülje a velük való konfrontációt, ha ellenségként tekintenének rá. Viszont ha elkapnak, szinte azonnal meghalunk, tehát ilyen téren nem szívbajos a játék.

Az igazi gondok már a bevezető után elkezdődnek, mert szinte azonnal zavarossá válik több dolog is. Alan motivációja ugyan világos, ám a cselekmény idősíkjára nem derül fény. Egy támpontunk sincs, hogy a történet a jelenben, tíz éve vagy a kilencvenes években játszódik-e – a fejlesztők egyszerűen nem tartották fontosnak, hogy hol helyezzék el a játékot időben. Hasonlóan zavaros a térbeli tájékozódás is: a partraszállás után mindössze egy semmitmondó tábla közli a tényt, hogy végre megérkeztünk Godstone-ba. De sajnos a környezeti viszonyokból nem derül ki egyértelműen, hogy Godstone tényleg egy sziget lenne, vagy egy aprócska település, ami egy szigeten található. Elviekben egy szigetnek kellene lennie, de tényleg nem lehet eldönteni, hogy az-e... Ezek a dolgok azért is cinkesek, mert a készítők vehemensen mondogatták, hogy a The Occultist világa aprólékosan kidolgozott, és a megszerzett infómorzsákból az összes karaktert, helyszínt és körülményt behatóan megismerhetünk a végigjátszás során. Hellyel-közzel valóban így lesz, ellenben a végére még így is maradnak majd vakfoltok bőségesen. Az még csak hagyján lenne, hogy a sztori zakatolva indul be, de az külön díjat érdemelne, hogy a történet nemhogy eloszlatná az ásítozós dögunalmat és érdektelenséget, hanem még képes fenntartani is azt. Ráadásul a végére még a katartikus élmény is elmarad.

Geralt volt a neve. Egy professzionális szörnyvadász volt...

Bizony, a nyomozót nem más szólaltatja meg mint maga Ríviai Geralt - azaz Doug Cockle. Még maga Doug Cockle is kevésnek bizonyul a feladathoz: a jól megszokott karcos hangján végigdünnyögi a neki szánt sorokat, de úgy teszi ezt, hogy még véletlenül se adjon többet az élményhez. Szomorú dolog ez, mert hát a készítők az ő hangjára húzták fel már a gamescomos előzetest is. Ez a manőver marha jól is elsülhetett volna, ha épkézláb dialógusokat írnak a történet mellé, és nem csak egyetlen valamirevaló színészt szereznek meg, hanem teszem azt, mellé még két-három veteránt, akik tudják mitől döglik a légy. Doug Cockle-t leszámítva javarészt ismeretlen nevekkel találkozhatunk a stáblistán; mi több, az egyik közreműködő egymaga három mellékszereplőt szólaltat meg.

Egy szó mint száz, egyetlen ember nem lesz képes mindent elvinni a hátán...

Ha már a szinkron szóba került, milyen lett a zene? Hát zene az van és nem is annyira rossz... csakhogy nem passzol a hangulathoz. A főtémában hallható gyerekkántálást például a végtelenítve hallhatjuk az összes nagyobb ívű jelenet alatt. Pedig a zeneszerző Pepe Herrero volt, aki a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon vezényelte le az Amanecer című szám szimfonikus verzióját. Őszintén megmondom, nem igazán rémlett a neve korábbról, pedig egy tehetséges zenész és végignézve a munkáin, mindig korrekten áll a megbízásaihoz. Sőt, mindemellett még egy saját rockbandája is van. Rossz érzés, ámde a kántáláson kívül képtelen vagyok felidézni a zenéből bármit is.

A játékmenetről és az üres ígéretekről

A storefrontok és a hivatalos weboldal úgy jellemzik a játékot, hogy egy felejthetetlen élményt fog nyújtani azoknak, akik befizetnének rá. Eleve a műfajok szándékos keverése sem nevezhető jó jelnek, az egész hóbelevancot hol thrillernek, hol túlélőhorrornak titulálják. Igazából nem is lehet egyetlen műfaj kereteibe beszorítani a The Occultistot - ahogy ma már egyetlen játékszoftvert vagy filmet sem -, és a túlélő jelleg már ott meghal, hogy szellemek "halhatatlansága" miatt kell kerülni őket. Nincs egyetlen túlélő játékmechanikai eleme a játéknak. Ha a kísértetek netalán észre is vesznek minket, csak egy darabig fognak a sarkunkban loholni - szóval az AI-ról nyugodt szívvel kijelenthető, hogy buta mint a föld. Néha pedig simán el is lehet mellettük gyalogolni, tehát voltaképpen a macska-egér játék ígéretét is semmisnek tekinthetjük. Tovább árnyalja a dolgot, hogy még kettő darab boss-fightban is lesz részünk...

