Stories Untold

A produktum elég érdekes egyvelege a régi szöveges, valamint a hagyományos point&click kalandjátékoknak, illetve a sétaszimulátoroknak. Az előzetesek alapján nem igazán tudtam hova tenni magamban. Belekezdve magával ragadott ez a stílus, igaz, a végére kicsit leapadt a lelkesedésem.

A történet négy részre van felosztva, mindenhol más környezetben találjuk magunkat. Elsőként rögtön egy szöveges kalandjátékkal indít. De nem csak így egyszerűen: egy szobát látunk magunk előtt, ahol egy asztalnál ülve egy régi számítógépen indul egy szöveges kalandjáték. Mi igazából ezzel fogunk játszani. Nem akarom lelőni a poént, de hamar (attól függően, mennyire jól használjuk a szavakat) egy rémálomban találjuk magunkat. Nagyon jó kezdés, ezzel a húzással kilóra megvett a játék.

Ez után váltás következik. Teljesen más szituáció, nem is tudjuk, hogy jön ez ide. A ’80-as évek számítógépeivel és eszközeivel kell dolgoznunk egy laborban. Itt már több a vizuális elem és az interakció, de a „szövegelés” itt sem marad el. A hangulat megint csak ott van.

Harmadik rész megint kicsit eltér a többitől. Grönlandon vagyunk egy kis bázison, ahol mindenféle kódolt üzeneteket kapunk rádión, amit a kézikönyvünk (amit stílusosan egy mikrofilmolvasón tudunk megnézni) segítségével fejthetünk meg. Közben párbeszédek is folynak, aminek csak hallgatói vagyunk–mivel a rádiónk mikrofonja nem működik. Nagyon jó hidegháborús fílingje van ennek a résznek. A végére beletettek némi mászkálást is, ami nem igazán passzolt ide. Talán csak azért, hogy ilyen is legyen benne-de arra meg ott a negyedik rész.

Emlékeim szerint itt még nem nagyon tudtam, hogy mire megy ki az egész. Arról tudomásom volt, hogy a részek összefüggnek.

Az utolsó, negyedik fejezetben jórészt a sétaszimulátor műfajában kell tevékenykednünk. A helyszín egy elhagyatottnak tűnő kórház, ami megadja az alaphangulatot. Mindeközben visszatérünk a korábbi helyszínekre (ugyanazokat a játékelemeket használva) és értelmet nyer minden mozzanat-talán egy kicsit szájbarágósan is.

Jó kérdés, hogy egy mai fiatal, akinek a szöveges kalandjátékok nem a kezdeteket jelentették, mennyire tudja beleélni magát ebbe a játékba. Nekem nosztalgikus élmények fűződnek az „Időrégész” című C64-es játékhoz, vagy a „Csöves”-hez, de ide tartozhat még a Leisure Suit Larry első része is. De az is lehet, elég, ha sokat olvas az ember, mert akkor is inkább a fantáziájára hagyatkozik. Nekem mindenesetre tetszett ez a fajta egyveleg, élmény volt vele játszani. Valószínűleg többet is ki lehetett volna belőle hozni, de így is egy újszerű, friss ötletet kapunk, ami üdítően hat a játékok tömkelegében.