Analóg rémálom Skóciából: új részletek a Silent Hill: Townfallról

Okamoto elárulta, hogyan került egyáltalán a képbe a glasgow-i csapat. A Screen Burnt az Annapurna Interactive ajánlotta a Konami figyelmébe, amely társkiadóként vesz részt a projektben, a producer pedig már korábban is ismerte és nagyra tartotta a stúdió két korábbi játékát, a Stories Untoldot és az Observationt. Ami a széria szellemiségének átadását illeti, Okamoto szerint a Konami rendelkezik ugyan belső irányelvekkel, de nem ezeket szokta a partnerek kezébe nyomni. Meggyőződése, hogy sokkal többet ér, ha a fejlesztők maguk elemzik végig a Silent Hill-játékokat, és a saját olvasatuk alapján építik fel a projekt szabályrendszerét, ezért minden együttműködő csapatot végigvezetnek ezen a folyamaton.

A talán legfeltűnőbb változás a helyszín. A Townfall Skóciában játszódik, és McKellan szerint ez nem valamiféle egzotikus ötletelés eredménye, hanem a lehető legkézenfekvőbb döntés volt. A stúdió tagjai ott nőttek fel, így egy olyan világot tudtak felépíteni, amelyet a legapróbb részletekig ismernek, márpedig szerinte csak egy hiteles helyszín képes igazán működni. Ehhez jön a skót táj természetes adottsága, a sűrű köd, amely gyakorlatilag magától idézi meg a széria hangulatát. A rendező elmesélte, hogy a fotózós terepszemlék során többször is az az érzésük támadt, hogy éppen a Silent Hillben állnak. Okamoto hozzátette, hogy a Konami tudatosan dolgozik együtt a világ különböző pontjain működő stúdiókkal, mert így új kulturális nézőpontokkal lehet frissíteni a pszichológiai horrort, ahelyett hogy ugyanazokat a motívumokat forgatnák újra és újra.

A másik nagy váltás a nézőpont. A Townfall a széria első teljes értékű, belső nézetes epizódja, és bár a 2024-es Silent Hill: The Short Message szintén ezt a perspektívát használta, Okamoto szerint ez tisztán véletlen egybeesés. A két projekt más csapatnál, teljesen eltérő ütemezésben készült, közvetlen technikai együttműködés pedig nem volt köztük, így a Screen Burn friss szemmel tudta végigjátszani a rövidebb epizódot. McKellan viszont hangsúlyozta, hogy a Townfall esetében a döntés nem esztétikai kérdés volt: a játék központi mechanikája egyszerűen nem működne más nézőpontból. A csapat közben arra is ügyelt, hogy a nézőpontváltás ellenére megmaradjon a széria sajátos atmoszférája és képi világa.

Ez a bizonyos központi mechanika a CRTV, amely a sorozat első része óta ikonikus rádió helyét veszi át. A hordozható CRT-televízió ötlete McKellan szerint a fejlesztés legelejétől jelen volt, kezdetben ugyan még hagyományos rádióként, de a csapat hamar feltette magának a kérdést, hogyan lehetne passzív jelzőeszközből aktív szerszámot csinálni belőle. Amint a készülék hang mellett képet is meg tudott jeleníteni, a lehetőségek robbanásszerűen kitágultak, a történetmesélés és a játékmenet, például a lopakodás irányába egyaránt. A rendező szerint annyira meghatározó elemről van szó, hogy nem is az volt a kérdés, mely jelenetek nem létezhetnének nélküle, hanem az, hogy az adott pillanatban hogyan lehet a legtöbbet kihozni belőle. A CRTV így a rejtvényekben és a játék egész prezentációjában is szerepet kap.

Az analóg technika egyébként is központi téma. A Screen Burn köztudottan vonzódik a régi kütyükhöz, csakhogy itt ezt a vonzalmat a játékos ellen fordítják. McKellan úgy fogalmazott, hogy a nosztalgikus tárgyak ismerősséget és bizalmat sugallnak, mai szemmel nézve viszont a régi technika bizonytalannak és megbízhatatlannak hat. Éppen ezért olyan helyzeteket terveztek, amelyekben a túléléshez rá kell hagyatkozni egy olyan eszközre, amelyben a játékos valójában nem bízik teljesen. Hasonló megszállottsággal álltak a környezettervezéshez is: a rendező szerint csak akkor kezd el a játékos igazán törődni egy hellyel, ha elhiszi, hogy az valóban létezik, márpedig ennél fontosabb dolog nincs is.

Külön szó esett a játék szembetűnő piros-fekete színvilágáról. McKellan elismerte, hogy részben egyszerűen egy erős párosról van szó, de hozzátette, hogy a két szín a történet előrehaladtával mély szimbolikus jelentést kap a főszereplő, Simon szempontjából.

A harcrendszerről beszélgetve a rendező inkább a szabadságot emelte ki. A Townfall nem kényszerít rá senkit egyetlen játékstílusra, hanem több eszközt ad a kezünkbe, és a játékosra bízza, hogy az adott szituációban a harcot, a lopakodást vagy valamilyen más taktikát választja. A befejezések rendszere is átalakul: nem egyetlen zárójelenetnél meghozott döntés dönti el a kimenetelt, hanem a teljes végigjátszás során hozott választások összessége. Okamoto pontosított is: a három fő befejezés mindegyike elérhető már az első végigjátszás alatt, a titkos befejezés pedig a kampány teljesítése után nyílik meg, hasonlóan az első Silent Hillhez és a Silent Hill 2-höz, vagyis senkinek nem kell két-három kört lefutnia csak azért, hogy lássa az összes fő végkifejletet.

A PS5-ös verzió erősen épít a DualSense kontroller képességeire. Az adaptív ravaszok a fegyverek súlyát és ellenállását közvetítik, a haptikus visszajelzés pedig például a közeledő szörnyek lépteit teszi érezhetővé a tenyerünkben. Támogatott a giroszkópos célzás is, amellyel kapcsolatban McKellan bevallotta, hogy kezdetben szkeptikus volt, a végleges megvalósítás után viszont már nem tudott visszaállni a hagyományos irányításra. A mozgásérzékelés a térkép kezelésénél is szerepet kap, sőt bizonyos rejtvényeknél magát a CRTV-t kell megdöntenünk, nagyjából úgy, ahogy a telefonunkat emelgetjük, amikor térerő után kutatunk. Okamoto szerint a szériát történetileg a látvány és a hang miatt szokták dicsérni, a tapintás bevonása viszont komoly előrelépés a horror szempontjából.

A Silent Hill Townfall 15 perces játékmenetét bemutató videója

Végül a térbeli hangra is kitértek, ami szintén kulcsfontosságú lesz. Mivel a belső nézet természeténél fogva leszűkíti a látóteret, a fenyegetéseket sokszor csak hallás után lehet észlelni. A csapat kifejezetten olyan helyzeteket épített be, amelyekben a játékosnak a halk zörejekben és hangnyomokban kell megbíznia, mert a veszélyt a szeme még nem mutatja meg.

Az interjúból összességében az rajzolódik ki, hogy a Silent Hill: Townfall nem elégszik meg a széria ismerős hangulatának újrahasznosításával. A Screen Burn Interactive olyan horrort próbál összerakni, amelyben a technika, a hang, a környezet és a játékos döntései sokkal nagyobb súllyal esnek latba, mint a korábbi részekben. Hogy ez mennyire sikerül nekik, az majd szeptemberben kiderül.