Grandma(88)

A Grandma(88) egy kézzel rajzolt, misztikus pszichológiai horror hangvételű kalandjáték, amelyben egy fiatal lány a haldokló nagyanyja emlékeinek labirintusában kutat a családja elhallgatott múltja után. A játék központi ötlete, hogy a történetet mesélő nagymama egyben a játékos ellenfele is: ő teremti meg a bejárható világot, és ő dönti el, mennyit láthatunk belőle.

Történet

A játékos egy fiatal unoka bőrébe bújik, aki azért keresi fel haldokló nagyanyját, hogy végre választ kapjon a családja rég eltemetett történetével kapcsolatos kérdéseire. Válaszok helyett azonban emlékek, ellentmondások és féligazságok útvesztőjében találja magát. Nagymama ugyanis nem egyszerűen elmeséli a múltat, hanem meg is teremti azt a világot, amelyben az unoka mozog, és ő szabja meg, mennyi derülhet ki belőle.

A látogatás így hamar átalakul kettejük csendes szellemi párbajává. A nagymama hol vezeti, hol félrevezeti az unokáját, és minden alkalommal közbelép, amikor a lány túl közel kerül egy kényelmetlen igazsághoz. Ahogy a játékos egyre mélyebbre hatol az emlékek rétegeibe, világossá válik, hogy a történet apró következetlenségei mögött olyan családi titok rejtőzik, amelynek gyökerei egészen a náci Németország koráig nyúlnak vissza.

A Grandma(88) ennek megfelelően nem szörnyekkel vagy ijesztgetéssel dolgozik, hanem a családon belüli titkok elhallgatással. A feszültség és a félelem itt a bizalmasságból, az elhallgatásokból és azokból a történetekből fakad, amelyeket a családok azért mesélnek maguknak, hogy megőrizzék, megszépítsék vagy éppen elfedjék a saját múltjukat. Az elfojtás, a családi mítoszok és az átörökített trauma nem pusztán témák a játékban, hanem magának a játékmenetnek is a mozgatórugói.

Játékmenet

A Grandma(88) külső nézetes, kétdimenziós felfedezős kalandjáték, amely point-and-click elemekre és a helyszínek alapos átvizsgálására épül. A játékos bejárja a nagymama emlékeinek különböző helyszíneit, beszélget a felbukkanó szereplőkkel, tárgyakat vizsgál meg és rejtvényeket old meg, hogy összerakja a család múltjának hiányzó darabjait.

A játék igazi különlegessége a játékos a narrátor ellen mechanika. A nagymama egyszerre elbeszélő, ellenfél és időnként szövetséges: az ő szavai hozzák létre a bejárható tereket, így a játékosnak folyamatosan döntenie kell, mikor fogadja el a hallottakat, és mikor mond ellent nekik. Minden egyes ellentmondás átalakítja a környezetet, vagyis a szobák, az átjárók, a szereplők és a tárgyak eltűnhetnek, megjelenhetnek vagy egészen új jelentést kaphatnak. Az emlékek tehát nem rögzítettek: attól függően, hogy a játékos mikor és mennyire feszíti a húrt, más és más igazságdarabkák válnak elérhetővé, miközben mások örökre rejtve maradnak.

Ehhez kapcsolódik a játék legfontosabb erőforrása, a bizalom. Ha a játékos túl erőszakosan kérdez, a nagymama megsértődik, elzárkózik, és megtagadja a további mesélést. Ha viszont túlságosan óvatos, megőrzi ugyan a jó viszonyt, de örökre a történet felszínén marad. A döntéseknek így kézzelfogható következményei vannak, a történet pedig nemlineárisan bontakozik ki: a játékos hozzáállása határozza meg, milyen sorrendben és milyen mélységig ismerheti meg a család múltját.

Technikai megoldások

A játék teljes látványvilága kézzel rajzolt, és a fejlesztők jellegzetes stílusát követi, amely a klasszikus rajzfilmek formavilágát vegyíti a pixelgrafikás játékok megjelenésével. A hangulatot atmoszferikus hangkulissza és a pszichológiai horror felé hajló hangzásvilág egészíti ki, a szürreális, folyamatosan átrendeződő terek pedig vizuálisan is érzékeltetik, hogy a játékos egy megbízhatatlan elbeszélő fejében jár.

A játék a Godot motorra épül, amelyet a stúdió saját fejlesztésű szerkesztőeszközökkel egészített ki.