Children of Silentown

A Children of Silentown egy klasszikus, sötét tónusú mese, így mondanivalóval és tanulsággal is rendelkezik, ám mesejellegéből fakadóan az ijesztőbb és feszültséggel telibb pillanatok ellenére a fiatalabb korosztálynak is jó szívvel tudom ajánlani.

A játék irányítása nagyon egyszerű (kontrollerrel is) és szerintem a nehézsége is kellemes, néha ugyan szükséges kicsit agyalni a dolgokon, de nincsenek elborult megoldások. A minijátékok jelenthetnek némi problémát, ha nem érzel rájuk - nekem a második dallal párosított volt ilyen, amíg nem kezdtem el „négy dimenzióban” gondolkodni… :-) A játék egyik legérdekesebb szegmense ugyanis az, hogy a történet során különböző hangokkal találkozunk, amiket feljegyzünk a naplónkba és amikből aztán idővel dalok lesznek, amik segítségével aztán az emberekre, tárgyakra, élőlényekre tudunk hatni… Pozitívum továbbá a változatos játékmenet, lesz, amikor nyomozóvá vedlünk, máskor a többi gyerekkel fogunk játszani. És ezek azok a pillanatok, amikor újra gyerek lehetsz... a csendesfalvai módinak megfelelően, és igazán a szívedhez tud szólni a játék. De vicces a pizza-a-háztetőn poén is; mégiscsak olasz fejlesztésű játék! :D Sanda macska pedig hatalmas arc, aki bármikor és bárhol képes szundítani egyet!

Az atmoszféra és a dizájn hibátlan, a történet pedig elég érdekesen alakul az események sodrásában. Vannak apróbb választási lehetőségek, amitől egyes jelenetek másképp alakulnak, ám lényegi változást igazából csak pár elrejtett hang megtalálása okoz. De érdemes ezeket megkeresni, mert a legvégén így több különböző befejezés várhat rád! ;-)