Anachronox

Az Anachronox az Ion Storm dallasi stúdiójának 2001-ben megjelent tudományos-fantasztikus szerepjátéka, amelyet a Commander Keen atyjaként ismert Tom Hall álmodott meg. A kiberpunk díszletekből, a film noir hangulatából és rendhagyó humorból összegyúrt játék a Chrono Trigger és a Final Fantasy nyomdokain halad, de a harcok mellett legalább akkora súlyt kap benne a felfedezés, a beszélgetés és a fejtörők megoldása, így a kalandjátékosoknak is bőven akad keresnivalójuk a világában.

Történet

Sylvester "Sly Boots" Bucelli egykor jól menő magánnyomozó volt az Anachronox nevű bolygón, mára azonban nyakig ül az adósságban, és a bolygó déli, bűnözéstől hemzsegő nyomornegyedében, a Bricksben tengeti napjait egy lepukkant kocsma, a Rowdy's fölött. Szűk baráti köre mindössze két főből áll: az egyik PAL-18, a gyerekkora óta mellette lévő, csípős nyelvű robotsegéd, a másik Fatima Doohan, az egykori titkárnője, aki egy végzetes baleset után digitalizált formában, a LifeCursor nevű lebegő, nyíl alakú kézi eszközben él tovább, és onnan segíti, nem túl lelkesen, főnöke munkáját.

Maga az Anachronox is különös hely: egy apró bolygó, amely egy hatalmas mesterséges gömb, a Sender One belsejében lebeg. Kiürült, futurisztikus városai mesterséges kőzetlemezeken fekszenek, amelyek folyamatosan elmozdulva kötik össze a bolygó különböző részeit. Az északi városrész tiszta és előkelő, a déli viszont koszos és veszélyes. A bolygó neve az anakronizmus és a mérgező jelentésű angol noxious szó összevonásából született, vagyis nagyjából annyit tesz, mint „méreg a múltból”, ami egyben a szereplők múltbeli sebeire is utal. A galaxis lakói közben szenvedélyesen gyűjtik a MysTech nevű, különös jelekkel borított kődarabokat, amelyekről úgy tartják, hogy egy kihalt idegen faj alvó fegyverei vagy műalkotásai lehetnek, igazán azonban senki sem érti őket.

A kaland akkor veszi kezdetét, amikor a hetvenegy éves, különc és rendkívül mogorva tudós, Grumpos Matavastros megbízza hősünket egy MysTech-darab felkutatásával. A zsákmányt azonban Detta, a helyi alvilág rettegett ura elorozza, a nyomok pedig a Sunder bolygóra vezetnek, a galaxis tudományos életének központjába, ahol a MysTech szakértője, a könyve miatt eretneknek bélyegzett Dr. Rho Bowman dolgozik. Innen olyan eseménysor indul, amely hat bizarr bolygón vezet keresztül, és amelynek tétje nem kevesebb, mint az egész univerzum léte.

Útközben a csapat egyre színesebb lesz: csatlakozik hozzájuk a demokráciáért rajongó, ám saját bürokráciájába folyton belegabalyodó Democratus bolygó, amely a kedvükért emberméretűre zsugorítja magát, Boots egykori szerelme, a bérgyilkossá lett, hűvös és szűkszavú Stiletto Anyway, valamint Paco "El Puño" Estrella, a kiégett szuperhős, aki képregénysorozata megszűnése után az italba folytja bánatát. A történet könnyed, sokszor egészen abszurd helyzetekkel indul, ám előrehaladva egyre sötétebb tónust vesz fel, és minden szereplőnek szembe kell néznie a saját múltjával.

Játékmenet

Az Anachronox a japán szerepjátékok mintáját követi, de a nyugati szerepjátékok és a klasszikus kalandjátékok elemeit is magába olvasztja. Az idő nagy részét nem harccal, hanem a nagy, bejárható központi területek felfedezésével, mellékküldetések teljesítésével és a rengeteg nem játszható szereplővel folytatott beszélgetéssel töltjük. A játékos legfeljebb háromfős csapatot irányít valós időben a háromdimenziós környezetben, amely futurisztikus városokból, űrhajókból és szabadtéri helyszínekből áll, a csapattagokat pedig menet közben cserélgethetjük.

A fejtörők a játék szerves részét képezik. Minden játszható karakter egyedi képességgel rendelkezik, például Boots zárakat tud feltörni, és ezek a képességek ügyességi minijátékok formájában elevenednek meg, amelyekre számos küldetés megoldásához szükség van. Emellett egyéb minijátékok is színesítik a kalandot: az egyik jelenetben űrvadászgépet vezetve lézerekkel kell leszednünk az ellenséget, bizonyos helyszíneken pedig egyszerű, kétdimenziós, klasszikus játéktermi stílusú játékokkal, például a Bugaboo és az Ox nevű programokkal is játszhatunk. Időnként hagyományos logikai feladványok is utunkba kerülnek.

Az összecsapások nem véletlenszerűek: az ellenfelek látszanak a pályán, vagy lesben várnak ránk, így sokszor elkerülhetjük őket. Harc közben a Final Fantasy-sorozatból ismert rendszerhez hasonlóan minden szereplőnek van egy idővel töltődő sávja, és amikor ez megtelik, támadhat, MysTech-varázslatot vethet be, különleges BattleSkill-támadást indíthat, tárgyat használhat, vagy helyet változtathat a csatatéren, sőt a közelben lévő tárgyakat is felhasználhatja a támadáshoz.

