A nagymamám nem volt náci. Vagy mégis?

A történetben egy fiatal lányt alakítunk, aki azért látogatja meg haldokló nagyanyját, hogy végre választ kapjon a családja rég eltemetett múltjával kapcsolatos kérdéseire. Válaszok helyett azonban emlékek, ellentmondások és féligazságok útvesztőjében találja magát. A nagymama ugyanis nem egyszerűen elmeséli a történteket, hanem megteremti azt a világot is, amelyben mozgunk, és ő dönti el, mennyit láthatunk belőle. Ahogy egyre mélyebbre ásunk, kiderül, hogy a mesébe csúszó apró következetlenségek mögött olyan családi titok rejtőzik, amelynek gyökerei a náci Németország koráig nyúlnak vissza.

A játék legérdekesebb ötlete a játékos a narrátor ellen mechanika. A nagymama egyszerre elbeszélő, ellenfél és időnként szövetséges: vezet, félrevezet, és mindig közbelép, amikor túl közel kerülünk egy kényelmetlen igazsághoz. Nekünk kell eldöntenünk, mikor fogadjuk el a hallottakat, és mikor mondunk ellent neki. Minden egyes ellentmondás átrendezi a környezetet, vagyis a szobák, az átjárók, a szereplők és a tárgyak eltűnhetnek, felbukkanhatnak vagy egészen új jelentést kaphatnak. Az emlékek tehát nincsenek kőbe vésve, és attól függően, hogy mennyire feszítjük a húrt, más és más igazságdarabkák válnak elérhetővé.

A Grandma(88) hivatalos gameplay videója

Ehhez kapcsolódik a játék legfontosabb erőforrása, a bizalom. Ha túl erőszakosan kérdezünk, a nagymama megsértődik és elzárkózik, ha viszont túl óvatosak vagyunk, megőrizzük ugyan a jó viszonyt, de örökre a történet felszínén maradunk. A fejlesztők ezt családi horrornak nevezik, mert a félelem itt nem szörnyekből vagy ijesztgetésből fakad, hanem a bizalmasságból, a hallgatásból és azokból a történetekből, amelyeket a családok azért mesélnek maguknak, hogy megszépítsék vagy elfedjék a saját múltjukat.

A Grandma(88) külső nézetes, kétdimenziós felfedezős kalandjáték point-and-click elemekkel, tehát helyszíneket járunk be, szereplőket faggatunk, tárgyakat vizsgálunk és rejtvényeket oldunk meg egy nemlineárisan kibontakozó, szürreális világban. A látványvilág teljes egészében kézzel rajzolt, és a stúdió jellegzetes stílusát követi, amely a klasszikus rajzfilmek formavilágát vegyíti a pixelgrafikás játékok esztétikájával. A játék Windowsra, macOS-re, valamint SteamOS és Linux rendszerekre érkezik, a felület és a feliratok pedig angolul és németül lesznek elérhetők.

Érdemes tudni, hogy a projekt mögött hosszú előkészítő munka áll. Az alapötlet egy szakmai pitch-versenyen aratott győzelemmel indult, a stúdió pedig három különböző papírprototípust készített, vagyis a végleges játék társasjáték-szerű változatát, amelyet Alexander Zenker játékmesterként hónapokon át tesztelt önkéntesekkel. A digitális fejlesztés végül 2022 nyarán indult el. A történet megírásához a ROTxBLAU nyilvános felhívást tett közzé, amelyben arra kérte az embereket, osszák meg, hogyan beszélnek a náci korszakról a saját családjukban, és erre több mint ötven személyes történet érkezett. A történelmi háttér hiteles kezelése érdekében a csapat egy emlékhellyel és további történelmi szaktanácsadókkal is együttműködik.

Zenker, a stúdió kreatív igazgatója és társalapítója a bejelentéskor arról beszélt, hogy a Grandma(88) ötlete a saját családjukkal kapcsolatos kérdésekből nőtt ki, azokból a hézagokból, ellentmondásokból és történetekből, amelyek évtizedekig kimondatlanul maradnak. Azt akarták megvizsgálni, mi történik akkor, amikor valakit hallgatunk, akit szeretünk, miközben fokozatosan rájövünk, hogy valami nem stimmel.

Aki nem szeretne várni a megjelenésig, annak jó hír, hogy a játék először a gamescom 2026 rendezvényen válik nyilvánosan játszhatóvá: a ROTxBLAU az Indie Arena Booth standján mutatja be a demót. Viszont kívánságlistára már most felvehető a Grandma(88) a Steamen, a stúdióról és a játékról pedig részletesen írtunk az adatbázisunkban is.