Beware of the Cartographer!

A Beware of the Cartographer! a francia Tohu Bohu Games és Quentin Vijoux illusztrátor közös, következtetésre épülő narratív kalandjátéka, amelyben egy üres térképet kell kitöltenünk a 18. század korabeli mérőeszközeivel. Az éles szem, a helyiekkel folytatott beszélgetések és a nehéz erkölcsi döntések együtt határozzák meg, hová kerül végül a két királyság határa.

Történet

A játék a felvilágosodás korában, egy képzeletbeli, vidéki Európában játszódik, ahol két királyság már régóta háborúban áll egymással. A béke helyreállítása a térképészeken múlik: az ő feladatuk, hogy igazságos határvonalat húzzanak a vitatott területeken. A főhős Georgie, egy frissen végzett fiatal térképész, akit első királyi megbízatása éppen gyerekkora tájaira, Runnymere vidékére vezeti vissza. A kaland egy levéllel indul, amelyben Georgie arról ír a családjának, hogy olyan határt szeretne rajzolni, amely végre békét hoz.

Georgie mestere a királyság legelismertebb térképésze, a folyton zsörtölődő Sir Godric de Ranflobert, aki egy lábsérülés miatt rögtön az elején tanítványára bízza a terepmunkát. A felmérés során a fiatal térképész hamar rájön, hogy a vidék, amely számára eddig csak tintával megrajzolt területek halmaza volt, valójában tele van történetekkel. Olyan emberek lakják, akiknek fogalmuk sincs a körülöttük zajló nagypolitikáról, és egészen másképp viszonyulnak a saját földjükhöz, mint a távoli hivatalnokok. Barátságos és ellenséges helyiekkel egyaránt találkozik, akiknek mindegyike vagy egy titkot oszt meg vele, vagy egy kéréssel fordul hozzá, így Georgie-nak folyamatosan egyensúlyoznia kell a lakosok igényei és a hivatalos megbízatás követelményei között.

A munka közben egyre több furcsa jelenség és egy ellene szőtt összeesküvés nyomai bukkannak fel. A falubeliektől azt is megtudja, hogy az előző térképész, aki Runnymere felmérésén dolgozott, nyomtalanul eltűnt, és nem ő az egyetlen pályatárs, akit ez a sors ért. Georgie-nak közben a saját múltjával is szembe kell néznie: elfeledett ígéretekkel, gyerekkori szerelmével és annak a földnek a történetével, amelyen most határt kell húznia. A nagy kérdés az, hogy a vázlatai békét vagy káoszt hoznak-e a vidékre.

Játékmenet

A Beware of the Cartographer! a nyílt világú játékok egyfajta ellenpontja: itt nem egy előre kitöltött térkép mutatja az utat, hanem nekünk kell a területek bejárása közben, lépésről lépésre megrajzolnunk a vidék üres térképét. Az alkotók saját meghatározása szerint a játék a Rise of the Golden Idol következtetésre épülő rejtvényeit ötvözi a GeoGuessr megfigyelésen alapuló stílusával. A point-and-click irányítású kaland gerince maga a térkép: ezen rögzítjük, amit megfigyelünk, és ezen keresztül kommunikálunk a többi szereplővel is.

A tájat részletgazdag, kézzel rajzolt, körbeforgatható panorámaképeken járjuk be, és a fontos tereptárgyakra kattintva ikonként vehetjük fel őket a térképünkhöz. A térkép megnyitása után ezeket az ikonokat kell a megfelelő helyre húznunk, ehhez pedig korhű mérőeszközök állnak rendelkezésünkre. A mérőkerékkel két pont közötti távolságot mérhetünk le, feltéve, hogy egyenes vonalban haladunk közöttük, a grafométerrel pedig a látóhatár két pontja közötti szöget határozhatjuk meg. A mért adatokat a játék közvetlenül a térképre vetíti, így nem kell számokat beírnunk vagy szabadkézzel rajzolnunk: elég arra a pontra kattintanunk, ahol szerintünk az adott helyszín található, és ha jól tippeltünk, a játék tintával be is rajzolja a térképre.

