Slay the Princess

A bevezetőben írtakkal szinkronban itt az értékelés szekcióban sem könnyű a dolgom. A Slay the Princess néhány klasszikus elődjéhez hasonlóan túlmutat az egyszerű videójátékokon, és egy igazi művészeti alkotásnak fogható fel. És pont ezért objektív keretek között egyáltalán nem könnyű megítélni. Adjak rá 8 pontot, mert csak fekete-fehér a grafikája? Senki a kezébe se venné utána, ami komoly hiba lenne. Adjak rá 10-et, mert ritkaságszámba menő élményt ad? Akkor meg mindenki hatalmas elvárásokkal ugrana bele, hogy itt a tökéletes játék, bizonyára mindent maga mögé utasító élményt ad. Valakinek igen, valakinek nem. Adjak rá egy pontot, mert egy szöveges kalandjáték, amiben végtelen mennyiségű betűt kell olvasnunk/meghallgatunk, és egy darabi logikai fejtörő nincs benne? Lesz, akinek csupán ennyit fog érni, mert nem fogja meg a koncepció és az abból származó atmoszféra. Totálisan meg vagyok lőve az értékelésével, de valamilyen pontot csak fogtok látni ott feljebb :). Szerintem mindenki tegyen egy próbát a demójával, és akkor nagyjából tudni fogja, hogy merrefelé helyezkedik el neki a játék, és hogy érdemes-e beszereznie a teljes változatot.