Tukoni: Erdőgondnokok
A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Mi a véleményed róla röviden?
- Irányítás:
- Grafika:
- Játékmenet:
- Perspektíva:
- Magyarítás
- Hivatalos magyar nyelv.
Szerkesztői teszt
Nincs értékelés
Olvasói pont
Értékelések
Olvasói átlag
0 értékelés
Még senki nem írt szöveges értékelést.
Legyél te az első! Pontozni belépés nélkül is lehet.
Leírás
A Tukoni: Erdőgondnokok egy kézzel rajzolt, szavak nélküli point-and-click és rejtvényekkel teli kalandjáték, amelyben egy erdei szellem bőrébe bújva készítjük fel az erdőt a tél érkezésére. A játék Oksana Bula ukrán írónő és illusztrátor díjnyertes Tukoni-képeskönyvei alapján készült, és a Dream Operator kijevi stúdió gondozásában jelenik meg.
Történet
A főszereplő a Vándor, egyike a tukoniknak, az erdő apró szellemeinek, akik a téli álomra készülő állatoknak varrják a párnákat és a takarókat. A történet azzal indul, hogy a Vándor meghívót kap, és nekivág az útnak, hogy teljesítse a rábízott, különleges küldetést. Az ősz a legmozgalmasabb időszak az erdőben: az állatok lezárják az ügyeiket, mielőtt elszenderednének, a tukonik pedig sietve készítik a legkülönfélébb formájú és méretű ágyneműket, hogy az első hóesésig mindennel elkészüljenek.
A játék teljes egészében szavak nélkül meséli el a történetét. Nincs benne párbeszéd és nincs feliratozott szöveg sem: minden animációval, gesztusokkal és kézzel rajzolt piktogramokkal bontakozik ki, így bármilyen anyanyelvű játékos ugyanazt az élményt kapja. A Vándor útja során megismerjük a Sycamore-erdő lakóit, az állatokat és a szellemeket, akiknek mindegyike saját szokásokkal és jellegzetes vonásokkal rendelkezik, és akiket egyetlen kimondott szó nélkül is megért az ember.
Játékmenet
A Tukoni: Erdőgondnokok klasszikus felépítésű, kétdimenziós point-and-click kalandjáték: az erdő helyszíneit bejárva tárgyakat gyűjtünk, karakterekkel lépünk kapcsolatba, és fejtörőket oldunk meg. A rejtvények mellé minijátékok is társulnak, a feladatok jelentős része pedig az erdő téli felkészítése körül forog, tehát párnákat és takarókat varrunk, illetve segítünk az állatoknak elrendezni a dolgaikat, mielőtt beköszönt a hideg.
A játék tudatosan kerüli a frusztrációt: nincs benne harc, nincsenek időkorlátok, és elveszíteni sem lehet. Ha valaki elakad, segítségére van a Jegyzetfüzet, amely egyszerre szolgál útmutatóként, rejtvénysegédként és naplóként, vagyis nyomon követi, hol tartunk a kalandban, és finom irányba tereli a játékost, ha megrekedne egy feladványnál.
A kaland visszatérő eleme a teafőzés. Az ősz hűvösödésével a Vándor illatos teákat készít az útközben szerzett barátainak, ez pedig nemcsak hangulati elem, hanem a játékmenet rendszeresen ismétlődő, megnyugtató szertartása is. A készítők családbarát élményként pozicionálják a játékot, amelyet szülők és gyerekek együtt is végigjátszhatnak.
Technikai megoldások
A játék legfeltűnőbb vonása a teljesen kézzel rajzolt látványvilág, amely közvetlenül Oksana Bula képeskönyveinek stílusát viszi tovább. Az írónő nem csupán a forrásanyagot adta, hanem művészeti vezetőként dolgozott a projekten, és ő koordinálta a stúdió vizuális csapatát, így a képernyőn látható erdő gyakorlatilag a könyvek illusztrációinak mozgó változata. A megközelítés két szakmai elismerést is hozott: a játék elnyerte a DevGAMM Awards 2025 Excellence in Visual Art díját, valamint a Digital Vikings Awards 2026 Best Upcoming Game Art Style elismerését.
Az átvezetők külön művészeti irányt kaptak. A fejlesztők a képeskönyvek és a képregények formanyelvéből indultak ki, ezért az átvezető jelenetek illusztrált panelekben bontakoznak ki, ami közelebb tartja a játékot Bula eredeti könyveinek vizuális világához, mint a hagyományos animált filmbetétek.