Nem minden információ szerezhető meg a mérőeszközökkel: a helyiekkel folytatott beszélgetések olyan részletekre is fényt derítenek, amelyeket a saját szemünkkel nem láthatunk. A lakók hozzáállása kézzelfogható következményekkel jár: egy rosszkedvű paraszt egy nagy szénabálával kitakarhatja a kilátást, egy jóindulatú viszont létrát állíthat oda, ahonnan jobban belátjuk a tájat. A párbeszédválasztások hol csak apró eltéréseket okoznak, hol valódi elágazásokat nyitnak, és rajtunk múlik, hogy Georgie engedelmes kis katonaként, lázadóként vagy éppen huncut tréfamesterként viselkedik.

A történetre a legnagyobb hatással mégis a határvonal megrajzolása van. Minden fejezet végén meg kell húznunk a határt, amely családokat, közösségeket és helyeket választ el vagy egyesít, és ezek a döntések hosszú távon formálják a cselekményt. A játék előrehaladtával egyre inkább az erkölcsi dilemmák kerülnek a gondolkodás középpontjába, így a térképészet végül nem csupán mérési, hanem lelkiismereti kérdéssé válik.

Technikai megoldások

A látványvilágért Quentin Vijoux felel, aki egyben a játék művészeti vezetője is. A kétdimenziós, kézzel rajzolt grafika vastag vonalakkal dolgozó, a Tintin-képregényeket idéző tiszta vonalas (ligne claire) stílusban készült, a jelenetek pedig apró részletekkel teli tablókként működnek. Ez a megoldás szorosan kapcsolódik a játékmenethez, hiszen a helyszínek azonosítása és a tereptárgyak kiszúrása a megfigyelésen múlik. A grafikai munkában alkalmanként Jeanne Prigent és Yoann Hervo is közreműködött.

A játék a Godot 4 motorral készült. A projekt eredetileg háromdimenziós prototípusként indult a Unity motoron, ez azonban nem adta vissza Vijoux rajzstílusát, így a csapat nulláról újrakezdte a fejlesztést, és ekkor váltott motort is. A hangokért és a zenéért Joachim Neuville zeneszerző és hangtervező felel.

A párbeszédek írott formában jelennek meg, szinkron nélkül. Az írott forma lehetőségeit az alkotók is kihasználják: a színpadi utasításokhoz hasonló leírások olyan érzelmeket is átadnak, amelyeket a hagyományos párbeszéd nem tudna.

Egyéb infók

A játék ötletgazdája Quentin Vijoux, aki 2023-ban kereste meg Emmanuel Cornót és Florence Noét a térképészetről és a határokról szóló álomprojektjével. A fejlesztés eredetileg Le Cartographe munkacímen indult. A projektet a francia filmügyi és mozgóképes központ, a CNC két alkalommal is támogatta: először a prototípus és a koncepció kidolgozását, később pedig a teljes előgyártást finanszírozta.

A játék hátterét alapos kutatómunka adja. Emmanuel Corno rengeteg szakkönyvet olvasott át, és kutatókkal is konzultált, a csapat pedig számos térképésszel, földmérővel és térképrajongóval találkozott a fejlesztés során. A korszak kiválasztásában a 18. századi Franciaország híres Cassini-térképei is szerepet játszottak. Az alkotók ugyanakkor nem dokumentumjátékot akartak készíteni: a cél egy alaposan megalapozott, mégis szabadon kezelt fikció, amely a korszak elfeledett, apró történeteit állítja előtérbe. Ugyanilyen fontos számukra a hivatalok és a helyi lakosság közötti feszültség bemutatása is, hiszen a térképészek gyakran két tűz közé kerültek.