A MysTech-rendszer a történet egy bizonyos pontja után válik elérhetővé. A kődarabokkal sebezhetjük az ellenfeleket, különféle állapothatásokkal, például fagyasztással bénítjuk meg őket, vagy gyógyíthatjuk a csapattagokat. Új MysTech-varázslatokat is létrehozhatunk: a világ különböző pontjain található kis dombokon színes bogarakat gyűjthetünk, amelyeket egy úgynevezett Elementor Host foglalataiba helyezve meghatározhatjuk a varázslat elemét, erejét és hatókörét.

Technikai megoldások

A játék az id Software Quake II motorjának erősen átalakított változatára épül. A fejlesztők eredetileg az első Quake motorjával kezdtek dolgozni, majd 1997 decembere és 1998 márciusa között átálltak a Quake II-re. A motort elsősorban azért írták át, hogy szélesebb színpalettát, kifejező animációkat és arcmimikát, jobb fényeket, részecskeeffekteket és látványos kameramozgásokat tegyen lehetővé. Bekerült a 32 bites színmélység támogatása, egy görbék mentén mozgó, filmszerű kamerát vezérlő rendszer, valamint az arcok torzításán alapuló mimika, amelynek köszönhetően a szereplők arckifejezésekkel és testbeszéddel is kifejezik érzelmeiket. A párbeszédekhez szájmozgás-szinkron is készült: a Magpie nevű program a hangfájlokból állította elő azokat az adatokat, amelyek alapján a motor a szájmozgást a beszédhez igazította.

Az interakciókat és a minijátékokat a Tom Hall által APE-nak elnevezett saját programozási nyelven írták. Hall a Bugaboo nevű minijátékot állítólag mindössze tizenöt óra alatt kódolta le benne, hogy bemutassa, milyen egyszerű vele dolgozni. A fejlesztéshez további saját eszközök is készültek, köztük egy csataszerkesztő, a QERadiant alapjaira épülő pályaszerkesztő, valamint a tárgyak és szereplők elhelyezésére szolgáló program. A csapat ezeket a szerkesztőeszközöket és a hozzájuk tartozó dokumentációt a megjelenés után, 2001 augusztusában nyilvánosan is elérhetővé tette.

A játék egyik legtöbbet dicsért eleme a Jake Hughes rendezte, valós időben, a játékmotorral megjelenített átvezető jelenetsor. A fejlesztők szándékosan nem előre renderelt vagy élőszereplős videókat használtak, hogy a jelenetek ne szakítsák ki a játékost a játékból, a technikai korlátokat pedig filmes kameramunkával, nagy ívű kameramozgásokkal ellensúlyozták. A zenét a Soundelux Design Music Group készítette, a zeneszerzők Will Nevins és Darren Walsh voltak, további zenéket pedig Bill Brown írta. A szinkronhangok egy része a dallasi Undermain Theatre társulatától származik, PAL-18 hangját pedig maga Tom Hall adta. Nem minden párbeszéd kapott szinkront, mert Hall úgy vélte, hogy bizonyos szövegek a folytonos ismétlésben unalmassá válnának. A játékban a trágár beszéd ki is kapcsolható.

Egyéb infók

Tom Hall a játék tervezésekor egy 460 oldalas tervdokumentumot írt, amely jóval túlmutatott egyetlen játék keretein. Az eredeti terv két kiegészítő lemezzel számolt, később egyetlen folytatásra szűkítették az elképzelést, de a fejlesztés elhúzódása miatt a történet jelentős részét kivágták, és a játék függőben hagyott, nyitott befejezéssel zárul. A folytatásra már készültek grafikai elemek is, ám az Ion Storm dallasi irodáját alig néhány nappal a megjelenés után bezárták, így sosem valósult meg. Hall később sikertelenül próbálta megvásárolni az Anachronox szellemi tulajdonjogait. A Square Enix 2015-ben bejelentette, hogy a Square Enix Collective programon belül külsős fejlesztők számára is megnyitja több régi Eidos-sorozat, köztük az Anachronox jogait.

Tom Hall inspirációi között a Chrono Trigger és a Final Fantasy mellett Chuck Jones rajzfilmjei, a Végjáték (Ender's Game) című regény, valamint a LucasArts kalandjátékai is szerepeltek. Hall külön kiemelte Ron Gilbertet és Tim Schafert. A játék címe maga is a Chrono Triggerre utal. Hall kifejezetten érzelmileg megrázó, filmszerű élményt szeretett volna alkotni, azzal a céllal, hogy választ adjon a kérdésre: meg tud-e ríkatni egy számítógépes játék.

A játék jelenetei a játékon túl is életet kaptak. Jake Hughes a megjelenés után az átvezető jelenetekből és játékmenetrészletekből egy két és fél órás, játékmotorral készült filmet vágott össze Anachronox: The Movie címmel, amely a 2002-es Machinima Filmfesztiválon elnyerte a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb technikai megvalósítás díját. Már a megjelenés előtt az Undermain Theatre Shiner című előadásához is felhasználták a játék átdolgozott szereplőit és jeleneteit.

A játékban számos rejtett utalás bújik meg: a rajongók a Hall korábbi játékaira, például a Commander Keenre tett kikacsintásokat, az id Software legendás Dopefish nevű halát, a Beatles nyomán született Meatles nevű zenekart, valamint a testvérstúdió Deus Ex című játékát kifigurázó poénokat is felfedezték benne.