Thimbleweed Park 2

A Thimbleweed Park 2 a Terrible Toybox point-and-click kalandjátéka, amelyben Ray és Reyes ügynökök egy klasszikus krimiparódia közepén nyomoznak az Edmund-kúriában talált holttest ügyében. A készítők megfogalmazásában a játék nem igazán folytatás és nem is előzmény, egyszerűen csak még több Thimbleweed Park, ugyanolyan furcsa formában.

Történet

A történet ismét a városkában, Thimbleweed Parkban játszódik, ahol a nyitányt megint egy holttest szolgáltatja. Ezúttal az Edmund-kúriában (Edmund Mansion) kerül elő a hulla, a helyszínre pedig Angela Ray és Antonio Reyes ügynökök érkeznek ki, hogy kiderítsék, mi történt. Legalábbis papíron: a játék leírása azzal a kétértelmű megjegyzéssel él, hogy a két nyomozó visszatér a nyomozáshoz, vagy mégsem, ami a sorozat rajongóinak ismerős lehet az első rész felől nézve, ahol az ügynököknek szintén megvoltak a maguk rejtett céljai.

A felállás egy klasszikus krimiparódia logikáját követi: a kúria minden lakója gyanúsított, a gyilkos pedig ott van közöttük, a nyomozóknak csak meg kell találniuk. A készítők egy dolgot lőnek le előre, mégpedig azt, hogy nem a komornyik volt. Az egész eset egyetlen hosszú, furcsa éjszaka alatt gördül le, a végén pedig a játékos a szokásos módon hoppon marad: több kérdéssel, mint amennyi válasszal.

A cselekmény ismerős arcokat is felvonultat az első rész szereplőgárdájából. Visszatér Delores Edmund, a programozásba szerelmes unokahúg, Franklin Edmund, az örökké félresikerült üzleti ötleteivel bajlódó apa, valamint Ransome, a bohóc, aki a káromkodásairól és a soha le nem törölhető sminkjéről hírhedt. A háttérben pedig ott lebeg a szokásos figyelmeztetés: egy olyan városban, mint Thimbleweed Park, a holttest a legkisebb gond.

Játékmenet

A Thimbleweed Park 2 klasszikus point-and-click kalandjáték, amely a LucasArts hagyományait viszi tovább, ahogyan azt Ron Gilbert korábbi munkáiban, a Maniac Mansionben, a Monkey Island-sorozatban és természetesen az első Thimbleweed Parkban is megszokhattuk. A hangsúly a nyomozáson van: a kúria lakóit sorra ki kell kérdezni, a nyomokat össze kell gyűjteni és a gyanúsítottak közül ki kell szűrni azt, aki valóban a gyilkossá lehet.

A játék egyszemélyes, a felfedezés, a tárgyhasználat és a fejtörők hármasa adja a gerincét, a hangvétele pedig a széria védjegyének számító abszurd humor felé húz. A gyilkossági szál a whodunit-krimik kliséit forgatja ki, így a nyomozás nemcsak a bűnügyről, hanem a műfaj kifigurázásáról is szól.

Technikai megoldások

A látványvilág a sorozat ikonikus pixelgrafikáját viszi tovább, a felhasznált technológia viszont modern: a fejlesztők shadereket, FMOD hangmotort és további mai megoldásokat építenek a motorba.

A csapat gyakorlatilag azonos az eredeti játékot készítő gárdával. Ron Gilbert mellett visszatér Gary Winnick, Mark Ferrari, David Fox, Octavi Navarro és Robert Megone, a zenét pedig ismét Steve Kirk szerzi.