Xenogears

A Xenogears a Square 1998-as, eredetileg PlayStationre megjelent szerepjátéka, amely a gyalogos kalandozást a Gear névre hallgató óriásrobotokkal vívott csatákkal ötvözi, történetében pedig háborút, vallást, pszichológiát és a világ eredetének kérdéseit szövi egybe. A Tetsuya Takahashi rendezésében készült játék a később Xenosaga és Xenoblade címekkel folytatódó Xeno-sorozat első darabja, és a műfaj rajongói körében máig kultikus tiszteletnek örvend.

Történet

A cselekmény Ignas kontinensén kezdődik, ahol évszázadok óta háború dúl az északi Kislev Birodalom és a déli Aveh Királyság között, méghozzá olyan régóta, hogy a harcoló felek már azt is elfelejtették, miért ragadtak egykor fegyvert. Az erőviszonyokat az Ethos nevű, egyházszerű szervezet borítja fel, amely az ősi civilizációk romjaiból kiásott, hatalmas harci robotokat, úgynevezett Geareket hoz vissza a használatba. A háború eleinte Kislev javára alakult, ám ekkor feltűnik a Gebler, egy rejtélyes, ismeretlen célokat követő katonai szervezet, amely Aveh oldalára áll, és segít neki visszaszerezni elvesztett hatalmát.

A főhős Fei Fong Wong, egy fiatal férfi, akit három évvel a történet kezdete előtt egy titokzatos, álarcos idegen hozott a határvidéki Lahan faluba. Fei semmire sem emlékszik korábbi életéből, a falusiak befogadták, ő pedig csendes életet él közöttük. A nyugalomnak egy éjszaka vége szakad: a Gebler katonái megpróbálják elrabolni Kislev egyik új Gearjét, a Weltallt, és a harc a falu utcáira is átterjed. Fei ösztönösen beül az őrizetlenül hagyott robotba, és szembeszáll a támadókkal, a küzdelemben azonban elszabadul benne valami hatalmas, ismeretlen erő. Lahan elpusztul, életét veszti Fei két legközelebbi barátja, Timothy és Alice is, a falusiak pedig őt hibáztatják a tragédiáért.

Fei a falu orvosával, Citannal együtt kénytelen elhagyni otthonát. Útja során újabb és újabb társakra talál, köztük a Gebler fiatal tisztjére, Ellyre, akinek sorsa különös módon összefonódik az övével, és a sivatagi kalózra, Bartra, Aveh trónjának jogos örökösére. Nyomukban katonai kormányok és rejtélyes erők loholnak, köztük egy Grahf nevű titokzatos alak, aki azt állítja, hogy ismeri Fei múltját. A történet fokozatosan kitágul: a kontinensek feletti lebegő országok, a lázadó Shevat és a világot a háttérből irányító Solaris is színre lép, Fei pedig nemcsak saját elfeledett múltjának, hanem az egész emberiség eredetének titkaira is fényt derít.

A Xenogears történetét erősen áthatja Carl Gustav Jung, Sigmund Freud és Friedrich Nietzsche gondolatvilága, emellett bőségesen merít a bibliai és más vallási szimbolikából, a rendező és felesége, Kaori Tanaka elmondása szerint pedig olyan disztópikus sci-fi filmek is hatottak rá, mint a THX 1138 és a Soylent Green. A középpontban végig az a kérdés áll, honnan jövünk, kik vagyunk és merre tartunk. A játék világ- és előtörténetét részletesen a csak japánul megjelent Xenogears Perfect Works című könyv tárgyalja, amely szerint a Xenogears egy hatrészesre tervezett sorozat ötödik epizódja.

Játékmenet

A Xenogears a klasszikus japán szerepjátékok felépítését követi, néhány emlékezetes újítással kiegészítve. A csapat háromdimenziós, forgatható kamerával bejárható helyszíneken és egy világtérképen halad előre, a hősök pedig tudnak ugrani és mászni is, amire számos helyen szükség van ahhoz, hogy a rejtettebb területeket is elérjük. Ez a korabeli szerepjátékokban szokatlan elem sokkal változatosabbá teszi a felfedezést, bár a kritikusok szerint a kamera kezelése néha nehézkes. Az ellenfelekkel többnyire véletlenszerűen találkozunk, és ilyenkor külön csatatérre vált a játék.

A harcrendszer a Square jól ismert Active Time Battle rendszerének változata. A gyalogos harc a harcművészetekre épül: minden támadás akciópontokba (AP) kerül, a gyenge ütés egy, a közepes kettő, az erős három pontot emészt fel, és ezeket a körön belül szabadon lehet kombinálni. Az ütések bizonyos sorrendjének ismételgetésével a szereplők Deathblow néven emlegetett különleges kombinációkat tanulnak meg, amelyek ettől kezdve egy körön belül is végrehajthatók. A varázslatokat a játék Ether néven említi, és a használatukhoz szükséges pontok csak tárgyakkal tölthetők vissza, egyes szereplők képességeit pedig eltérő eredetük miatt más néven, például Chi vagy Arcane néven ismerjük meg.

