Expelled! teszt

Az Overboard!-ról röviden

Miközben az inkle nagy serényen szorgoskodott az A Highland Song alapjain, a COVID alaposan keresztbe tett terveiknek, ám az alapító Jon Ingold igyekezett kreatívan kihasználni az időt, így született meg mindössze pár hónap alatt 2021-ben az Overboard!, egy történetközpontú bűnügyi kalandocska, amiben az általunk elkövetett gyilkosságot kellett megúsznunk egy meglehetősen szűk időkeretben. Az alapjaiban vizuális regény bár egyszerű prezentációval rendelkezett, igazán formabontó alapfelállásának és Agatha Christie regényeivel való rezonálásának köszönhetően felettébb szórakoztatónak és izgalmasnak bizonyult. Főleg, hogy a csapat jó szokásához híven ez a cím is a többször végigjátszós kategóriába tartozott. Hogy miért? Nos, a játékmenet felépítése abból indult ki, hogy újabb és újabb köröket futva egyre több információt szerezzünk magunknak, amíg el nem érjük a tökéletes végkifejletet, aminek pusztán az első lépcsőfoka volt megúszni a bűncselekményt. A formula pedig annyira bejött a sajtónak és a játékosoknak egyaránt, hogy bizony mindenki kíváncsi lett egy esetleges folytatásra. Közel négy évnyi várakozás után a vágy végre testet öltött, bár fontos megjegyezni, hogy ez nem az első történet továbbmesélése, pusztán egy hasonló koncepcióban fogant mű.

Hogy egy utolsó gondolat erejéig még az Overboard!-nál maradjak, ha valami miatt kimaradt nektek a játék teljesen, sasoljatok bele Rowli ismertetőjébe vagy tekintsétek meg az abból készült videót, amelyben nem győzte dicsérni az inkle alkotását. Bár az autentikusság jegyében jó lett volna, ha ő teszteli a szellemi örököst is, az időhiány sajnos nagy úr. Ám semmi gond, jómagam is teljesen képben vagyok az előzménnyel, köszönhetően pont a kolléga cikkének, aminek hatására anno én is kipróbáltam e remekművet. És akkor térjünk is át a jelenre!

Ígéretes kezdet nem csak tehetséges lányoknak

A tavaly bejelentett játék eredetileg más címmel érkezett volna, végül az eredeti Miss Mulligatawney's School for Promising Girls (ami a kaland helyszínéül szolgáló bentlakásos lányiskola neve) helyett a jóval egyszerűbb és hatásosabb Expelled!-re módosult, ami nagyjából annyit tesz, hogy Kicsapva!, utalva ezzel az játék alapkonfliktusára. Ez a történet kicsit régebben játszódik az Overboard!-nál, ezúttal egészen az 1920-as évek elejéig megyünk vissza az időben, amikor egy lány kizuhan a már említett iskola könyvtárának rózsaablakából, amiért minket, név szerint Verity Amersham negyedikes diákot kívánnak felelőssé tenni, mivel ösztöndíjas tanulóként igazából csak a helyet foglaljuk a gazdag, potenciális támogatókként szolgáló szülők gyermekei elől. Bár tragédia nem történik, a lány nagy szerencséjére ugyanis egy rózsabokorban landol (stílszerűen), azért a több száz éves betört ablak és a gyilkossági kísérlet pont elég ok a kicsapásra, hacsak nem tudjuk a tanévzárón bebizonyítani ártatlanságunkat… vagy elvitetni mással a balhét. Ehhez pedig hasonló eszközökkel kell élnünk, mint legutóbb: információkhoz jutni, pletykálkodni, hazudozni és átverni másokat. Jobbára.

Ahogy a 2021-es játéknál, itt is megkezdődik az első végigjátszás, amely során megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, de igazán ez csak az ismerkedésről fog szólni, hogy képbe kerüljünk a helyszínekkel és a szereplőkkel, akik az elődhöz hasonlóan ezúttal is teszik a dolgukat, ide-oda mászkálnak, miközben mindenre felfigyelnek és mindent megjegyeznek, amit épp cselekszünk. A recept a régi: a rendelkezésre álló játékbeli 8 és fél óra során (ezúttal is minden cselekedet időt emészt fel) igyekezzünk minél több mindenre rájönni, hogy egyre hatékonyabbak legyünk az újabb és újabb végigjátszások során (az információátvitel megoldása zseniális), mígnem végre elérjük a tökéletes befejezést és legördül a stáblista. Nagy segítséget nyújtanak ehhez a kapott feladatok (pl.: Mi XY-nak a nagy titka?), amik egyrészt terelgetnek minket, másrészt a teljesítésükkel és az egyre több információ birtoklásával folyamatosan újabbakat kapunk belőlük. Mivel az inkle legutóbbi játékai igazán magával ragadtak, hatalmas lelkesedéssel vágtam bele magam a történetbe…

