Firmament - Az örökség tovább él

Nehéz nem tömjénzéssel indítani egy olyan cikket, aminek alanya egy olyan alkotócsapat legújabb alkotása, amely már évtizedek óta a legjobb kalandjátékokat ontja a puzzle kategóriában. A Cyan a '90-es évek elején öntudatlanul is új zsánert hozott létre, a Myst klónok áradata azonban egyrészt nem tudott felnőni annak eredetiségéhez, másrészt rengeteg finomítással (vagy inkább ostobább kivitelezéssel) a sétaszimulátorok léptek a helyébe. Óriási szerencse, hogy a Miller testvérpáros tojt az egészre, és a modernitást csak kizárólag a kezelés finomhangolására használták fel. Minden más változatlan, és erre most a Firmament is jó példa: egy újabb bitang nehéz, és csodásan felépített taggal bővült a cég repertoárja.

A Firmament egy havas, óriási hegycsúcsokkal övezett birodalomban indítja útjára a játékost, miközben egy Adjunct elnevezésű szerkezettel látja el. Minden elénk gördülő akadályt az adjuncttal tudunk majd leküzdeni, feltéve ha találunk megfelelő kulcslyukakat hozzá, ugyanis a szerszámunkból kilőhető fénynyaláb egységesen illeszkedik minden ilyen lyukba. Az adjunctot a játék bizonyos pontjain még fejleszteni is tudjuk, ami által nem csak szerszámunk készsége gyarapodik, hanem a hátralévő puzzle-ök is nagyobb mélységet kapnak. A dolgok kezelése eleinte kimerül a fel-le mozgatásokban (az első feladvány rögtön egy nagy jégtömb navigálásával indul), de ahogy a Cyan eddigi játékaiban, így most is óriási terekben, sokkal nagyobb volumenben kell gondolkodnunk. A Firmament 3 birodalmat foglal magában, amelyeket a Swanra keresztelt hubon keresztül tudunk elérni. Ez a központi hely ad eleinte válaszokat arra, hogy mi is történt a birodalmakban, illetve a játék elején hozzánk csapódó fiatal hölgy szelleme is csepegtet némi információt. Néha csak lamentál a régmúlt időkről, olykor filozófiai kérdéseket vet fel, de van, hogy egyszerűen csak megdicsér egy adott puzzle teljesítésekor. Azonban velünk ellentétben az élményeket ő nem érzi át, csak sejti, hogy amit teszünk az végül a világ helyrehozását szolgálja.

A Firmament világa (pontosabban összefüggő birodalmai) működését tekintve, annak történelmi hagyományait meghallgatva is egy olyan társadalom képét mutatja, amely racionális, földhözragadt volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a lépten-nyomon felfedezhető gigantikus szerkezetek, mérnöki átgondoltsággal létrehozott építmények sokasága. Egy külső hatásnak köszönhetően azonban a társadalom működése romlásnak indult, a "többet-szebbet-jobbat" képmutató ígéretének csapdájába esett, és végül ez okozta a vesztüket is. Mire a Keeperek (lényegében a világot működtető emberek) észbekaptak, már késő volt.

Amint a játék végére értem annyira tele lett a fejem a több mint 10 órányi puzzle adaggal, hogy hirtelen nem is tudom melyik más alkotáshoz kellene most hasonlítanom vagy összevetnem. Lehet, hogy nem is kell, elvégre ebben a niche kategóriában más nem merne a játékos intellektuális lefárasztásával próbálkozni. A Firmament elejétől a végéig, teljesen tudatosan kisebb-nagyobb logikai kihívásokkal kényszeríti rá a játékost, hogy ne csak az orra elé figyeljen. A Cyan védjegye most is érvényesül, minden egyes birodalom, nagyobb terület, a puzzle maga. Az összefüggések itt tényleg az egyes helyszíneken át hatolnak, de a nüanszokban is megmutatkoznak, akár csak egy híd összekapcsolásáról, vagy egy áramforrás beindításáról beszélünk. Egy-egy nagyobb feladvány megoldása után pedig még korántsincs biztosítva a továbbjutás, gyakran kell átjárnunk a helyszínek között, ennek ellenére a végső megoldás mindig egyértelmű. Szóval a fő útmutatás abszolút világosan van kommunikálva, az oda vezető út van csak alapos fejvakarásokkal kikövezve.