Burn-9

A Burn-9 egy politikai kémthriller, amelyben nem a terepen mozgó katonát, hanem a háttérből irányító Operátort alakítjuk: egy képernyő mögül vezetjük végig egy elit különleges egység utolsó túlélőjét egy katasztrófába forduló bevetésen. A játék Hideo Kojima és Tom Clancy hagyományát idézi, csak épp a megszokottól eltérő nézőpontból.

Történet

Egy szigorúan titkos antarktiszi katonai kutatóbázis elnémul, mire kibernetikai fejlesztésekkel ellátott szuperkatonákból álló, titkos hadműveleti rohamosztagot küldenek a helyszín felderítésére. A feladatuk egyértelmű: bármi áron felderíteni a történteket, és biztosítani a Burn-9 néven futó célpontot. A küldetés azonban már a legelején balul üt ki: néhány perccel a bevetés indulása után a csapatot szállító helikoptert lelövik.

A játékos a csapat Operátora, aki fizikailag biztonságban ül a számítógépe mögött, miközben a nyomás könyörtelenül nehezedik rá. A felső vezetés elvárásai és a terepen kialakuló valóság közé szorulva minden egyes megszerzett információ döntéssé válik: mit oszt meg, mit tart vissza, és kiben bízhat meg.

Játékmenet

A teljes játékot a háttérből, az Operátor szerepében éljük át, méghozzá egy kitalált számítógépes operációs rendszer, a TerminarchOS felületén keresztül. A munka lényege az információ gyűjtése és kezelése: a játékos irányítja a terepen mozgó ügynököt, és ellátja minden olyan adattal, amelyre a túléléshez szüksége van. Ezzel egy időben a parancsnoki lánc felé is jelentenie kell, miközben az onnan érkező utasítások gyakran szembemennek azzal, ami a szeme előtt zajlik.

A képernyő bal oldalán egy kamerás panel mutatja a terepen lévő ügynököt, alatta pedig folyamatosan követhető az állapota is, amely a helyzet alakulásával változik a nyugodt állapottól (Fine) a veszélyen (Risk) át a sérülésig (Hurt). A kommunikáció egy biztonságos hangösszeköttetésen zajlik, amelyen keresztül nemcsak az ügynökkel, hanem a felettesekkel és a hadművelet más szereplőivel is kapcsolatba lehet lépni. A párbeszédek választásalapúak: a játékos több felkínált válaszlehetőség közül dönt, a hangnem pedig a támogatótól a hidegen manipulatívig terjed. A megfogalmazás és a kiadott információ egyaránt befolyásolja az események menetét.

A térkép nézetében szabadtéri, domborzati térképeken és a bázis belső alaprajzain egyaránt vezethetjük az ügynököt, miközben jelölők figyelmeztetnek a veszélyforrásokra: drónokra, ellenséges, felturbózott katonákra, megfigyelőkamerákra és egyéb fenyegetésekre, valamint a kijáratokra és célpontokra. Egy külön adatbázis részletes személyi dossziékat (kor, képességek, nyelvtudás, kibernetikai fejlesztések, aktuális státusz) és dokumentumokat tartalmaz, amelyekből az Operátor olyan tudásra tesz szert, amellyel a terepen lévő ügynök nem rendelkezik.

A támogatás része egy feltörős minijáték is (a Breacher nevű program), amelyben kódkulcsok megfejtésével és a helyes sorozat összeállításával lehet betörni a rendszerekbe – így például kamerák és ajtók is feltörhetők, hogy az ügynök tovább jusson. Mindeközben korlátozott erőforrásokkal kell gazdálkodni, a lőszertől a védelmet adó pajzsokon át a felszerelési tárgyakig. A játékmenet feszültsége végső soron abból a kettősségből fakad, hogy az Operátor folyamatosan mérlegel: melyik információ jut el az ügynökhöz, melyiket tartja vissza, és mennyire követi a felülről kapott parancsokat akkor, amikor azok a terep valóságával ütköznek. Minden döntés a kockán forgó küldetés és az ügynök életének súlyát hordozza.

Technikai megoldások

A Burn-9 teljes egészében egy számítógépes kezelőfelület látványvilágára épül: a játékos kizárólag az Operátor monitorát látja, a kitalált TerminarchOS rendszert, amely retró, terminálszerű, képcsöves megjelenést kapott. A felület jellegzetessége az egyszínű, monokróm színpaletták használata, amelyek a helyzettől és a különböző üzemmódoktól függően váltakoznak a zöld, a borostyánsárga, a kék és a szürkeárnyalatos között.

A kommunikációs ablakokban kézzel rajzolt, pixeles stílusú karakterportrék jelennek meg, a térképek és a sematikus alaprajzok pedig ugyanezt a letisztult, vonalas, terminálos esztétikát követik.

Egyéb infók

A játék a 14 Hours Productions munkája, amelyet Matthew Ritter vezet. Korábban olyan stúdióknál dolgozott, mint a Telltale, a Silver Volition és a Don’t Nod.