A baglyok nem azok, amiknek látszanak

…ami felettébb érdekesen és izgalmasan indul. Eltelik azonban fél óra, és ráébredek, hogy itt valami nem stimmel. A kezdeti pörgés hamar átcsap egy kis vontatottságba és sajnos már az első kör végén érezni némi ellaposodást. Hiába költöztünk át egy hajóról egy iskolába, valahogy nem sikerült igazán kihasználni a grandiózusságot és viszonylag hamar rá fogunk ébredni, hogy a szereplők is elég unalmas figurák. Valami okból kifolyólag (talán hogy ezúttal több idő volt a játékra) egy jóval nagyobb és komplexebb játékélményre számítottam, de végül óriásit kellett csalódnom. A feladatok egy-kettőt leszámítva ezúttal túlságosan könnyen teljesíthetők és a tökéletes végcélt is könnyű elérni. Nagy szerencsére, mert már a harmadik-negyedik végigjátszásnál hatalmasakat ásítoztam. A játék nem volt képes igazán megújulni, a beharangozott egyedi morális rendszer meg bár ad egy-két extra lehetőséget, egyiknél sem éreztem, hogy igazán különlegessé tenné a játékmenetet.

Valahogy hiányzott a fordított alapfelállás, ami az első rész sava-borsát jelentette, de ez valószínűleg a történet laposságának is köszönhető. Minden olyan kiszámíthatóan zajlik, az egyes szereplők háttere meg kifejezetten érdektelen és csak minimális ráhatással vannak a cselekményre. Nem érezni a folytatásokra jellemző még nagyobbra, még többre, még jobbra való törekvést, holott egy jó krimi a történetből és a fordulatokból tud igazán építkezni és előnyt kovácsolni. Igazán kiábrándítottak hát a látottak, nevezhetném az Expelled!-et az év pofára esésének is. De azért hogy némi pozitívumról is essen szó: ez az egész fejezet gyakorlatilag egy nagy humbug volt, és tessék mindent fordítva értelmezni! Ha most gondolatban vagy hangosan elküldtél melegebb éghajlatra, már megérte! ;-)

Szépnek szép, de azért nem tökéletes

Érezhetően több idő volt a grafikára, az ugyanis jóval részletesebb, mint az Overboard!-nál, s bár stílusilag megmaradt vizuális regénynek, ezúttal fekete kontúrt használtak a szereplőknél, ami kicsit mégis másabbá teszi az új játékot. Szinkron csak minimális mennyiségben van, egyedül a főszereplő Veritynek vannak hangos beszólásai, bár ezek néha teljesen eltérnek az olvasottaktól és inkább hangulatfokozó elemként szolgálnak. A zene az akkori korszakot idézi, és jellemzően minden helyszínhez, szituációhoz tartozik egy-egy főtéma, néha mégis az az érzés kerített hatalmába, hogy beakadt a lemez, és jó lenne mást is hallani. De ez lényegében nem rondít bele az összképbe. Ellentétben néhány kisebb hibával.

A játék komplexitásának köszönhetően néha olyan szövegek is megjelentek, amik az adott cselekedeteinkkel és helyzettel szöges ellentétben álltak, de ezeket remélhetőleg hamar kigyomlálják – nem túl zavarók amúgy, mert annyi duma van a játékban, hogy felettébb ritkaságszámba megy, a hangulat pedig nem sérül igazán. Egy dologra húztam fel csak a szemöldökömet: egyik végigjátszási kísérlet során fejbe kólintottam valakit egy könyvvel (mert a morális rendszernek hála lehet ám gonoszkodni), aki aztán elterült, de igazából a tanévzáróig senkit sem zavart, hogy az iskolaudvaron hevert eszméletlenül. Életszerű.

Pozitívum ellenben, hogy a komoly incidens ellenére humornak és némi elborultságnak ezúttal sem leszünk híján, továbbá hogy megmaradt a cselekmények gyors átpörgetése, ami annyit takar, hogy a legutóbbi kör választásai meg vannak zölddel jelölve, és adott gombot nyomva tartva egyes jeleneket gyorsan áttekerhetünk. Hacsak nem csinálunk teljesen mást, természetesen. Néhány jelenetet újra is indíthatunk, de ezt valami miatt nem mindig engedi a program. Viszont ha úgy érezzük, hogy zsákutcába kerültünk, bármikor újraindíthatjuk a teljes napot. Bár az események néha meglehetősen érdekes vizekre terelődhetnek, érdemes csak ritkán élni ezzel.