5+5 érdekesség a 30 éves Full Throttle-ről

1) A projekt és aki mögötte van

Tim Schafer ugyan korábban is dolgozott már kalandjátékokon a LucasArts berkeiben, azonban az első két Monkey Islanden „csak” társíróként, programozóként és tervezőasszisztensként, a Day of the Tentacle-n társrendezőként, -producerként, -tervezőként és -íróként. Az első projekt, ahol tényleges, kizárólag vezetőként dirigálhatott, az bizony a ’95-ös Full Throttle volt.

A LucasArts szeretett volna friss vért pumpálni a kalandjátékokba, valamint nagyobb sikereket elérni, így összehívva tervezőit, hogy bemutathassák új koncepcionális elképzeléseiket, köztük természetesen Tim Schafert is. Dave Grossmannel, a Day of the Tentacle másik vezetőjével közösen például ötleteltek a Monkey Island és a Maniac Mansion sorozatok harmadik részén, ám Schafer önálló projektekről is készített tervdokumentációt, melyek egyike egy motoros játék volt, amiből később a Full Throttle lett.

2) Fantasy helyett motorosbanda

Schafer elmondása szerint a Full Throttle ötlete akkor született, amikor egy utazó meséit hallgatta egy alaszkai motorosbárban töltött időről. Eközben jutott eszébe, hogy „a motorosok olyanok, mint a kalózok; egy másik kultúra, amire az embereknek legtöbbször nincs rálátásuk, de aminek megvannak a maga szabályai”, és ami helyettesítheti a cég eddigi kalandjaira jellemző fantasys megközelítést. Hunter S. Thompson Hell’s Angels: Vad rege az angyalokról című könyvének elolvasásával kezdte el a motoroskultúra megismerését.

Schafer később azt mondta, az eredeti pályázatot nem igazán csípte a vezetőség, így kénytelen volt némileg átdolgozni a tervezetet, hogy zöld utat kaphasson a projekt. A korábbi kalandjátékoknál kommerszebb főhős és történet végül nagy sikert aratott. Az akkori elvárás nagyjából az volt, hogy adjanak el a játékból 100 000 db-ot. Ezt annyira túlteljesítették, hogy átlépte az egymilliós eladott példányszámot, ami az Edge beszámolója szerint elsőként történt meg a cég kalandjátékai közül.

3) A főszereplő

Bár a játékban egyszer sem hangzik el, Ben családi nevét a koncepciós rajzok leleplezik, ami nem más, mint Throttle. Hogy csavarjunk egyet a dolgokon, a Ben is csak becenév, valójában Reubennek hívják, és egy szendvics után kapta a nevét. Akárcsak az öccse, Hoagie. Biztos ismerősen cseng a név, hiszen a Day of the Tentacle egyik főszereplőjéről beszélünk. A rokoni kapcsolatot Tim Schafer erősítette meg, bár valószínűleg egy belső poénnál nagyobb jelentősége nincs.

Ben karaktere amúgy nem kicsit módosította a LucasArtsra jellemző addigi sémát: Schafer azzal érvelt, hogy a játékosok valószínűséggel ugyanolyan szívesen játszanának egy menő fickóval, mint egy esetlen vagy vicces figurával, ezért egy olyan főszereplőt alkotott meg, akit a játékosok vélhetően nagyobbnak és keményebbnek találnak maguknál.

4) Szóljon a rock!

A Full Throttle volt az első kalandjátéka a csapatnak, ami licencelt zenéket is tartalmazott, és hát milyen zene illene jobban a motorosbandák vagány és kemény világához, mint a hangos rockzene, amit Schafer amúgy is imád! A játék hanganyagát szerző Peter McConnell az amerikai hard rock zenekar, a The Gone Jackals készülő második hanganyagáról, a Bone to Pick albumról szemezgetett dalokat, így került a játékba a Legacy, a Born Bad és a Drop The Hammer című szám. Ráadásul a 2017-es felújított változatba további dalokat is tartalmaz tőlük.

Az amerikai banda a játéknak köszönhetően kicsit szélesebb körben is ismerté válhatott, a siker hatására pedig kapott egy újranyomást az első lemezük. 1999-ben megkötöttek egy szerződést az addigi három lemezük európai forgalmazására, de a zenekar nem sokkal később, még ugyanebben az évben feloszlott. A zenekarvezető Keith Karloff ezután létrehozta a Bonedrivers power triót, aminek szintén három nagylemeze jelent meg, a legutóbbi 2013-ban.