Gyakran kell azonban a Gearekkel is harcba szállni, sőt számos kazamatát is robotjainkban ülve kell bejárnunk. A Gear-csatákban az akciópontok helyét az üzemanyag veszi át: a robotok addig cselekedhetnek, amíg el nem fogy az üzemanyaguk, ezért érdemes gyorsan végezni az ellenféllel. Az erős, közepes és gyenge támadások egy támadási szintet töltenek fel, amely lehetővé teszi a Gear saját különleges csapásait, szerencsés esetben pedig egy különleges, végtelen üzemmód is elérhetővé válik, amelyben az üzemanyag gyorsabban töltődik vissza. A robotok egy töltés paranccsal pótolhatják az üzemanyagot, gyorsítással pedig sebesebben cselekedhetnek, cserébe többet fogyasztanak. A Gearek nem szintlépéssel erősödnek, hanem a műhelyekben lehet őket fejleszteni és új alkatrészekkel felszerelni, a különféle kiegészítők között pedig olyanok is akadnak, amelyek harc közben részben visszatöltik az üzemanyagot.

Technikai megoldások

A Xenogears kétdimenziós, pixeles karakterfigurákat helyez háromdimenziós környezetbe. Takahashi eredetileg teljesen háromdimenziós játékot szeretett volna, de az első PlayStation teljesítménye ezt nem tette lehetővé, így született meg ez a jellegzetes keverék. A motort kifejezetten a háromdimenziós térképek és csatahelyszínek megjelenítésére optimalizálták.

A fontosabb fordulópontokat kézzel rajzolt anime jelenetek és előre renderelt számítógépes animációk mutatják be. A Gearek bonyolult, kézzel rajzolt terveit nehéz lett volna háromdimenziós grafikában visszaadni, ezért döntöttek az anime átvezetők mellett, a CGI-jelenetekért a Shirogumi stúdió felelt. A Xenogears volt a Square első olyan játéka, amelyben anime átvezetők és szinkronhangok is szerepeltek. A művészeti vezető Yasuyuki Honne volt, a szereplőket Kunihiko Tanaka, a Geareket Junya Ishigaki és Yoshinori Ogura tervezte.

A zenét Yasunori Mitsuda szerezte, aki a Chrono Trigger után ezzel a munkájával is maradandót alkotott. A zeneszerző szerint a muzsika saját képzeletbeli világából fakad, ugyanakkor erős ír és kelta hatásokat is visel magán. A két énekes dalt Joanne Hogg adja elő, és a záródal, a Small Two of Pieces volt az első szöveges befejező dal a Square által fejlesztett játékok történetében.

Verziók, kiadások

A játék két CD-n került a boltokba, és kiemelkedő eladásai miatt 2003 decemberében az olcsóbb Greatest Hits sorozatban is újra kiadták. Japánban a Square Millennium Collection sorozatban is megjelent, két különböző csomagban, amelyek egyikét Fei, másikát Elly nevével jelölték. Európában a Xenogears hivatalosan soha nem jelent meg, a digitális boltban sem.

Digitálisan a PlayStation Network kínálatában a klasszikus PlayStation-játékok között érhető el.

Egyéb infók

A Xenogears ötlete eredetileg a Final Fantasy VII egyik lehetséges történeteként született meg Tetsuya Takahashi és felesége, Kaori Tanaka fejében, feletteseik azonban túl sötétnek és bonyolultnak tartották egy fantasy játékhoz. Takahashi végül önálló projektként dolgozhatott rajta, amelynek munkacíme Project Noah volt. Egy ideig a Chrono Trigger folytatásaként is szóba került, végül azonban teljesen önálló játék lett belőle, ezért keveredik benne a fantasy a tudományos-fantasztikus elemekkel. A tényleges fejlesztés nagyjából két évig tartott, harminc fős csapattal, a háttértörténet kidolgozása azonban már évekkel korábban elkezdődött. A sokat vitatott második lemez okát sokáig a pénzhiányban keresték, Takahashi később azonban elárulta, hogy a tapasztalatlan csapat egyszerűen nem tudta volna a teljes tervezett játékot elkészíteni a rendelkezésre álló két év alatt, így a narrált második lemez kompromisszumként született, hogy a történet ne szakadjon félbe az első lemez végén.

A vallási témák miatt a Square egy ideig azt is fontolgatta, hogy a játékot nem adja ki Amerikában. Az angol fordítást Richard Honeywood irányította, aki pályája egyik legnehezebb munkájaként emlegette. Az ő nevéhez fűződik egy közismert anekdota is: a japán csapat eredetileg Jahvénak akarta nevezni a játék végső ellenfelét, Honeywood azonban tiltakozott, mondván, hogy ez veszélyes, a japán „yabé” szó hasonló hangzása pedig annyira megtetszett a fejlesztőknek, hogy a japán változatban végül Yabeh lett a lény neve, míg az angolban Deus.

Közvetlen folytatás nem készült, Takahashi és a stáb egy része azonban megalapította a Monolith Soft stúdiót, ahol szellemi utódként a Xenosaga-trilógia, majd később a Xenoblade-sorozat született meg. A zenéből több album is készült, köztük a kelta hangzást tovább bontó Creid és a Myth: The Xenogears Orchestral Album, a játék 20. évfordulóján, 2018 áprilisában pedig Tokióban koncertet is rendeztek. A jogok miatt a Xenosaga nem lehetett a közvetlen folytatása, ezért előzményként szolgált. Az eredeti tervek szerint ott végződött volna a 3. része, ahol a Xenogers kezdődik, de ez nem valósult meg kreatív ellentétek miatt. A három Xeno-szériát végül a Xenoblade 3 DLC-je, a Future Redeemed utolsó félórája köti össze.