2016. november 15. (7 éve 11 hónapja)
A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Megjelenési dátum: 2016. november 15. (7 éve 11 hónapja)
Játékmenet: Hagyományos kaland
Grafikai stílus: 3D
Nézet: 3D külső-nézetes
Irányítás: Point & click, Billentyűzet (WASD), Gamepad
Fejlesztő: Daedalic Entertainment
Kiadó: Daedalic Entertainment
Platform: Mac OS, Windows/DOS, PlayStation 4, Xbox One, SteamOS/Linux
A Silence közvetlen folytatása a The Whispered Worldnek. A 16 éves Noahnak és kishúgának, Renienek nincsen egyszerű élete. Nem elég, hogy a srác nemrég gyógyult fel egy súlyos betegségből nagy nehezen, de az árvaházat, ahol laktak, bombatalálat érte, és a két fiatalnak menekülnie kellett a támadás alatt álló városka egyetlen épségben álló óvóhelyére. Ott sem voltak sokáig biztonságban, ugyanis egy eltévedt lövedék azt is porrá rombolta. A két testvér pedig Silence-ben, ebben a varázslatos, az élet és a halál mezsgyéjén húzódó világban találta magát. Az eddig élettől duzzadó, sok fura lakóval benépesített világot is egy pusztító háború árnya lengi be.
Magyarítás: A játékhoz egyelőre nem készült magyar fordítás.
Összes értékelése: 83
Összes értékelése: 40
A Silence bejelentésének anno nagyon örültem, aztán az első kritikák elrettentettek, ugyanis rövid és könnyű játéknak írták le a játékot, vagyis pont a Whispered World ellentéteként. És sajnos ennek igazat kell adjak, bár engem csak a rövidség bánt.
Mert a játékmenet megváltoztatása önmagában nem egy rossz dolog. Lehet, hogy nem olvad szét az agyad, de sokszor ötletes, megint vannak Pötyi-szegmensek, összességében intenzív élményt ad a játék, amíg játszol. Csak kár, hogy 5 és fél óra(!) alatt kipörgettem. Bár a trófeavadászok még elszórakozhatnak egy darabig vele, de engem az ilyesmi nem motivál. Ellenben a kisebbeket is megszólíthatja a játék, akiknek az eredeti WW túl agyégető lenne.
Ami nagyon tetszett, hogy ezúttal két karaktert irányítunk felváltva, és nagyon átjön, hogy a két különböző jellem mennyire másképp reagál a világra. De dicsérnem kell a grafikát is, olyan, mintha szép festmények előtt mozognának a szereplők, és maguk is művészi hatást keltenek. Képeken tartottam a 3D-s Pöttytől, de azt kell mondjam, játék közben irtó cuki! A zene most is elsőrangú, és ezúttal az angol szinkron is jobban sikerült.
A játék valahol az előfutára lehetett a 2017-es Katedrálisnak, hisz tárgylista már itt sincs – tehát tárgyakat kombinálni nem fogunk, max egymáson használni –, ellenben vannak ügyességi részek, és belengeti a játék, hogy a döntéseid befolyásolják a történetet. De igazából meg nem. Félreértés ne essék, nem ígért ilyet a játék, csak a párbeszédrendszer felépítési végig ilyen érzetet kelt. Ugyanis az NJK-k szövegeire kétféleképpen reagálhatsz, és így megy tovább a párbeszéd, cselekmény. És igen, vannak nüansznyi eltérések (más jelenetecskét látunk), de a játék lineárisan halad előre. Nagyobb baj, hogy kevés a szereplő – akik így sem tudnak kibontakozni –, és hogy a történetben nem egyszer azt érzed, mintha valami hiányozna. Érdekes, mert a szintén 2016-os Deponia Doomsday ilyen szempontból (is) rendben van.
Amiért mégis kellemes emlék marad, hogy egy csomó érzelmet kiváltott belőlem, meg amíg tart, tényleg csodás élmény. Ha a történet tartalmasabb lett volna, simán rávágnám a 8-9 pontot.
Szia! Nagyon örülünk, amiért úgy döntöttél, hogy értékelni fogod a játékot, mert ezzel is segíted az AG-t és a működését. Mielőtt azonban ezt megtehetnéd, be kell jelentkezned.
A Daedalic idén igazán elkényezteti a komolyabb kalandokat kedvelőket. Év elején a Deponia sorozat kapott egy hangulatos jutalomjátékot, most pedig a Whispered...