Time To Wake Up

A Time To Wake Up a belga Eye Blink Twice első kereskedelmi játéka: egy belső nézetes pszichológiai thriller, amelyben Alan Malone bőrébe bújva egy álomba ragadunk, és régi iskolai emlékeinek szürreális útvesztőjében keressük a kiutat. Az egész kalandot egyetlen, meglepően ötletes mozdulat viszi a hátán: elég egyet pislogni, és átrendeződik körülöttünk a világ.

Történet

Alan Malone élete egy ideje mintha sehová sem tartana. Munkanélküli, a lakása romokban hever, és mintha ez nem volna elég, egy nap még az áramot is kikapcsolják nála. Ráadásul egyre gyakrabban hall egy hangot a fejében. Miután bevesz néhány gyógyszert, összeesik, és egy furcsa, nyomasztó álomvilágban tér magához, ahonnan sehogy sem sikerül felébrednie.

Nincs azonban egyedül. Végig elkíséri a hang, amely szokatlanul nagy érdeklődést mutat a szemei iránt, és segíteni akar neki. A készítők szerint ez a hang nem más, mint Alan saját tudatalattija, aki elől persze semmit sem tud eltitkolni. Nemcsak abban segít, hogy Alan visszaemlékezzen a múltjára, hanem szó szerint ajtókat nyit meg előtte. Együtt indulnak el, hogy kiderítsék, mi történt annak idején az iskolában, és miért kísértenek még ma is ezek az emlékek.

Az álom Alan gyerekkorából indul, és lépésről lépésre halad előre az emlékein keresztül. Az álomvilág középpontjában egy titokzatos könyv áll, amelynek Alan a megszállottjává vált, és ez a rögeszme olyan környezetet teremt, amely egyszerűen nem engedi el. A folyosókon a régi osztálytársak alakjai álldogálnak, akik mozdulatlanul, szúrós tekintettel bámulnak ránk, és jobb, ha kerüljük őket. A játék nem magyaráz el mindent, sokkal inkább a megváltozó környezeten keresztül meséli el Alan történetét, a kérdés pedig végig ugyanaz marad: kipislogjuk-e magunkat végül az álomból, vagy elnyelnek a múlt árnyai?

A kalandban nemcsak a hang irányít minket, néha nekünk is döntenünk kell arról, mennyire bízunk meg benne. Megtartjuk magunknak egy-egy gondolatunkat, vagy megosztjuk vele? Ezek a választások hatással vannak a befejezésre.

Játékmenet

A Time To Wake Up egy belső nézetes, történetközpontú logikai és ügyességi kaland, amelyben a fejtörők és az ugrálós, platformos szakaszok váltják egymást. Minden egyetlen mozdulat köré épül: a pislogás egy külön gombra kerül, amellyel a játékos bármikor lehunyhatja a szemét. Fontos különbség a Before Your Eyes című játékhoz képest, hogy itt nincs szükség webkamerára.

Minden pislogás után megváltozik a környezet, így tulajdonképpen ugyanannak az emléknek két változata között váltogatunk. Egy pillanattal korábban még fal zárta el a folyosót, egy pislogás után már szabad az út. Ugyanígy át lehet kapcsolni és vissza lehet állítani a mozgó elemeket, egész termeket lehet víz alá meríteni, vagy akár meg is lehet forgatni őket. A feladványok lényege tehát az, hogy kitaláljuk, a szoba melyik állapotára van szükségünk, és mikor érdemes átváltani a másikba.

A legizgalmasabb pillanatokat az ugrálós szakaszok adják, ahol gyakran ugrás közben kell pislogni, és fejben kell tartani, melyik emlékváltozatban melyik platform létezik. Közben kerülnünk kell a merev tekintetű osztálytársakat is, mert semmi jó nem származik abból, ha keresztezzük az útjukat, a pislogás pedig itt is segít abban, hogy elkerüljük őket.

Technikai megoldások

A játék egyszerű, stilizált 3D-s grafikát használ, amely nem a látványos részletességre, hanem a hangulatra épít: az emlékek két változata a látványban is az adott emléket és érzelmet tükrözi, anélkül hogy elvonná a figyelmet a történetről vagy a feladványokról. Különösen erős pontja a hangzás: pislogáskor nemcsak a környezet, hanem a zene is megváltozik, így a két emlékváltozat akkor is másnak hat, ha a játékos tudatosan nem figyel a háttérzenére.

A zenét Alexander Baboian szerezte, a hangeffektusokért Oscar Tulkens felelt. A szereplőknek angol nyelvű szinkron jár, a hangokat Mike Bodie, Natalie Hitzel, Sarah Borges, Sara Secora és Brian Jesse kölcsönözte.

Egyéb infók

A fejlesztők figyelmeztetése szerint a játék erős nyelvezetet használ, és feldolgozatlan traumákkal foglalkozik.