Az első résszel. A sorozat erősen egymásra épül, a második és a harmadik rész is épít az első lezárására, ezért itt szinte kötelező az elején kezdeni. Szerencsére az első rész a legfeszesebb és a legkönnyebben befogadható a három közül, és néhány óra alatt kiderül, hogy mennyire fekszik neked a sorozat sajátos hangvétele.
A Danganronpa a japán Spike (később Spike Chunsoft) 2010-es PSP-játékával indult, és a vizuális regény műfaj egyik legnagyobb nemzetközi sikere lett belőle. A sorozat írója és rendezője Kazutaka Kodaka, a jellegzetes szereplőterveket Rui Komatsuzaki készítette, a zenét pedig Masafumi Takada szerezte – ez a hármas határozta meg a sorozat egészének hangulatát. Az első rész eredetileg csak Japánban jelent meg, a nyugati közönség 2014-ben ismerhette meg, ahonnan a sorozat gyorsan komoly rajongótábort szerzett magának. A játékok összesített eladása mára meghaladta a tízmillió példányt.
Az alaphelyzet mindhárom fő részben hasonló. Egy csoport tehetséges középiskolást összezárnak egy helyszínre, legyen az egy elit iskola, egy trópusi sziget vagy egy különös akadémia, ahonnan a szabályok szerint csak egyetlen módon lehet távozni: ha valaki megöli egy társát, és az osztály nem jön rá, hogy ő tette. A szabályokat Monokuma közli a diákokkal, aki egy felerészt aranyos, felerészt gonosz fekete-fehér plüssmedve, aki lényegében a sorozat jelképévé vált.
A játékmenet két váltakozó szakaszból áll. A nyugodtabb részekben a játékos bejárja a helyszínt, elbeszélget a szereplőkkel és próbálja megismerni vagy közelebbi kapcsolatot kialakítani velük. Amikor viszont gyilkosság történik, megkezdődik a nyomozás: a helyszín átvizsgálásával bizonyítékokat kell gyűjteni, amelyeket a sorozat szóhasználata „igazságlövedékeknek” nevez. Ezek után következik a sorozat védjegye, a tárgyalás, ahol a szereplők állításai szó szerint repülő szövegként jelennek meg, a játékosnak pedig a megfelelő bizonyítékkal kell kilőnie az ellentmondásokat. Ezt egészítik ki a szócsatákat lezáró ritmusfeladatok, betűkitalálós minijátékok és a végén egy képregényes összegzés, amelyben a gyilkosság menetét kell helyes sorrendbe rakni. A tárgyalás lezárása mindig kivégzéssel zárul, amelyet a sorozat animációkban mutat be.
A látvány szintén egyedi: a helyszínek háromdimenziósak, de a szereplők papírkivágásszerűen mozognak bennük, a képi világ pedig élénk, plakátszerű színekben úszik. A sorozat a vér színét is szándékosan rózsaszínre cserélte, ami egyszerre ad neki képregényes külsőt és teszi elviselhetővé a különben kegyetlen tartalmat.
A három fő rész a Danganronpa: Trigger Happy Havoc (2010), a Danganronpa 2: Goodbye Despair (2012) és a Danganronpa V3: Killing Harmony (2017), amelyekhez mellékágak is társultak, például a lövöldözős játékmenetű Ultra Despair Girls (2014) vagy a társasjátékos Danganronpa S: Ultimate Summer Camp (2021). A sorozatból két animesorozat is készült, a főbb részeket pedig a Switchre megjelent Danganronpa Decadence gyűjtemény fogja össze. Kodaka 2017-ben elhagyta a Spike Chunsoftot és megalapította a Too Kyo Games stúdiót, ahol hasonló hangvételű játékokon dolgozott tovább, köztük a Master Detective Archives: Rain Code és a The Hundred Line: Last Defense Academy címűeken.
Hosszú szünet után a sorozat 2027 januárjában tér vissza a Danganronpa 2×2 című játékkal, amely a második rész felújított változatát és egy vele azonos terjedelmű, teljesen új forgatókönyvet is tartalmaz. Ebben a helyszín és a szereplőgárda ugyanaz marad, egyetlen esemény azonban más irányba tereli a történetet, így más lesz az áldozatok és a tettesek köre is. A játékot a Gemdrops készíti a Too Kyo Games közreműködésével, Kodaka pedig ismét részt vesz a munkában.