Tell Me Your Story - Nagymama, miért ilyen rövid a történeted?
Vannak játékok, amik nem akarják megváltani a világot, pusztán egy kis könnyed kikapcsolódásra invitálnak bennünket.


A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Vannak játékok, amik nem akarják megváltani a világot, pusztán egy kis könnyed kikapcsolódásra invitálnak bennünket.
A RedDeer.Games alkotása pedig pont ilyen. Az a fajta játék, amit szívesen előkapsz 10-15 percre lefekvés előtt a mobilodon, hogy nyomkodd kicsit. Igen ám, de a Tell Me Your Story PC-re érkezett, ezért kénytelen leszel magaddal cipelni a laptopodat az ágyba, ha ugyanarra a hozzávetőleges élményre ácsingózol, amit a kis készüléked szokott nyújtani. Vagy beszerzed a switch-es változatot.
A kézzel rajzolt 2D-s kaland különböző, javarészt pihentető fejtörők sorozata, amely során betekintést nyerhetünk nagymama és lányunokája kapcsolatába, valamint egy régi naplóba, amiből kiderül, hogy a drága mama fiatalkorában nem vetette meg a világjárást. Az emlékek egészen az Amazonasig, Kínáig vagy épp az Orient Expresszig repítik, életének különböző szakaszaira fókuszálva. Az őserdőben a kalandozáson lesz a fő hangsúly, Kínában viszont a teakészítés örömeiben fogunk elmerülni, a luxusvonaton pedig nem más kerül előtérbe, mint a szerelem. A három fejezetet pedig keretbe foglalja egy-egy prológus ill. epilógus.
Kezdeném a rossz hírrel: sajnos a teljes játék végigjátszható mindössze 1,5-2 óra alatt, mivel a feladatok általában semmilyen kihívást nem jelentenek, miután rájöttél, mit kell csinálni. Nem hagyományos agysejtrohasztó dolgokról van itt szó, hanem például tárgyak tologatásáról, összepárosításáról, de akad a repertoárban tárgykeresés, mosogatás, rendszerezés, süteménykészítés. Néha úgy éreztem, mintha háztartást vezetnék, de ezzel nincs is gond, egyrészt a történetbe tökéletesen illik, másrészt tényleg nem árt néha csak lazítani kicsit.
Pár szemetebb kihívás azért akad, ugyanis néha elég nehéz rájönni, mire alapozza a logika menetét a program. Az egyik feladatban például teanövényeket rakosgattunk (közösen játszottuk a játékkal idehaza) színárnyalat szerint sorrendbe, de nem fogadta el. Aztán egyszer csak mégis, miután kattintgattunk még a növényekre. Nem tudom, mit nem vettünk észre, de amúgy általánosságban az jellemző, hogy miután rájössz, mivel és hogyan lehet interakcióba lépni, gyerekjáték az adott puzzle. Főleg, hogy a program alapból súg, és szinte pár másodpercnyi tétlenség után elkezd valamit mozgatni a képernyőn, ezzel jelezve, hogy interakcióba tudsz lépni vele. Volt olyan feladat, aminek így vágtunk neki, és csak a vége előtt nem sokkal jöttünk rá, mit is kellett volna csinálni. Érzésem szerint ezt a funkciót kikapcsolhatóvá kéne tenni, mert hamar leszoktat a gondolkodásról. Ha ennek ellenére végképp megakadnánk, összesen háromszor kérhetünk tippet a játéktól. Evvel igazán csak az a problémám, hogy gyakorlatilag a megoldást közli, emiatt - no meg a limitált lehetőség következtében - pusztán vészhelyzetre ajánlom.
A készítők az egész játékot szöveg nélkül álmodták meg, ami egyrészt jó, mert az ikonokkal és kriksz-krakszokkal történő kommunikáció univerzális nyelv, másrészt viszont nem tudtak igazi mélységet belevinni a sztoriba, ami emiatt eléggé limonádé fílinggel bír. Aranyos, de sekélyes narratíva lett így a játékos jutalma. Valahogy nehézségi íve sincs a programnak, a feladatok igazából nem a játék előrehaladtával válnak bonyolulttá, hanem véletlenszerűen akad egy-egy húzósabb, ezért növekvő kihívási faktorral sem találkozunk. Bár egyes feladatok között van hasonlóság, azért szerencsére általánosságban nem egy kaptafára vannak felhúzva a dolgok, célszerű eltérő gondolkodásmóddal közelíteni egy-egy leküzdendő akadályhoz. Elég vegyes eredménnyel zárult emiatt, mikor melyikünknek esett le előbb a tantusz az adott fejtörő kapcsán. Vannak fix, visszatérő pontjai a játéknak, például a fejtörők által megszerezhető matricagyűjteményt mindig a naplóba kell beragasztani az adott fejezet végén.
A szereplők animálása nem folytonos, de ez szerintem nem hiba, így tökéletesen átadja a lapozgatós képeskönyvek hangulatát. A zenei anyag is kiválóan hozza az egészre jellemző nyugis megközelítést. Akik szeretik az efféle mobilos cuccokat vagy jól szórakoztak a fejlesztőcsapat fő inspirációjaként szolgáló az A Little To The Left játékon, nyugodtan tegyenek vele egy próbát.
Verdikt
Bár kisebb-nagyobb hibái szembeötlőek, a legfőbb probléma egyértelműen a rövidsége. Mire belelendülsz, már vége is van. Ha rászánod egy mozijegy árát, akkor kb. ugyanannyi időt felölelő élményt kapsz. Viszont páros mókának kiváló egy bevackolós estére.
Hozzászólások
Csak regisztrált felhasználók tudnak hozzászólni.
Írd le a véleményedet a témában!