Kalandorok a PlayIT rendezvényen

Azt már most le kell szögeznem, hogy a Kassán látott GameDayshez képest ez nagyon más világ, rengeteg ember volt kinn, kicsik és nagyok egyaránt, köszönhetően a sok különböző programnak, amiket én nem ecsetelnék részletesen, hisz alapvetően azzal a céllal mentem ki, hogy a kalandjátékokról és azok készítőiről tudjak némi friss hírt szolgálni. Maradjunk annyiban, hogy volt minden, mint a búcsúban: kvízshow, e-sport bajnokság, retró gépek, mindenféle merch, társasok, cosplayerek – nem egy ingerszegény környezet. És hát persze ott voltak a magyar játékfejlesztők, akik meghívást kaptak, hogy bemutassák készülő vagy épp elkészült játékaikat. Mielőtt jobban elmerültem volna a kalandjátékok között, volt egy rövidke reunion Dózsa Erikékkel – ugyanis az Earthlings itt is ki volt állítva –, akiknek végre személyesen is tudtam gratulálni a Kassán kapott díjhoz. Mennyire menő, hogy még meg sem jelent a játék, de már díjazott!

Mivel relatíve kis térségben terültek el a fejlesztők, csak pár lépést kellett tennem, hogy a NovaSphera asztalához kerüljek, akik igazán szép számban, több géppel voltak jelen a rendezvényen. A csapatot alapító Dömsödi Balázs és Juhász Márton készséggel álltak rendelkezésemre, megválaszolva a bennem felmerült kérdéseket, amik a produkció előtt ülve eszembe jutottak. Maga a demó amúgy kifejezetten nyúlfarknyi volt, gyakorlatilag egy adott térben kellett egy bizonyos tárgyat megkeresnünk, miközben beszélgethettünk az ott jelenlévő karakterekkel. Jó érzés volt amúgy magyar szinkronnal hallgatni a szereplőket, bár egy ilyen zajos rendezvény az efféle játék maximális élvezetére nem alkalmas. Azt rögtön leszögezték, hogy ez nem a rendes demó lesz – az majd jövőre érkezik –, tényleg csak egy aprócska kóstoló, ami direkt a rendezvényre lett összehozva, hogy bele lehessen nézni a játékba.

Hiába érkeztem kvázi magánszemélyként, szinte rögtön átmentem sajtósba, és olyanokról kíváncsiskodtam, hogy lesznek-e majd klasszikusabb point-and-clickre jellemző fejtörők, milyen hosszú lesz a játék, mennyire lesz nehéz? Meg hogy nem lett-e túl nagy falat elsőre? Igazából mindenre kaptam kielégítő választ, de már csak azért sem lőnék le mindent most, mert abban maradtunk, ha kijött a játszható demó, beszélgetünk egyet a podcastünkben. Annyit azért muszáj leírnom – mivel ezen nagyon meglepődtem, és amúgy ők maguk is –, hogy TikTokon elég komoly számban követték be őket fiatal hölgyek a főszereplő hercegnő személyének köszönhetően, akiknél felmerültek olyan igények, amire fejlesztőként alapból nem is gondoltak, mégpedig a testre szabható ruházat és románc lehetősége. Igazából nekem egyik sem fog fájni, ha pedig emiatt többen veszik majd meg a játékot, teljesen megértem, ha beleépítik ezeket a dolgokat. Nagyon szurkolok a csapatnak, mert impozáns volt a körítés így elsőre, a játékmenet kapcsán pedig majd én is igazán a demó után leszek okosabb. Már ott szóba került viszont, hogy talán kicsit lassan sétál a hercegnő, megpróbálják finomhangolni, bár nem akarják azt sem, hogy őrültek módjára rohanjon, mert az meg karakteridegen lenne.

Közvetlen mellettük volt a The Wild Gentlemen csapata, én meg gyorsan odamentem Varga Bálint Bánkhoz, hogy végre élőben is bemutatkozhassak neki, amiből aztán sikerült egy jó hosszú beszélgetést elindítani, egyrészt hogy mi újság a házuk táján, mikor lesz már Moses, stb-stb. Itt az okozott nagy meglepetést, hogy a RetroSpace-t is ki lehetett próbálni, ami nem volt meghirdetve és az utolsó pillanatban lett kirakva egy annyira még nem kitesztelt build, viszont ettől függetlenül sokakat vonzott, amiről örömmel mesélt a csapat nekem; például, hogy az ezt felkaroló kiadó milyen lelkes, hogy a profi tesztelők mennyi olyan dolgot kipróbálnak ki, amire ők nem is gondoltak. Tök jó volt másokat is megismerni a Vadurak közül, mert mindenki nagyon kedves volt, szívesen sztorizgatott, még egy kávéra is meghívtak – igazi urak voltak, nevükhöz méltóan.

