Thimbleweed Park

A Thimbleweed Park Ron Gilbert és Gary Winnick, vagyis a Maniac Mansion és a Monkey Island atyjainak közös kalandjátéka, amelyben egy 1987-ben játszódó, hídon fekvő holttesttel induló nyomozás vezet el egy poros kisváros abszurd titkaihoz. A Terrible Toybox point-and-click kalandjátéka öt játszható karakterrel dolgozik, és mindent megtesz azért, hogy úgy hasson, mintha egy soha ki nem adott, most előkerült LucasArts-klasszikus lenne.

Történet

A játék 1987-ben, a lassan kihalófélben lévő amerikai kisvárosban, Thimbleweed Parkban játszódik, amelynek lakosságát a városka tábláján nyolcvan főben határozzák meg, javarészt bolondokat értve alatta. A híd alatt holttest fekszik, amely látványosan pixelesedik, a helyszínre pedig két FBI-ügynök, a szűkszavú Angela Ray és a zöldfülű Antonio Reyes érkezik ki. A nyomozás azonban gyorsan mellékvágányra fut, mert kiderül, hogy mindkét ügynöknek megvan a maga rejtett napirendje, és a hulla ügye a városban szinte senkit nem érdekel.

A városban öt olyan ember keresztezi egymás útját, akikben látszólag semmi közös nincs, valójában azonban mélyen összefüggenek egymással, és valaki figyeli is őket. Köztük van Ransome, a bohóc, akit egy fellépés során túlzásba vitt sértegetései miatt átok sújt, így soha nem tudja lemosni a sminkjét, Delores Edmund, a programozó, aki játékfejlesztőként szeretne érvényesülni a családi elvárások helyett, valamint Franklin, Delores apja, aki a történet elején szellemként folytatja a pályafutását. A háttérben ott van a nemrég elhunyt Chuck Edmund, a PillowTronics párnagyár és robotikai cég tulajdonosa, akinek a birodalmához egy húsz évvel korábbi, máig tisztázatlan gyári tűzeset is kapcsolódik.

A helyszínek felsorolása önmagában megadja a játék alaphangját: kísértetjárta szálloda, elhagyatott cirkusz, kiégett párnagyár és elektroncsöves vécék. Egyetlen hosszú, furcsa éjszaka alatt minden kérdés választ kap, de a végére a játékos mindent másképp fog látni, amit korábban tudni vélt. A készítők nyíltan vállalják, hogy a történet a Twin Peaks, az X-akták és a True Detective paródiája, és a szál a szürreális irányba kanyarodik el, ahogy egyre mélyebbre jut a nyomozás. A játék világa emellett több félmondatos utalással kapcsolódik a Maniac Mansion és a Zak McKracken univerzumához.

Játékmenet

A Thimbleweed Park a nyolcvanas évek végi grafikus kalandjátékok logikáját követi, méghozzá a lehető legszószerintibb módon. A képernyő alsó negyedét a klasszikus igerács foglalja el, ahonnan a megnézés, a felvétel, a használat és a beszélgetés parancsait lehet a képernyőn látható tárgyakra és szereplőkre irányítani. A nézőpont külső nézet, a tempót pedig teljes egészében a játékos szabja meg.

A játék menet közben öt játszható karakter között enged váltogatni, akárcsak annak idején a Maniac Mansion, és a szereplők bizonyos fejtörőknél kénytelenek együtt dolgozni, máskor viszont inkább csak idegesítik egymást. A történet fejezetekre oszlik, mindegyikhez adott feladatlistát kell teljesíteni a továbblépéshez. A rejtvények a klasszikus tárgykombinálós, logikai stílust képviselik, a fejlesztők pedig hangsúlyozzák, hogy nem sétaszimulátorról van szó, hanem valódi, megizzasztó fejtörőkről.

A nehézséget két üzemmód szabályozza. A Casual mód rövidebb és megbocsátóbb, a Hard mód a teljes rejtvényanyagot tartalmazza, sőt kizárólag ebben nyílik meg a városi játékterem is. A játék többféle beépített segítséget kínál: a szereplők egymással beszélgetve adnak támpontot a következő lépéshez, a városban álló telefonokon pedig felhívható egy korabeli segélyvonal, amely a helyzethez igazodó, konkrét megoldást el nem áruló tanácsokat ad.

A világ tele van olyan tartalommal, amit nem kötelező felfedezni. Több teljes fejtörő pusztán a saját szórakoztatására létezik, a városi könyvtár pedig több száz kétoldalas könyvet rejt, amelyeket a Kickstarter-támogatók írtak, ahogy a telefonkönyv neveit és a hozzájuk tartozó, felhívható üzenetrögzítős üzeneteket is ők adták a játékhoz. Ezek nem csupán kikacsintások, mert a nyomozás során valóban ki kell szűrni a lényeges neveket és címeket a rengeteg mellékes bejegyzés közül.

Technikai megoldások

A látvány szándékosan korhű pixelgrafika, amely úgy néz ki, mintha a játék 1987-ben készült volna, és a szereplők párbeszédei időnként direkt módon ki is szólnak a képkockás megjelenés miatt. A vezető látványtervező Gary Winnick, aki a koncepciókat és a képernyőterveket digitálisan, Photoshopban rajzolta meg, a háttereken Mark Ferrari és Octavi Navarro dolgozott, a borítót pedig Nina Matsumoto készítette.

A játék saját motorral fut. Ron Gilbert végül nem külső megoldást választott, hanem a korábbi, C és C++ nyelven írt kétdimenziós grafikus motorját fejlesztette tovább, az ablakkezelést és a beviteli eszközöket az SDL könyvtárra bízva. Szkriptnyelvnek a Squirrelt választotta, miután a Lua szintaxisa nem tetszett neki, saját nyelv írására pedig nem volt idő.

A zenét Steve Kirk szerezte. A játék teljes angol szinkront kapott, feliratozás pedig angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul és oroszul érhető el.

Edíciók

Az alapjáték mellé két letölthető tartalom készült. A Ransome Unbeeped kiegészítő eltávolítja a bohóc szövegeiből a káromkodásokat elfedő sípolást, vagyis cenzúrázatlan formában adja vissza a szinkront. A Thimbleweed Park Soundtrack Steve Kirk teljes zenei anyagát tartalmazza, amely a Steamen külön és Soundtrack Edition néven csomagban is megvásárolható az alapjátékkal együtt.

A Kickstarter-kampány idején a magasabb támogatói szintek fizikai jutalmakat is kínáltak, köztük egy dobozos, művészeti albummal és zenei CD-vel kiegészített gyűjtői változatot, amely azonban a boltokban nem volt kapható.