5) Elkaszált folytatások

A játékot kétszer is megpróbálták folytatni, de ezek egyikében sem vett részt Tim Schafer, hisz akkorra már távozott a cégtől. Az első kísérlet 2000-ben a Full Throttle: Payback volt, amelyet még az előkészületi fázisban töröltek, és így soha nem jelentették be. A játékban Larry Ahern projektvezetőként, Bill Tiller pedig fő művészként vett részt. A történet középpontjában Ben törekvései álltak volna, hogy meghiúsítsa egy „nagyvállalat” és a helyi kormányzó azon tervét, hogy az összes burkolatos autópályát lebegőpadokkal cseréljék le, megfosztva ezzel a motorosokat és a kamionosokat hagyományos terepüktől. A korai szakaszában a projekt pozitív visszajelzéseket kapott a LucasArts többi alkalmazottjától, ám a projekt végül szétesett. Tiller elmondása szerint a játék stílusával kapcsolatban nézeteltérések alakultak ki a produkciós csapat és egy különösen befolyásos személy között a vezetőségen belül. A LucasArts soha nem adott ki hivatalos közleményt a játék törlésével kapcsolatban. 2001-ben, a játék elkaszálása után Ahern és Tiller is elhagyta a LucasArtsot.

Legközelebb 2002 közepén probálkoztak újra, ekkor jelentette be a LucasArts a Full Throttle: Hell on Wheels játékot Windowsra, PlayStation 2-re és Xboxra. A mű egy akció-kaland játék lett volna, amelyben nagyobb hangsúlyt kapott volna az akció és a harc, mint a kaland, a projekt élére pedig Sean Clarkot tették meg. Ez a játék El Nadában játszódott volna, Ben régi lakhelyén, amelynek útjai rejtélyes módon tönkrementek, ami mögött Ben a Hound Dogs nevű bandát sejti, ám hamarosan ráébredt volna egy sokkal nagyobb összeesküvésre. A fejlesztés zökkenőmentesen haladt egészen 2003 végéig, amikor hirtelen törölték a projektet, holott alig néhány hónappal előtte, a 2003-as E3-on egy játszható demót is bemutattak, valamint egy mini előzetest is kiadott a LucasArts (ez alapján szerény véleményünk szerint nem kár, hogy nem lett belőle semmi):

És akkor jöjjön öt további érdekesség, immár kicsit tömörebben!

+1) Dave Grossman „további íróként” szerepel a stáblistán (egyben az utolsó kreditje a LucasArtsnál a „külön köszönet”-eken kívül), bár ő maga sem tudja biztosan, hogy milyen sorai kerültek be a végleges játékba; ami tuti, hogy ő követte el a Malcolm Corley meggyilkolása előtt énekelt dal szövegét.

+2) A The Gone Jackals dalain túl a Chitlins, Whiskey and Skirt Increased Chances száma is bekerült a játékba. Feltehetőleg a dal szövegének köszönhető, hogy sokan azt hiszik, a játék egy posztapokaliptikus világban játszódik, de ezt Schafer tagadta: „ez egy alternatív valóság, ami kicsit kietlenebb a minénknél.”

+3) A játékhoz készült szinkront profi szakmabeliekkel vették fel, mint Roy Conrad, Mark Hamill, Hamilton Camp, Malcolm Corley és Kath Soucie, de kisebb szerepekben feltűnnek Sam és Max megszólaltatói is, avagy Bill Farmer és Nick Jameson. Sajnos már többen nincsenek köztünk, például a főszereplő Bent megszólaltató Roy Conrad 2002-ben hunyt el rákban 61 évesen, Hamilton Camp pedig szívroham következtében távozott közülünk 2005-ben, 71. születésnapja előtt pár héttel. Munkásságuk azonban továbbra is velünk él!

+4) A játék tervezésekor Tim Schafer egy olyan jelenetet is szeretett volna a játékba tenni, amelyben Ben pejotlot szed, aminek hatására a játékos egy interaktív álomszekvenciába kerül főhősünk fejében, ahol a történethez kapcsolódó nyomokat fedezhet fel. Bár ezt végül a kiadó megvétózta, Schafer nem vetette el véglegesen az ötletet. Végül egy egész játékot épített az elmékbe való behatolás koncepciója köré, a szintén klasszikus Psychonautsot.

+5) A program tartalmaz egy titkos minijátékot. A Kickstandban ha elég sokáig nyaggatod Everett-tet, hogy hadd próbáld ki az általa játszott késes játékot, végül kötélnek áll, mert így legalább befogod a szádat :-)

Ezek lettek volna a kisebb-nagyobb érdekességek, amiket a játék szülinapjára hoztunk nektek. Ha még nem próbáltátok ki a játékot, mindenképp pótoljátok, főleg, hogy 2017-ben a Double Fine a Grim Fandango és a Day of the Tentacle után ezt a címet is felújította. A külsőségek modernizálását tökéletesen szemlélteti az alábbi videó: