Uncanyon

Az Uncanyon egy rejtvényközpontú kalandjáték, amely egy elfeledett földre visz minket, méghozzá arra a keskeny sávra, ahol két nem párhuzamos valóság ér össze. Az állandóan mozgásban lévő táj itt egy pillanatra sem áll meg, a dombok mintha lélegeznének, a fák pedig menet közben váltanak színt. A játékos Sonia, egy fiatal nő szerepét kapja meg, aki egyik pillanatról a másikra sodródik át egy olyan világba, amelyhez semmi köze, és amelynek a sorsát mégis neki kellene a vállára vennie.

Történet

Sonia idegenként érkezik meg Uncanyon földjére, ahol a helyiek jóslata szerint ő az, aki megmentheti a széteső világot. A történet gerincét éppen ez a feszültség adja: mit kezd egy hétköznapi ember azzal a súllyal, hogy hősnek kiáltják ki, és vajon jól választott-e a jóslat, amikor ő rá mutatott. A fejlesztők elmondása szerint a karakter ívét a családi elvárások és a közösségi médiából ismerős, folyamatos megfelelési kényszer ihlette, így Sonia útja legalább annyira szól a belső bizonytalanságról, mint a világmegmentésről.

Az „Elveszett Dolgok Megtalálója” cím, amelyet Sonia kap, végigkíséri a kalandot, és a játék hosszú ideig nyitva hagyja a kérdést, hogy ez valódi elhivatottság vagy csupán egy félreértett prófécia. A romok, amelyeket bejárunk, egy korábbi civilizáció után maradtak, és a csapdákból, zárakból meg fejtörőkből jól látszik, hogy építőik mindenkit távol akartak tartani onnan.

Játékmenet

Az Uncanyon elsősorban rejtvényjáték, a kaland és a felfedezés köré épített keretben. A templomromokban egymásra épülő mechanikák várják a játékost, és ahogy haladunk előre, újabb és újabb eszközök meg képességek nyílnak meg, így a megoldások sosem válnak unalmassá. A tervezők külön hangsúlyt fektettek arra, hogy a klasszikus kazamatás fejtörőkből mechanikailag összetettebb feladványok legyenek, ahol a megoldás csak akkor kattan a helyére, amikor a játékos valóban megértette a szoba működését. Az árnyékokból azonban veszély is leselkedik ránk, tehát a haladás nem merül ki a tiszta gondolkodásban.

A játék legfontosabb újítása a valóságok keverése. Az elvarázsolt töredékkövek (fragmentstone) által működtetett szerkezetekkel valós időben tolhatjuk egymásba a párhuzamosnak semmiképp sem nevezhető valóságokat. A lényeg nem az, hogy egyik világból átugrunk a másikba, hanem hogy a két valóság egyszerre van jelen, és az átmenetet bármikor megállíthatjuk. Így minden helyszín gyakorlatilag három állapotban létezik: ott a két teljes valóság, meg a köztük húzódó, folyamatosan hangolható átmenet, amelyben egyszerre lehetünk jelen mindkettőben. Egy akadály, amely az egyik oldalon átjárhatatlan falat jelent, a keverék megfelelő beállításánál hirtelen ösvénnyé válik, elrejtett járatokat nyit meg, és eltemetett titkokat hoz felszínre.

A világ öt, egymástól látványosan eltérő élővilágú, félig nyitott régióra oszlik, mindegyikben saját növény- és állatvilággal, valamint egyéb furcsaságokkal. A főútvonal mellett bőven akadnak kihagyható fejtörők és rejtélyek is, amelyek megfejtéséhez alaposan bele kell ásni magunkat a világ szabályaiba, és amelyek miatt érdemes visszatérni a már bejárt helyszínekre.

Technikai megoldások

A játék háromdimenziós, stilizált látványvilággal dolgozik. A kamera izometrikus kameraállásból mutatja Sonia kalandját, és a környezet feltűnően színes, mesekönyvszerű tájakat vonultat fel. A világ látványosan mozgásban van, a környezet elemei folyamatosan reagálnak a valóságok keveredésére, ami nem pusztán díszlet, hanem a fejtörők megoldásának alapja is.