Érdekes volt hallgatni, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül az elmúlt másfél évben, mik voltak azok a dolgok, amik nem a tervek szerint alakultak, meg hogy pl. a lengyel mintára milyen jó lenne, ha a fejlesztők bizonyos dolgokban segítenék egymást, aminek talán pont itt lesz némi foganatja – egy ponton a Ghostboy egyik fejlesztője is felbukkant, és tök jó volt látni a csapatok közti baráti eszmecserét. Persze, voltak könnyedebb témák is, szinte meg sem lepődtem, hogy szóba került a Grim Fandango (ha már az adásban is anno), de például azt is elmondtam Bánknak, melyik jelenettel nem voltam egészen kibékülve a Chicken Police II. részében, amit itt aztán végre kontextusba tett, majd arról mesélt, hogy neki meg íróként mit kellett volna a játék egy másik pontján másképp csinálnia. Elmeséltem neki a Charles Cecil előadásán tapasztaltakat, ami következtében aztán szóba is került a Moses & Plato egyik fejtörője, ami még némiképp formálódhat a megjelenésig, mert talán túlságosan nehezen megoldható. Egy rövidke játékot is ajánlott, a CARIMARÁt, amiről még csak nem is hallottam, de mutatva a Steamen látható képeket és hogy miről szól a játék, bizton mondhatom, hogy ki fogom próbálni. Ja, és a fiúknak köszönhetően életemben először kezembe vehettem egy Steam Decket, ami elsőre kicsit robusztusnak tűnt, de amúgy kiválóan nézett ki rajta az Into the HIVE!

Muszáj volt meglátogatnom a Sugarpunch Games standját is, mert nagyon régóta nem érkezett komoly bejelentés a Behind the Beyondról – négy éve publikálták a demót, akkor interjú is készült –, és ahogy a játékot fejlesztő Rábel Katalintól megtudtam, ha lassan is, de azért haladnak dolgok, a munkát persze lassította, hogy nagyjából egy évig kicsit hátrébb kellett szorítani a játékot a prioritási sorrendben. De például az itt bemutatott változat már jóval több volt, mint amit a demóban kipróbálhattunk, cserébe csak angol felirattal lehetett játszani - valamit valamiért, ugyebár. De így is szívesen ültek le eléje kisebbek is, mert azért a Magyar népmesék varázsa nem kopik, generációváltások ide vagy oda. Egy külön gépen amúgy lehetett az Ultit is nyomkodni, ha valakit inkább az vonzott.

Arra a kérdésre nyilván ő sem tudott válaszolni, hogy mikorra lesz kész a teljes játék, mert azért ez sok mindentől függ, de nagyon érdekes gondolatmenet kerekedett abból, amikor megkérdeztem, hogy nem gondolkodott-e magyar címen például külön a hazai piacnak, és amúgy igen, a logó is megvan, de ez még kérdőjeles. Én mindenesetre biztattam ezzel kapcsolatban, mert személy szerint szívesen olvasnám a Steamen, hogy Hetedhétország. Főleg, hogy lesz magyar szinkron… Ugye, lesz? „Lesz” – nyugtatott meg. Beszéltünk még a különböző grafikusok munkáiról – akik külsősként segítenek be –, hogy azért minden művésznek van egy saját stílusa, még ha adott keretben is kell dolgozni, de persze ez nem lesz látványos a végeredményben. Aztán a játékmenet komolysága is érdekelt, hogy akkor végül is alapvetően mire lehet számítani: erre pedig a Monkey Island jött válaszul, hasonló tónus lesz jellemző a játékra. Remélhetőleg már nem kell sokat várni rá, hogy kipróbálhassuk.

Annyit még megemlítenék a végén, hogy sokan voltak kíváncsiak a kiállított játékokra és szerencsére rengeteg különböző műfajból lehetett szemezgetni. Igyekeztem minden standnál megállni egy kicsit nézelődni, de nem szaporítanám a szót, mivel komolyabban egyikbe sem mélyedtem bele. Viszont biztosra veszem, hogy egynémelyik cím nagyobb figyelmet fog kapni a hazai sajtótól.

Összességében jól éreztem magamat, örültem, hogy kilátogattam. És remélhetőleg voltak páran, akik eddig még csak nem is hallottak kalandjátékokról, de megfogta őket annyira az itt kiállított darabok legalább egyike, hogy odahaza kicsit jobban beleássák magukat a zsánerbe.