Signalis

A SIGNALIS a hamburgi rose-engine kétfős csapatának bemutatkozó játéka: klasszikus felépítésű túlélő-horror, amely a korai Resident Evil és Silent Hill részek szellemében mesél az identitásról, az emlékezetről és a felfoghatatlan iszonyatról. A játékos egy Elster nevű technikus android bőrébe bújva járja be egy elhagyatott bányászati létesítmény egyre nyomasztóbb, egyre álomszerűbb mélységeit.

Történet

A játék egy retrofuturisztikus, disztópikus jövőben játszódik, ahol az emberiség már benépesítette a Naprendszerre emlékeztető bolygórendszert, a hatalmat pedig a totalitárius Eusan Nemzet gyakorolja, amely kiterjedt megfigyeléssel és folyamatos propagandával tartja vasmarokban a lakosságot. A Nemzet egykor az Eusan Birodalomtól szakadt el, és azóta is háborúban áll vele. Az emberek között Replikák élnek: mesterségesen előállított, biológiai alapú klónok, akiket eszményi munkásnak és katonának terveztek, és akik dolgozóként, hivatalnokként vagy Protektorként szolgálnak azok mellett, akiknek a mintájára készültek. A nem Replika embereket a játék világában Gestaltnak hívják.

A főszereplő Elster, hivatalos jelölésén LSTR-512, egy hajótechnikus Replika, aki kriogén álmából ébred egy lezuhant felderítőhajó roncsában. Egy hideg, ismeretlen bolygón rekedt, és első gondolata, hogy megkeresse a hajó ember pilótáját, akinek nyoma veszett. A keresés egy hatalmas bányászati létesítménybe vezeti, ahol egy különös, talán természetfeletti eredetű kór végzett a személyzet nagy részével, a megmaradtak pedig eltorzult, ellenséges lényekké váltak.

Ahogy Elster egyre mélyebbre hatol, olyan emlékek és elfeledett kapcsolatok bukkannak fel benne, amelyekről azt sem tudja biztosan, hogy a sajátjai e. Az álom és a valóság határa fokozatosan elmosódik, a történet pedig lassan felfedi, hogy a keresés sokkal személyesebb tétű, mint elsőre látszik: Elster valójában a szeretett nőt kutatja. A cselekmény szándékosan töredékes és rejtélyes, sok részlet csak a megtalált feljegyzésekből, naplókból és látomásokból rakható össze, és a játék számos kérdést tudatosan a játékos értelmezésére bíz.

Játékmenet

A SIGNALIS játékmenete hűen követi a kilencvenes évek túlélő-horrorjainak receptjét. Elstert többnyire felülnézetből látjuk, de a kamera olyan közel van hozzá, hogy a kép sokszor inkább oldalnézetre emlékeztet, egyes jeleneteknél és fejtörőknél pedig a játék belső nézetre vált. A folyosók, irodák, lakóegységek és aknák bejárása, a zárt ajtók nyitját jelentő kulcsok és belépőkártyák felkutatása, valamint a térkép gondos böngészése adja a játék gerincét.

A fejtörők a klasszikus kalandjátékos örökséget idézik: kapcsolókat és tárcsákat kell a megfelelő állásba forgatni, kódokat kell megfejteni, a talált tárgyakat a helyükre illeszteni, és egy különösen jellegzetes elemként bizonyos rádiófrekvenciákat kell megkeresni, mert a rádióadások töredékei is kulcsot adhatnak a továbbjutáshoz. A feladványok nem mindig egyszerűek, és a megoldáshoz gyakran a feljegyzések figyelmes elolvasására is szükség van.

Az utunkat torz, rémálomba illő lények állják el, amelyekkel szemben a talált fegyverek és eszközök segítenek, a lőszer azonban mindig szűkös, így sokszor bölcsebb kikerülni az ellenfeleket, mint harcba bocsátkozni. A túlélést tovább nehezíti a szándékosan szigorú erőforrás-gazdálkodás: Elster mindössze hat tárgyat vihet magával, ebbe pedig a fegyverek, a lőszer, a gyógyító eszközök és a küldetéstárgyak egyaránt beletartoznak. A Resident Evil mintájára biztonságos szobák szolgálnak menedékül, ahol menteni lehet, és a felesleges holmit egy tárolóban lehet hagyni későbbre, ami folyamatos tervezést és visszajárást igényel.

A játéknak több befejezése is van, ám ezek nem egyetlen döntésen múlnak: az alkotók elmondása szerint az határozza meg a végkifejletet, hogy a játékos hogyan játszott végig az egész kaland során. Érdekesség, hogy a SIGNALIS egy ponton látszólag véget ér, így egyes játékosok észre sem veszik, hogy a történetnek még van folytatása.

Technikai megoldások

A látványvilág tudatosan az ötödik generációs konzolok, különösen az első PlayStation grafikáját idézi: az alacsony poligonszámú háromdimenziós modellek, a jól látható képpontok és a kétdimenziós elemek egységes, meglepően stílusos képpé állnak össze.

A régi korszakot idéző külső mögött ugyanakkor modern megoldások dolgoznak. Az átvezető jelenetek az animék filmes történetmesélését követik, a vizuális hatások között a Neon Genesis Evangelion is megtalálható. A játék Unity motorral készült.

A komor, fojtogató hangulatban oroszlánrésze van a hangzásnak is: a zenét a 1000 Eyes néven alkotó Tom Schley és a Cicada Sirens szerezte, a hangdizájnon Yuri Stern és Gidon Wolff dolgozot.

Verziók, kiadások

2023 februárjának végén Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában dobozos kiadás is napvilágot látott PlayStation 4-re és Nintendo Switchre, az előrendelők pedig ajándékba egy különleges, lencseszerű „emlékképet” kaptak.

A Humble Games 2024-es leépítése után a játék kiadói jogai a volt vezetők által alapított Good Games Grouphoz, majd annak Balor Games nevű kiadói márkájához kerültek.

Egyéb infók

A SIGNALIS fejlesztése 2014-ben kezdődött, amikor Yuri Stern és Barbara Wittmann a hamburgi HAW főiskolán illusztrációt tanult, és egy játékfejlesztési kurzus keretében elkészítették az első prototípust. Ez a korai változat még kétdimenziós, oldalnézetes lövöldözős játék volt, a kedvező visszajelzések hatására azonban a páros továbbfejlesztette az ötletet, és felülnézetes horrorjátékká alakította. Évekig a tanulás és a részmunkaidős munka mellett dolgoztak rajta, és csak azután álltak rá teljes munkaidőben, hogy 2020 elején kiadót találtak. A játék nagy része a járvány idején, szinte teljes elszigeteltségben, a fejlesztők saját hálószobáiban készült.

A Silent Hill- és a Resident Evil-sorozat mellett az alkotók Stanley Kubrick, Anno Hideaki és David Lynch munkásságát, a klasszikus kozmikus horrort, valamint irodalmi oldalról H. P. Lovecraft The Festival című novelláját és Robert W. Chambers The King in Yellow című kötetét említik ihletként.