Sőt, még vért is csak módjával fogunk látni - legalábbis szabad szemmel. Ha pedig ezt a gondolatmenetet továbbgörgetjük, a műfaji besorolásból fakadóan azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek döntő többsége azért néz horrorfilmeket, mert szeretik a borzongást. De nem kell okvetlenül látunk, hogyan koncolnak fel valakit: erre nagyon jó példa a Bárányok Hallgatnak, ami egy nyomasztó film tud lenni, annak ellenére is, hogy egyetlen gyilkosságot sem látni benne, csak az utalásokat, amik alapján el lehet képzelni a rémtetteket. A feszültség egy halovány szikrája még így sincs meg, kizárólag a borzalmak utóhatásaival találkozunk.

A játék gyakran él azzal az elcsépelt eszközzel, hogy a hátunk mögül érkező neszekkel kelti a fenyegetettség érzését, szinte kényszerítve minket, hogy hátrapillantsunk. Esetleg a folyosó végén elrohan előttünk valami ijesztő dög. Túlnyomórészt pedig úgy éreztem, mintha az összes AAA kategóriás játékból merítettek volna kisebb-nagyobb mértékben. A végére pedig megkaptuk a szegény emberek Odaátját - szigorúan a harmadik évad utáni korszak -, ami az Outlasttal keveredik, majd megmártózik a Resident Evil 4 Remake művészi megoldásaiban.

A játékmechanika amúgy faék egyszerű: el kell jutnunk A-ból B-be, de közben meg kell szereznünk pár létfontosságú tárgyat, amiket később fel kell használni. E tárgyak megszerzéséhez a nálunk lévő, koponyából faragott ingát kell használnunk, aminek a végére egy lencsét erősítettek. E lencsén keresztül szemlélve fedhetjük fel a világban elrejtett dolgokat, amikkel a fejtörőket is megoldhatjuk. Itt külön kiemelném, hogy az ember egy erős késztetést érez arra, hogy mindent is szemügyre vegyen a lencsén át: a legutolsó sarkot, a kezünk ügyébe akadó tárgyakat, a festményeket, a lakatokat, az ajtókat, a szekrényeket és velük együtt mindent és mindent is.

A játék végére négy képességet gyűjthetünk majd be, plusz Alannek már kezdettől fogva van egy passzív adottsága: ez a halottakkal való interakció. Kár, hogy gyakorlatilag egyetlen aktív képességnek van valódi haszna, a maradék hárommal olyan ritkán élhetünk, hogy azok már-már elhanyagolhatóak.

Egyébiránt a kirakósok logikusan vannak kitalálva, szóval nem kell agysebésznek lenni a megoldásukhoz. De elkövették itt is azt a hibát, hogy ismétlődő puzzle részekkel szórták tele a programot. Még ezzel önmagában nem is lett volna akkora probléma, mert példának okáért feldobhatták volna ezeket akár más animációval is, csak hogy példával éljünk: egyes ajtók vagy lakatok kinyitásához meg kell adnunk valakinek a nevét. Azonban a változatosság kedvéért megtehette volna azt a fejlesztőbrigád, hogy a nevet ne csak megadjuk az ajtó előtt állva, hanem hű okkultista lévén, mondjuk felírhattuk volna egy íróalkalmatossággal az ajtóra, vagy egy másik alkalommal belekarcolhattuk volna az ajtóba egy éles tárggyal. Az viszont kiváltképp tetszett, hogy bekerültek amolyan rajzolós feladványok is, melyek során aláírást kell hamisítani vagy rajzokat kell kiegészíteni a továbbjutáshoz:

Nehogy kimaradjon a technohalandzsa

Egyetlen tesztből sem maradhat ki részemről a technoblabla, mert ennek is fontos szerepe van. [Amit személy szerint valamennyi kritikánál átugrok, bocsi :-) - Ádám] Magát a játékprogramot az Unreal Engine 5.4 hajtja - és annak természetesen minden rákfenéjével együtt. Azért is mondom ezt, mert az 5-ös verzió óta rendre minden játéknak van valami komolyabb baja, ha ez a motor duruzsol a háztető alatt. A The Occultist esetén sincs ez másképp, a részletekbe nem szeretnék belemenni, de az UE 5.3-as verziójától egészen az 5.7-ig egy súlyos hiba miatt beeshet a teljesítmény. Az Epic Games pedig szeret ujjal mutogatni azokra a fejlesztőkre, akik esetleg az általuk fejlesztett grafikus motort vetnék be. A lényeg: DLSS, DLAA, FSR és képkocka-generáló algoritmusokkal próbálták a teljesítményhez köthető hiányosságokat elfedni. A képkocka-generálásnak csak és kizárólag úgy van értelme, ha natívan minimum 60 fps-sel képes futni az adott cím, mert az inputlag megnő és vele együtt mozgás közbeni szellemkép alakulhat ki.

Na már most a tesztelésre kapott verzió tökéletesen futott addig a pontig, amíg a fejlesztők ki nem küldték a március 30-ikai buildet. A telepítés után az új frissítés olyan szinten kuszált össze mindent, hogy a legvégén a káoszból csak a játék újratelepítésével keveredhettem ki. Leszögezném, a készítők előre figyelmeztették a tesztelőket, hogy előfordulhatnak problémák, amik a megjelenésig mindenképpen javítva lesznek, de mégis amondó vagyok, ha a megjelenés előtt egy kiadós engine update után félig lehal a cucc, akkor ott bajok vannak [hasonló problémák voltak a dő pink macska kalandjaival is megjelenés előtt, aztán utána azért gatyába rázták; szerintem a fejesztőktől függ, hogy mennyire veszik ezt komolyan - Trish].

Ez a kellemetlen probléma a hivatalos gépigényen is kiütközik, ugyanis elviekben egy Nvidia RTX 2070-es modell kell alá minimum; az AMD-s megfelelőjeként pedig egy RX 5700XT modell. Egyébként több mint valószínű, hogy a szoftveres Unreal Engine Lumen eljárás lesz a ludas a gépigény kérdésben. Az sem derült ki, hogy a legmagasabb beállításokhoz szükséges-e sugárkövetést támogató videokártya. Ami biztos: a szoftveres Lumen egyik jellegzetes hibáját a sugárkövetéses zajszűrésből lehet leghamarabb kiszúrni.

Noha összképileg a látvánnyal különösebb probléma nem volt, és kellően magas a tárgyak geometriai részlétessége, mégis a modellekre feszített textúrák felbontása kényelmetlenül alacsonynak mondható a legmagasabb beállítási szintek mellett is. Azt még eddig meg sem említettem, hogy DLSS és FSR nélkül nem hajlandó konzisztens sebességgel futni a játék. A belső felbontás a minőségibb felskálázás esetén is 65%-os értékre lövi be magát. És most jön az az adalék, amire senki se számítana: a játék fórumában akadt olyan ember, aki állítólagosan képes volt elindítani egy GTX 1060-as kártyán is a demót - nyilván a lehető legalacsonyabb beállításokkal. Csak annyit fűznék ehhez, hogy normális fejlesztői hozzáállással lehetett volna annyit csiszolgatni a programon, hogy ne kelljen mindenfajta képjavító és képalkotó eljárásokhoz nyúlni. Ha művészi oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor a dizájn gyakran még az újkori Resident Evil sorozattal is egálban van, ...bár ezek a pályák is csak a sztori utolsó harmadánál kerülnek elő.

A szemfüles olvasók egyből kiszúrhatták, hogy a beviteli ikonok mind egytől egyig hiányoznak. Ez a hiba a Steam Inputból fakad, mivel a kontrollerek irányítási sémáit nem programozták le a teszt buildben. Mindenki megnyugodhat, mert a megjelenéskor ez már javítja lesz. Mellesleg az összes megszokott beállítás helyet kapott, szóval a feliratokon át a megjelenítési opciókig mindent testre lehet szabni. Szimultán input és teljes körű Sony, Microsoft és DirectInput / Xinput támogatás is van.

A The Occultist 2026 április 8-ikán jelent meg a Steamre, Playstation 5-re és XBOX Series konzolokra.