A Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry-jal. Ez a rész egy teljesen önálló történet, modern irányítással, és nem lehet benne meghalni vagy zsákutcába jutni, tehát a játékos minden bosszúság nélkül megismerheti belőle a sorozat hangvételét. Aki viszont a klasszikus korszakra kíváncsi, annak a Love for Sail! a legjobb választás, mert az Al Lowe-féle részek közül az a legkidolgozottabb és a legkönnyebben kezelhető.
A Leisure Suit Larry a kalandjátékok aranykorának egyik legkülönösebb sikertörténete. A sorozatot Al Lowe találta ki a Sierra On-Line kötelékében, az első rész, a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizards pedig 1987-ben jelent meg. Az alapötlet egy 1981-es, Sierra által kiadott szöveges kalandjátékból, a Softporn Adventure-ből származik, amelynek cselekményét Lowe rajzos formában, saját humorral gondolta újra. A kiadó egyébként kifejezetten családbarát katalógussal rendelkezett, így a Larry a maga idejében komoly kakukktojás volt, és a Sierra egyik legismertebb márkája lett belőle, tízmillió példány feletti összesített eladással.
A főhős Larry Laffer, egy negyven felé közeledő férfi, aki fehér poliészter öltönyben, aranylánccal a nyakában járja a világot, és semmi mást nem szeretne, mint társaságot találni magának. A sorozat humorának lényege éppen az, hogy Larry ebben következetesen és látványosan kudarcot vall. A játékok nem őt igazolják, hanem rajta nevetnek, a kudarcai pedig szinte mindig a saját ügyetlenségéből és önteltségéből fakadnak. A hangvétel pikáns és tele van kétértelmű poénokkal, a sorozat mégsem megy át soha olcsó szemérmetlenségbe, a csattanó rendre a szereplő megszégyenülése. Ehhez társulnak a sorozat védjegyének számító, szóviccekkel teli játékcímek.
A játékmenet a Sierra klasszikusait követi. Az első részekben még begépelt parancsokkal kellett irányítani Larryt, a Leisure Suit Larry 5-től kezdve viszont a sorozat teljesen áttért az egérrel kezelhető, point-and-click felületre. A fejtörők nagy része tárgyakkal, beszélgetésekkel és a helyszínek alapos átvizsgálásával oldható meg, a korai részekben pedig a Sierra korszakára jellemző módon még meghalni és zsákutcába jutni is bőven lehet. Külön érdekesség az első rész indítása, amely a korabeli amerikai hétköznapokra vonatkozó kérdésekkel próbálta kiszűrni a fiatalabb játékosokat, és a maga korában ez számított életkor-ellenőrzésnek.
Al Lowe hat játékot készített a sorozatba, az első részt, majd a Goes Looking for Love (1988), a Passionate Patti in Pursuit of the Pulsating Pectorals (1989), a Passionate Patti Does a Little Undercover Work (1991), a Shape Up or Slip Out! (1993) és a Love for Sail! (1996) című epizódokat. A számozásból a négyes hiányzik, ez a sorozat egyik leghíresebb belső poénja lett, a magyarázat pedig az, hogy a rész állítólag elveszett. Az 1987-es első játék 1991-ben teljesen újrarajzolt, egérrel kezelhető változatot is kapott.
Lowe távozása után a sorozat elég nehéz időszakot élt meg. A Magna Cum Laude (2004) új főszereplőt, Larry unokaöccsét állította a középpontba és a kalandjáték-hagyomány helyett minijátékokra épült, a Box Office Bust (2009) pedig a sorozat mélypontja lett. A klasszikus vonalat a közösségi finanszírozásból készült Leisure Suit Larry: Reloaded (2013) hozta vissza, amely az első rész újabb feldolgozása volt, ezúttal Al Lowe közreműködésével. Ezt követte a német CrazyBunch stúdió két játéka, a Wet Dreams Don't Dry (2018) és a Wet Dreams Dry Twice (2020), amelyekben Larry a nyolcvanas évekből egyenesen a mai világba csöppen, és a társkereső alkalmazások, az okostelefonok meg a közösségi média világán próbál kiigazodni. Ez a két rész visszatért a hagyományos, egérrel irányítható kalandjáték-formához.