Chants of Sennaar

A Chants of Sennaar a francia Rundisc stúdió fejtörőkkel teli kalandjátéka, amely Bábel tornyának mítoszából merítve egy hatalmas, lépcsőzetesen emelkedő toronyba kalauzol el, ahol az egymástól elszigetelt népek nem értik egymás nyelvét. A játék lényege az ismeretlen írásjelek megfejtése: szóról szóra kell megtanulnunk a torony lakóinak nyelvét, hogy végül tolmácsként újra összekössük őket.

Történet

A játék egy különös, spirálisan felfelé kanyarodó toronyban játszódik, amelynek minden szintjén más nép él, saját kultúrával, hittel és nyelvvel. A torony lakói időtlen idők óta nem beszélnek egymással, mert a félelem és a bizalmatlanság falakat emelt közéjük. A legenda szerint egy napon eljön egy Utazó, aki elég bölcs lesz ahhoz, hogy ezeket a falakat lebontsa, és helyreállítsa a torony egyensúlyát.

Az Utazó egy kőkoporsóban ébred a torony legalsó szintjén, és innen indul el felfelé. Először a Hívőkkel (Devotees) találkozik, akik azért szeretnének minél magasabbra jutni, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. Útjukat azonban a Harcosok (Warriors) állják el, akik esküjükhöz híven elűznek mindenkit, akit tisztátalannak tartanak, miközben a fölöttük élő, nagy becsben tartott Bárdok (Bards) üzenetére várnak. A Bárdok a szépség és a művészetek kultuszának élnek, ám gondtalan életük csak azért lehetséges, mert saját népük egy része szolgasorban dolgozik nekik. Lenézik az alattuk élő Harcosokat, és nevetségesnek tartják a továbbjutás gondolatát is, hiszen úgy tudják, hogy aki feljebb merészkedik, azt egy halálos szörnyeteg falja fel. Még magasabban az Alkimisták (Alchemists) bányászokból és tudósokból álló közössége él, amely titokzatos kutatásokkal próbálja kinyitni azt a hatalmas kaput, amely mögött a torony legendás építői laknak.

Ahogy az Utazó egyre feljebb jut, lassan kiderül, miért szakadtak el egymástól a torony népei, kik építették valójában az épületet, és mi az ő igazi szerepe ebben a történetben. A cím egyébként a bibliai Sineár földjére utal, ahol a Teremtés könyve szerint Bábel tornya épült, és amely a latin nyelvű Vulgatában Sennaar néven szerepel.

Játékmenet

A Chants of Sennaar egy point-and-click alapokra épülő fejtörős kalandjáték, amelyben a legnagyobb kihívást maga a nyelv jelenti. A torony minden népe saját, képírásos jelrendszert használ, és a játék elején egyetlen feliratot vagy elhangzó mondatot sem értünk. A jelentést a környezetünkből kell kikövetkeztetnünk: a szereplők gesztusaiból, a táblák és falfestmények rajzaiból, valamint abból, hogy egy adott szó milyen helyzetben hangzik el. Ha valaki int nekünk, és mond valamit, az valószínűleg köszönés, ha pedig egy ajtót nyitó kar mellett felirat áll, az jó eséllyel azt jelenti, hogy „nyit”.

Ebben a munkában a jegyzetfüzet a legfőbb segítségünk, mert automatikusan rögzíti az összes jelet, amellyel találkozunk. Bármelyik írásjelhez beírhatjuk a saját tippünket, amely onnantól a jel fölött látszik, valahányszor az újra felbukkan. Ha már elég szót gyűjtöttünk, a füzet egy-egy oldalán főneveket, igéket vagy mellékneveket ábrázoló rajzok jelennek meg, amelyekhez hozzá kell rendelnünk a megfelelő jeleket. Ha az oldalon minden párosítás helyes, a játék elfogadja a megfejtést, és onnantól a jelek valódi jelentése látható. Ha pedig egy mondat minden szavát megfejtettük, a teljes fordítás is olvashatóvá válik.

Minél feljebb jutunk, annál összetettebbek a nyelvek, a játék későbbi szakaszában pedig már nem elég egy-egy nép nyelvét megérteni, hanem közvetítenünk is kell közöttük.

A nyelvi rejtvények mellett hagyományosabb fejtörők és kisebb logikai minijátékok is várnak ránk, néhány területen pedig lopakodós szakaszok is akadnak. Ezeken az őrök elől rejtőzködve kell továbbjutnunk, és ha lebukunk, a terület elejéről kezdhetjük újra.

Technikai megoldások

A játék a Unity motorra épül, és bár háromdimenziós, a látványvilága lapos, nagy, egybefüggő színfelületekből építkezik, így inkább egy megelevenedett képregényre emlékeztet. A két alkotó tudatosan választotta ezt a merész irányt, hiszen kis csapatként tudták, hogy a részletgazdag karakterek és a valósághű fények terén úgysem vehetik fel a versenyt a nagy stúdiókkal. Julien Moya művészeti vezető elmondása szerint alaposan elmélyedtek az európai képregényrajzolók munkáiban, köztük Jean Giraud (Moebius), François Schuiten, Philippe Druillet és Thierry Urbain rajzaiban, és tőlük tanulták el a merész, erőteljes színhasználatot.

A torony minden szintje saját arculatot kapott, amelyet az ott élő nép technikai fejlettsége, építészete és kultúrája határoz meg. Az épületek megtervezésekor a brutalista, az indiai, a Szaharától délre fekvő afrikai, az ipari és az art deco építészet mellett a Toulouse környéki román és gótikus templomok is ihletet adtak. A pályák felépítésében pedig a nyolcvanas évek izometrikus kalandjátékainak, például a La Abadía del Crimen, a Get Dexter, a Knight Lore és a Fairlight különös hangulatát igyekeztek megidézni.

A jegyzetfüzet illusztrációit Moya felesége, Rachelle Bartel készítette, a játék lírai hangvételű zenéjét pedig Thomas Brunet szerezte.

Egyéb infók

A Chants of Sennaar eredetileg lopakodásra épülő, kevés fejtörőt tartalmazó kalandjátéknak indult, és csak több hónapnyi előkészítés után, amikor a látványvilág már jórészt elkészült, született meg az ötlet, hogy az egész játék az ismeretlen nyelvek fordítása köré épüljön. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Moya kipróbálta a szintén nyelvek megfejtésére épülő Heaven's Vault című kalandjátékot és az 1988-as Captain Bloodot. A rejtvények felépítésére a Return of the Obra Dinn, az Outer Wilds és a The Talos Principle is hatással volt.